Vissza
Neked – cabernet franc Bárdos Tamás emlékére
2024.02.10. | Szabó Edit
Ötödik éve már, hogy a mátrai újborok versenye Bárdos Tamás nevét viseli. A józan gondolkodású, céltudatos szakember fiatalon hunyt el, életműve nem teljesedhetett ki. Alakját feleségével idézzük meg, és szót ejtünk a Tamás tiszteletére készült emlékborról is…
Hadd tegyek fel az elején néhány személyes kérdést! Hogyan ismerkedtetek meg Tamással?
Teljesen átlagos a történet. Egy könyvelőirodában dolgoztam, és az ő cégük is a mi ügyfelünk volt. Amikor Tamás behozta a számlákat, mindig beszélgettünk egy kicsit. Aztán egyre többet. Így kezdődött.
Mi fogott meg benne téged?
Az, hogy teljesen másként viselkedett, mint a többi hasonló korú fiú. Udvarias és előzékeny volt, odafigyelt másokra, és hagyományos módon udvarolt, ami nekem nagyon tetszett.
Ez miben nyilvánult meg?
Virágot hozott, vacsorázni vitt, változatos programokat talált ki, ami már abban az időszakban sem volt hétköznapi. Le is vett a lábamról.
Bárdos Tamás 1977. január 18. – 2019. szeptember 12.
Hol dolgozott abban az időben?
A Szőlőskert Zrt.-nél, ahol a borászat egyik üzletkötője volt. Neki nem okozott gondot, hogy egész nap vezetnie kellett, szerette a munkáját. Kereskedelmi szakközépiskolát végzett, jó érzéke volt az üzlethez. Mindig jó áron vett és jó áron adott el.
Én visszafogott, befelé forduló embernek ismertem meg. Ilyen volt?
Lehet, hogy azokban, akik nem ismerték közelebbről, ez a kép alakult ki róla. Idegenekkel szemben zárkózott volt, nehezen nyitott, ezért sokan azt gondolták, hogy fenn hordja az orrát, de ha egyszer megnyílt, utána már nagyon közvetlen volt. Sokan meg is jegyezték, hogy milyen kellemesen csalódtak benne. Nagyon figyelmes volt, szeretett ajándékozni. Imádott intézkedni is, nálunk mindent ő tartott kézben, legyen az bevásárlás, csekkek, vagy utazások lebonyolítása.
A Bárdos és Fia Borászatot 1999-ben alapították az édesapjával. A kezdetben kicsi terület folyamatosan nőtt, átgondoltan, tudatosan telepítették az új fajtákat. Mesélt arról, hogy milyen álmai voltak a pincészettel kapcsolatban? Hogy mit szeretett volna elérni?
A borkészítésbe már fiatalon belecsöppent. Gyerekkorától kezdve részt vett a szőlőművelésben és segédkezett a borkészítésben, így amikor jöttek a lehetőségek, már nem azon gondolkodott, hogy mit is szeretne, hanem hogy mit hogyan tud megvalósítani. Eleinte munka mellett vitte a vállalkozást, majd ahogy növekedett a cég, már főállásban. Maximalista volt, fontosnak tartotta, hogy jó legyen a bor, amit elad, és mindig figyelembe vette a fogyasztói igényeket. Ösztönösen vonzódott a rendhez, és a fegyelmet, a tisztaságot a borászatban is megkövetelte, hiszen jó bort készíteni csak makulátlan pincében lehet.
Te hogyan vonódtál be a pincészet mindennapjaiba?
Nekem mindig volt munkahelyem, mert fontosnak tartottuk, hogy több lábon álljunk. Egy induló borászatban még nincs kiszámítható bevétel, és sokszor vissza kell forgatni a hasznot, legalábbis nálunk így volt. Időnként hónapról hónapra éltünk, és bizony jól jött, hogy nekem is van fizetésem. Csak 2017-ben mondtam fel a munkahelyemen, amikor láttam, hogy Tominak szüksége van segítségre. Akkor vettem át a könyvelést és a marketinget, mellette pedig beiratkoztam egy cukrásziskolába, hogy kézműves bonbonokat készíthessek majd hivatalosan is. Sajnos egy hét múlva abba kellett hagynom, mert kiderült, hogy Tomi nagyon beteg.
Reménykedtetek a gyógyulásban?
Az ember mindig reménykedik. Az eredmények lesújtóak voltak, beárnyékolták a mindennapokat. Szeretett volna meggyógyulni, és ezért mindent meg is tett, talán ennek is köszönhető, hogy még egy évig velünk maradt.
Hagyott valamit örökül, elmondta, hogy mit szeretne?
Olyan önzetlen volt, hogy még az élete utolsó napjaiban is azzal volt elfoglalva, hogyan tehetné könnyebbé az életünket: az enyémet és a gyerekeinkét. Tudta, hogy nagy terhet hagy ránk. Próbált minél több információt átadni a borászati folyamatokról. A borokkal és a szőlővel kapcsolatos elképzeléseit a főborászunkkal, Kovácsik Krisztiánnal beszélte meg. Tudtuk, hogy régóta vágyik arra, hogy készüljön a 2006-ban telepített ültetvényünkről egy igazán komoly cabernet franc, ami szépen kifejezi a Mátra értékeit. Úgy érezte, hogy a 2019-es évjárat alkalmas lesz erre.
Öt év telt el azóta. Mennyire találtál magadra?
Úgy érzem, hogy most már kézben tudom tartani a dolgokat, pedig nem volt könnyű a helyzet, és nem csupán Tomi halála miatt. Jött a covid, ami a borászat életét és a piacokat egyaránt befolyásolta, így nem csak azzal kellett megküzdenem, hogy megértsem a borászatban zajló folyamatokat, de a helyzetet is kezelnem kellett. Súlyos döntéseket kellett meghoznom, nem volt énidőm. Mostanra belerázódtam, viszem a borászatot, és beiratkoztam a szőlész-borász felnőttképzésre is a gyöngyösi főiskolán, hogy még jobban belelássak a szakmába. Most vagyok másodéves, az idén megkapom az oklevelemet. Nagyon jó, mert ez nem csak borászati képzés, a vállalkozásunk vezetésével kapcsolatban is fontos útmutatást kapunk. Volt néhány, a vállalkozás irányításához hasznos tantárgyunk is, ami vagy megerősített abban, hogy jól csinálom, vagy megláttam a hiányosságokat.
Hol tart most a Bárdos Pincészet?
Tíz hektáron gazdálkodunk, de csak feleannyi bort készítünk, mint amennyit a kapacitásunk elbírna. Ez így biztonságos, fontos, hogy el tudjuk adni, amit megtermeltünk. Remélem, hogy az idén kifuttatjuk az összes borunkat, és utána veszünk egy nagy levegőt, és feltöltjük a készletet. Vissza szeretnénk kerülni az eredeti kerékvágásba.
A területek bővítését is tervezed?
Egyelőre nem. A szőlőtelepítés komoly befektetéssel jár, és a jelenlegi gazdasági helyzet miatt inkább kivárok. Amiből nem terem elég a saját ültetvényeinken, abból vásárolunk, hogy a szükséges mennyiségű bort el tudjuk készíteni.
Milyen borokat szeretnek a fogyasztóitok?
Az Irsai Olivér a legnagyobb kedvenc, de a sauvignon blanc is ott van szorosan a nyomában. Fontos nálunk az olaszrizling, a chardonnay és a furmint, ezek a prémium boraink, és mindig van egy-két vörösborunk is, amit értékel a piac. Összesen 18-féle bort készítünk, van miből válogatni: gyöngyöző, könnyű fehér, félédes, édes, jégbor, rozé, késői szüret, vörös, minden van a pincénkben. Szerencsére nagyon jó termőhelyekről szüretelünk, és a Mátra tényleg kiváló adottságú borvidék. Igaz, hogy sokan fehérborosnak tartják, és nálunk is abból van több, de az Imperial Cuvée nevű vörösborunk már régóta népszerű a vásárlóink körében.
Melyik közülük a te kedvenced?
Eddig a sauvignon blanc volt, de már más fajtákra is nyitott vagyok. Tomival sokszor kóstoltunk együtt, és ha elmentünk valahová külföldre nyaralni vagy esetleg egy-egy borvásárra, ott mindig megkóstoltuk a helyi borokat, értékeltük, hasonlítgattuk a mieinkhez, kerestük, hogy miben lehet fejlődni, és mindig úgy jöttünk haza, hogy úristen, mennyire le vagyunk maradva! Bár azt gondolom, hogy ez vitt minket előbbre. Mindig megvolt a mérce, hogy hová kell és akarunk eljutni.
Ötödik éve már, hogy a mátrai újborok versenye a férjed, Bárdos Tamás nevét viseli. Hogyan fogadtad ezt az ötletet?
Csernyik István, a hegybíró a férjem régi barátja, ő javasolta, hogy nevezzük el Tomiról az újborok versenyét. Kicsit vonakodtam, mert Tomi soha nem volt szereplős típus. Elvégezte a munkáját, de a rivaldafényt nem igényelte, és nem voltam benne biztos, hogy ő akarná-e. Aztán meggyőztek róla, és most már nagyon örülök, hogy ez a verseny róla van elnevezve. Amíg emlékezünk rá, addig él.
.jpg)
És most végre elkészült az a bizonyos 2019-es cabernet franc is, amit Tamás annyira szeretett volna. Miért kellett rá ilyen sokáig várni?
Mert számomra fontos volt, hogy ne csak a bor, a megjelenése is legyen tökéletes. Kerestük a megfelelő palackot, és sokáig készült a címke is, de most végre megvan.
És milyen a bor?
Én egy kicsit elfogult vagyok vele, de remélem, ez természetes. Nem egy villányi vörösbor, de nagyon szépen hozza a Mátrai borvidék gyümölcsösségét. A lányom, Rebeka megkóstolta, és azt mondta, hogy ő ilyen stílusú bort még nem ivott. Tele van gyümölcsös ízekkel, mély, de nem uralja az alkohol. Válogatott szőlőszemekből készült, fél évig érlelődött közepes pörkölésű hordóban, és két éve palackban pihen. Egyedi címkét kapott, 3500 sorszámozott palack készült belőle, és az lett a neve, hogy Neked.
Tamás elégedett lenne vele?
Azt hiszem, igen. Mi nagyon egy hullámhosszon voltunk, mindig mindent meg tudtunk beszélni, és amiben különböztünk, azzal éppen kiegészítettük egymást. Nem könnyű nélküle, de azt hiszem, még mindig tudom, hogy miről mi lenne a véleménye. Arra törekszem, hogy ebből a borászatból ki tudjam hozni a maximumot. Kis lépésekben, de arra haladunk. Keresem a kitörési pontokat, az egyediséget, azokat az apró villanásokat, amik megkülönböztetnek bennünket másoktól, és őszintén remélem, hogy jó úton járok.
Fotó:
facebook
Vető Gábor
