Vissza
A jó bor olyan, mint a jó szerető
2019.11.03. | Szabó Edit
A Valami Amerika című film után már mindenki tudta a nyírbátori fiú nevét, aztán jött a Kontroll, majd színházi és filmszerepek végeláthatatlan sora. Szabó Győző mára az egyik legnépszerűbb színészünk, aki egy fárasztó nap után szívesen koccint például mátrai borral…
Emlékszel rá, hogy mikor találkoztunk először?
Egy filmben dolgoztunk együtt, te rendezőasszisztens voltál. Az egyik jelenetben futottunk a hóban, talán mezítláb. Te jó ég, milyen fiatalok voltunk! De a film címére nem emlékszem.
Thornton Wilder Hiawatha hálókocsi című színdarabjából készült, Sülyi Péter rendezte. Végül az lett a címe, hogy Itt a földön is. 1994-ben mutatták be.
Jó kis mozi volt, szerettem. Benne volt Rátóti Zoltán, Dettre Gábor, Nagy-Kálózy Eszter, Gera Zoltán… Én akkor még a Képzőművészetire jártam.
Azóta elég sok minden történt veled…
Mondhatni. Fenekestül felfordult az életem. Utána még sok filmben és színházi előadásban játszottam, de a Valami Amerika című film volt az, ami meghozta számomra a sikert és az ismertséget. Igazi közönségfilm volt, hiánypótlónak számított abban az időben. Aztán jött a Kontroll, ami nagyon ügyesen egyensúlyozott a közönségfilm és a művészfilm határán. Imádta a közönség, és mi is nagyon szerettük. Sajnos kevés ilyen típusú film készül, de elmondhatjuk, hogy a tehetséges fiatal rendezőinknek köszönhetően a magyar filmgyártás nagyon jó formában van. És itt nem csupán az Oscar-díjas alkotásokra meg a nagy mozikra gondolok. A kis költségvetésű filmek is egyre jobbak. Sajnos én ezekben egyre ritkábban játszom, mert azt gondolják, hogy drága vagyok, és sztárokkal nem mindenki szeret dolgozni.
Tényleg drága vagy?
Hát persze. Drága ember vagyok, nagyon szerethető. De hogy a kérdésedre válaszoljak, mindenkinek megvan a maga ára, így nekem is. Megharcoltam érte, és van az a limit, ami alá nem megyek. De szerintem ez így van mindenkinél. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem megyek el forgatni akár ingyen is, ha tudom, hogy nincs büdzsé, de tetszik a forgatókönyv és jó a feladat. Egy rendes költségvetésű nagyjátékfilmnél viszont megvan a napi áram, de ha azt megkapom, akkor aztán beleadok apait-anyait, mindent megteszek, amit csak kérnek tőlem.
Nem fura érzés, hogy mellékszereplőből húzónévvé váltál?
Sokáig az volt, de kezdem megszokni. Egy produkció szempontjából fontos, hogy olyan színészek legyenek benne, akik miatt beül a közönség a nézőtérre. És én most még olyannak számítok, de a kerék forog, és pontosan tudom, hogy nem maradok ebben a pozícióban életem végéig. Jönnek az új tehetségek, és mi egyszer csak kiszorulunk. Ott van Cserhalmi György, fantasztikus színész, rajongok érte. Rengeteg filmben játszott, és ma is nagyon jó formában van, de tisztában kell lenni azzal, hogy a mai fiatalok közül sokan már a nevét sem tudják. Rám is ez a sors vár, egyszer mindannyian a feledés homályába veszünk.
Szerencsére alkotsz maradandót. A filmeket bármikor vissza lehet nézni, és bár a színpad múlandóbb, van emlékezet…
Igen, az emlékezet fontos. Ezért beszéltem Cserhalmiról, aki az átélt súlyos tragédiák után is talpra tudott állni. Ezúton is sok erőt küldök neki. Én is igyekszem karban tartani magam, sportolok, figyelek az életmódomra. Úgy döntöttem, hogy nem én leszek az az ember, aki különböző függőségi problémák miatt elmegy a süllyesztőbe.
.jpg)
Pedig megtettél mindent, hogy siettesd az éveket…
Sok hangszeren játszottam, de az már a múlté, szerencsére. Nem könnyű ám az az élet, amit mi élünk. A nap 24 órájából huszonötöt tolunk végig, és ez megkívánja, hogy utána valahogyan levezesd a feszültséget. Most is szívesen megiszom este, munka után egy-két pohár igazán jó minőségű bort, de a hangsúly a minőségen, és nem a mennyiségen van. És minden nap sportolok.
Mit sportolsz?
Mostanában főleg futok, szeptemberben teljesítettem életem első félmaratoni távját. Molnár Áronnal együtt álltunk starthoz, és mindketten megcsináltuk. A gyurmázás nem az én világom, a futás mellett a saját testsúllyal végezhető funkcionális edzéseket szeretem.
A borra visszatérve: sokan azt gondolják, hogy egy mennyiségi ivóból soha nem lesz minőségi fogyasztó. Ez így van?
Nem, ez nincs így. Tudom a saját példámból. Nekem ma már egyáltalán nem hiányzik, hogy sokat igyak, azt az egy-két pohár bort viszont jól megválasztom. Szívesen fedezem fel a kisebb termelőket, és ha valakit megkedvelek, annak a boráért akár oda is utazom a borvidékre.
Például hová?
Többek között nagyon szeretem a mátrai Bárdos és Fia pincészet borait, és hozzájuk el is megyek Gyöngyös mellé, a farkasmályi pincesorra, hogy vegyek Benjámintól egy-két palackot. De mások borait is szívesen fogyasztom, a minőség az egyetlen kritérium. Most készülök vásárolni egy borhűtőt, mert nem tudom megfelelő módon tárolni a palackokat, ezért mindig csak annyi van otthon, amennyi éppen elfogy. Ha meglesz a borhűtő, összerakhatok egy kisebb készletet, és akkor majd mindig a hangulatomhoz illő bort nyitom ki, amikor egy fárasztó nap után hazaérek.
Más mátrai termelők borait is kedveled?
Igen, például Ludányi Balázs is nagy kedvenc. De szívesen járok borkóstolókra, nyitott vagyok az újdonságokra. Rajongok a jó minőségű olasz asztali vörösökért, és most kezdtem közelebbi ismeretséget kötni a hazai kadarkákkal és pinot noirokkal. Pedig alapvetően merlot-hívő vagyok, de a testesebb, magas alkoholtartalmú vörösöket nem iszogatom minden nap. A könnyű, üde, gyümölcsös borokat viszont minden gond nélkül felpattintom esténként.
Van kedvenc borvidéked?
Nincs. Néha bemegyek egy nagyobb borszaküzletbe, és ugyanúgy válogatok, mint ahogyan egy könyvesboltban. A termelők egy részét ismerem, ahogy az írók egy részét is, tehát ott viszonylag jól elboldogulok. Ha nem ismerem a borászt, akkor viszont a címke alapján döntök. Grafikusként végeztem a Képzőművészeti Főiskolán, számomra nagyon fontos, hogy milyen egy bor megjelenése. Ha nem tetszik a címke, nem veszem le a polcról.
Ha meglenne már az a borhűtő, mivel töltenéd meg?
Változatossággal. Remélem, egyszer lesz majd egy teraszom, és oda nyáron mindig Irsaival fogok kiülni, vagy valami könnyű fröccsborral. Szívesen iszom fröccsöt, nem vétek az. A sillert annyira nem szeretem, a gyöngyözőt sem, de a prosecco már belefér, ahogyan a pezsgő vagy a champagne is, bár nem vagyok nagy rajongó. Amikor tanácsot kértem az edzőmtől, hogy milyen edzésformát válasszak, azt mondta, csináljak mindig mást, hogy ne váljon unalmassá. Valahogy így vagyok a borokkal is. Azt mondják, a jó bor olyan, mint a jó szerető, mert izgalmas és mindig képes meglepni. Kíváncsian várom, hogy ezt bebizonyítsa.
.jpg)
A profi színházi életed a Katona József Színházban kezdődött, sokáig ott voltál tag. Aztán jött néhány vidéki állomás: Szombathely, Fehérvár, egy kis szabadúszás, de pár éve leszerződtél a Thália Színházhoz. Nagyon más, mint a Katona volt?
Teljesen más, de nagyon szeretem. A Katonában nevelkedtem, ott váltam felnőtté, ott tanultam alázatot, fegyelmet. Az az ország első számú művészszínháza, és ma is tökéletes színvonalon teljesít. Bár már nem tartozom oda, ma is gyakran benézek, mert a feleségem, Rezes Judit ott játszik. A Thália más utat választott, ott az igényes szórakoztatás a lényeg, de néha azért beemelnek komolyabb darabokat is a repertoárba. A Katona erős bástya, ott már mernek kísérletezni, a Thália még nem ilyen bátor, de majd eljön az az idő is. Szeretek ott lenni, jó a társulat, sok időt töltünk együtt, de emellett rengeteget forgatok is.
Hogy telik egy napod, amikor nincs se színház, se film?
2018 eleje óta vagyok a Petőfi Rádió Talpra magyar! című reggeli műsorának műsorvezetője, Harsányi Levente oldalán. Ha szabad vagyok, hajnali 5-kor kelek, és 6-kor már köszöntjük a hallgatókat. Az idén március 8-án pedig megszületett a legkisebb gyermekem, Gáspár, úgyhogy az sem olyan nagy baj, ha van egy kis idő a családomra. Misi 8 éves, ha nem rádiózom, őt viszem iskolába, Bori már szinte felnőtt, 22 éves, vele már nincsenek napi teendők, de mindig örülök, ha találkozunk. Ha nincs délelőtti próbám, akkor általában benézek a Belvárosi piacon lévő éttermembe, a Steamboo-ba. Szóval, nem unatkozom.
Régebben rengeteget utaztál, de mostanában ritkábban hallani ilyesmiről veled kapcsolatban…
Három gyerek mellől már nem állhatsz fel olyan könnyen. Mintha csak tudtam volna, jó előre kiutaztam magam, de nem tagadom, néha azért jó lenne nekiindulni csak úgy, amerre visz a lábam.
Van álom-úticélod? Van olyan étel, olyan bor, amit még nem kóstoltál, de nagyon szeretnél?
Madagaszkárra nagyon elmennék, és egyszer az Északi-sarkot is megnézném. Szívesen kóstolnék egy pohár új-zélandi sauvignon blanc-t, de ott az ültetvényen, ahol termett. Aztán irány az óceán, és megtanulnék szörfözni. Ínyenc vagyok és nagyevő, örömömet lelem az ízekben. Az olasz konyha a kedvencem, de utazási, gasztronómiai szempontból nagyon érdekelne Japán, mert tudok japán ételeket készíteni, és örömmel fejleszteném magam tovább. Érdekel a Közel-Kelet gasztronómiája is, vonzanak a tagine-ban készült szószos ételek, finom kuszkusszal. De tudod, mi az a hely, ami szerelem volt első látásra, amitől nem tudok szabadulni, és folyton bennem van, pedig már nem friss az élmény?
Ne hagyj minket kétségek között!
Izland. Na, oda bármikor visszatérnék.
.jpg)
Ha visszatekintünk az eddigi éveidre, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem unatkoztál. Sok mindent kipróbáltál, rengeteg jó élmény ért, és számos rossz helyzetből kimásztál a saját akaraterődnek köszönhetően. Ha most meg kellene fogalmaznod, kicsoda is Szabó Győző valójában, mit mondanál?
Az vagyok, akinek közel 30 éve megismertél. Egy fiú Nyírbátorból, aki önerőből építette fel saját magát, és jól érzi magát a bőrében. Ez a legtöbb, amit elmondhatok magamról, és ez nem is olyan kevés.
Megjegyzés: A fotókat Szabó Győző engedélyével a művész Facebook oldaláról töltöttük le.
