Vissza
Itt égni kell, mint a fáklya
2023.09.30. | Szabó Edit
Közel másfél évtizede, hogy megnyitotta kapuit Budapesten Horkay András boros iskolája, a Central European Wine Institute (CEWI). A képzés népszerűsége azóta is töretlen, és ma már több vidéki városba is elviszik a tudást…
A Central European Wine Institute, vagyis a CEWI 2010 októberében indult. Azóta hány hallgató tett nálatok sikeres vizsgát a tanfolyam különböző szintjein?
Nem tudok pontos számot mondani, de több ezren tanultak már nálunk. Eleinte kevesebb diákunk volt, de aztán híre ment az iskolának, és minden évben 150-200-zal nőtt a jelentkezések száma. Divat lett a bor, és ma már trendi tudni, hogy mit iszol, mit veszel a boltban, mit töltesz a vendégeid poharába.
Kik jelentkeznek hozzátok, milyen előképzettségűek a hallgatóitok?
Teljesen vegyes az összetétel. Vannak mindennapi borkedvelők, akik kíváncsiak és nyitottak, és vannak szakmai érdeklődők, akik a vendéglátásból vagy a különböző pincészetektől érkeznek.
Amikor én végeztem az alapfokú tanfolyamot, voltak a csoportunkban olyanok is, akik semmit sem tudtak a borról, és csak azért jöttek, hogy egy kicsit jobban eligazodjanak a szupermarketek polcainál, és megfelelő italt válasszanak az ünnepi vacsorához. Van még ilyen igény?
Hogyne lenne! Minden alaptanfolyamunkon vannak olyanok, akik a hétköznapi élet szintjén szeretnének többet tudni a borról. Volt olyan diákunk, aki a férjétől kapta a képzést a szülési szabadsága után, hogy egy kicsit kimozdulhasson otthonról, de annyira megszerette, hogy jött velünk végig, és a felsőfokot is elvégezte. Azt mondta, hogy megnyitottunk előtte egy új dimenziót, amiért egész életében hálás lesz.
Ennél jobb visszajelzés nem is kell…
Pontosan! Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy egy nyitott, kíváncsi kezdőről vagy egy haladó borszakértőről van szó, nekünk az a dolgunk, vagy azt is mondhatom, hogy az a missziónk, hogy egy új dimenziót nyissunk ki a hallgatóink számára.
Az alapfok után sokan veletek maradnak a közép- és a felsőfokú tanfolyamokra is?
Nagyjából a nemzetközi mérőszámok igazak ránk is: a kezdő szint után a hallgatók 50-60%-a marad velünk a középfokra, és a harmadik szintet a jelentkezők 20-30%-a végzi el. Ehhez viszont az kell, hogy jó legyen a képzés színvonala, és rátermett, elhivatott oktatókkal dolgozzunk, akik nem mellesleg komoly tekintélynek is számítanak a saját területükön.
A nálatok elvégezhető legmagasabb szint már nagyon komoly, globális, a nemzetközi borvilágra fókuszáló tudást ad. Az ember azt gondolná, hogy ide már csak azok mennek, akiknek valamilyen konkrét céljuk van a borral. Így van ez?
Nem feltétlenül. Természetesen van, aki nagyon tudatosan erre a pályára készül, de olyan is van, aki eljön a barátjával vagy a barátnőjével, mert jó ötletnek tűnik, és az alapfokon kap egy olyan szikrát, hogy már nem tud leállni. Aztán a középfokon csodákat lát, hiszen számára minden új. Kilép a nemzetközi borvilágba, és addig soha nem hallott szőlőfajták soha nem látott borait kóstolja, és ráeszmél, hogy ő most egy izgalmas utazás részese, aminek még teljesen az elején tart. És lehet, hogy elgondolkodik rajta, hogy ebben a borok élvezete mellett talán egy karrierváltási lehetőség is rejlik. Több olyan hallgatónk is volt, aki elkezdett nálunk tanulni, és ma már egy borbárban, egy vendéglátóhelyen, egy pincészetnél vagy a borkereskedelemben van jól fizetett állása.
Sokan tekintenek téged mentoruknak?
Sok olyan embert képeztem, aki aztán jó helyen kötött ki. A CEWI tanárai közül is nálam tanultak néhányan, de nekem mindig az a legnagyobb öröm, ha valaki elvégzi nálunk mindhárom szintet, és aztán a diplomakurzuson folytatja a tanulmányait Ruszton vagy Londonban. Mert az nagyon fontos visszajelzés, hogy valamit jól csináltunk, elültettük a magot és lám, valami lett belőle. Évente 2-3 hallgatónk van, akiknek a tekintetében már a felsőfokon látjuk az őrületet, és ők meg is szerzik a nemzetközi borakadémikusi oklevelet.
A továbbtanulókkal kapcsolatban maradsz? Kérnek tőled tanácsot, segítséget?
Hogyne! Kérdezik, hogy mit olvassanak, hová menjenek, hogyan készüljenek a vizsgákra, milyen kérdésekre számíthatnak, de olyan is van, aki állásinterjú előtt keres meg, mert bizonytalan.
Miért bizonytalan?
Mert nem tudja, hogy mennyit ér a tudása, hogy tart-e már azon a szinten, hogy az adott állást megpályázza. És én mindig azt mondom, hogy fusson neki bátran. A felsőfokú követelmények mindenhol a világon egyformák, és aki elvégzett nálunk egy felsőfokot, az bárhol megállja a helyét. Maga az edukáció mindig túlmutat önmagán, ez nem csak oktatás, ez kapcsolatteremtés, networking, tanácsadás, mentorálás, és a volt tanítványaink mindenben számíthatnak ránk.
Változott a képzés stílusa, hangneme az eltelt évek alatt?
A CEWI képzései nem a szokványos módon zajlanak. Én ugyanis hiszek az oktatásban, az információátadásban, de leginkább az élményben hiszek. Aki eljön hozzánk tanulni, nem száraz tényanyagot kap, amit beledöngölünk az agyába. Nálunk a szemléltető oktatás azt jelenti, hogy rengeteg színt viszünk az óráinkba, történeteket mesélünk, amelyek által a tudásanyag könnyebben elsajátítható, megjegyezhető. Persze folyamatosan kóstolunk, de a bor önmagában nem elég, mindig kell mögé egy történet, és az sem mindegy, hogy azt ki és hogyan meséli el. Nálunk fontos, hogy az oktató maga is képes legyen elvarázsolni a hallgatókat. Itt égni kell, mint a fáklya.
Azért ne tévedjünk, itt nagyon komoly lexikális anyag van, amit meg kell tanulni, nincs mese. Mi a tapasztalatod, mennyit kell készülni egy középfokú vagy egy felsőfokú vizsgára?
A WSET a világ legnagyobb borismereti kérdésekkel foglalkozó intézménye, nagyon komoly, összeszedett, strukturált anyagot ad a hallgatóknak, térképekkel, könyvekkel, jegyzetekkel. A középfokon elkezdünk felépíteni egy mátrixot, amit a felsőfokon teljesítünk ki. Ebben benne vannak a világ meghatározó borvidékei, szőlőfajtái, azok termőhelyei, a borok stílusa, érlelése és így tovább. Tehát ha a vizsgán kapsz egy olyan feladatot, hogy mondj el mindent, amit tudsz a sauvignon blanc-ról, akkor csak magad elé képzeled a mátrixot, és tudod, hogy mi jellemző rá, hol termesztik és hol milyen stílusú bort készítenek belőle.
Ez egy nagyon szisztematizált tudás. A középfokú vizsgára 80-90 oldalnyi anyagot kell elsajátítani, a felsőfokra 240 oldalt. A középfokon teszt van, a felsőfokon kóstolás és esszékérdések is. Sokszor látom a gyöngyöző homlokokat. A középfokra elég, ha elolvasod a könyvet egyszer, és memorizálod az előadások anyagait és a térképeket. A felsőfokon sokkal mélyebb tudásra van szükség, ott a globális szemlélet a lényeg. Viszont aki ott levizsgázik, olyan útlevelet kap a világba, amivel bármilyen italforgalmazó cégnél, borászatnál, étteremben sikerrel pályázhat egy magasabb pozícióra. A végzettségről szóló tanúsítvány lajstromszámmal együtt benne van a WSET nemzetközi adatbázisában, így azt bármikor bárki ellenőrizheti, de néha engem is felhívnak, hogy erről vagy arról a jelöltről mondjak véleményt.
Jól láttam, hogy az utóbbi években nemcsak Budapesten, hanem vidéken is tart a CEWI tanfolyamokat?
Bizony, és ez nagyon fontos. Pécsett, Villányban, Egerben, Nyíregyházán, Keszthelyen is tartunk oktatást, és annál hálásabb diák nincs, mint akinek házhoz visszük a képzést. Mostanában sokszor halljuk, hogy csökken a borfogyasztás Magyarországon. Ez sajnos világtendencia. De van egy eszköz a kezünkben, amivel ez a folyamat visszafordítható, és ez az edukáció. Csak jól kell használnunk! Természetesen nem az a lényeg, hogy a borivó emberek többet igyanak, hanem hogy több embert sikerüljön megnyernünk a kulturált borfogyasztás ügyének. Én nemcsak a CEWI-ben tanítok, hanem a Szegedi Egyetem vendéglátás és turizmus szakán is, és az a tapasztalatom, hogy élményszerű ismeretátadással ott is lángra lehet lobbantani a szikrát.
Milyen korúak a diákjaitok a CEWI-ben?
Hozzánk huszonöttől hatvanötéves korig mindenki jár, de a Covid óta érezhetően több a harminc év alatti hallgatónk. Az idősebbek általában azért jönnek, mert szívesen isznak bort és örömmel tágítják a horizontjukat, a fiatalok viszont inkább a karrierlehetőségeket látják, a vendéglátásban, a borturizmusban képzelik el a jövőjüket. Meglepő, hogy bár mindannyian érezzük az elmúlt időszak negatív gazdasági hatásait, nálunk viszonylag stabil a jelentkezők száma.
Ezek szerint a borhoz érteni még mindig trendi?
Bizony az, és a jövőben még inkább az lesz. A fogyasztók egyre tudatosabbak, és örülnek, ha egy étteremben nem lehet megvezetni őket, ha nem állnak tanácstalanul a szupermarketek polcai előtt, ha hozzá tudnak szólni egy borvidékekről, borászokról szóló társalgáshoz, ha ki tudják ejteni kevésbé ismert szőlőfajták nevét vagy ha magabiztosan rendelnek egy borbárban. De egy jó borélményért nem kell feltétlenül vendéglátóhelyre menni, csak tudnunk kell, hogy melyik palackot vigyük haza, és nagyon remélem, hogy ez a tudás szép lassan a mindennapi életünk része lesz. Egy háromnapos alapfokú tanfolyam nálunk nagyjából annyiba kerül, mint egy kétszemélyes vacsora egy jobb étteremben. Érdemes mérlegelni.
Mi az, amiért a borról ilyen sokat beszélünk, ami megkülönbözteti az összes többi
alkoholtartalmú italtól?
A bor a gasztronómia része, a gasztronómia a kultúra része, a kultúra pedig a hagyomány része, így tehát amikor bort iszunk, akkor kultúrát és hagyományt is iszunk. Egy minőségi bornak mindig van mondanivalója és szép a lelke. A borfogyasztás kellemes közösségi tevékenység, de egy jó bor még ennél is többre képes: spirituális és emocionális élményt ad. Hiszem, hogy a mi tanfolyamaink ezeknek az élményeknek a mélyebb szintű megéléséhez viszik közelebb az embereket.
Fotó:
CEWI
