Boldogság reggelibe csomagolva

Van, ami örök – vagy legalábbis annak érzi az ember, annyira hozzátartozik az életünkhöz. Nem mintha rendszeresen a Fény utcai Augusztban reggeliznénk – bár igény az volna rá –. de ha nem megyünk oda, akkor is pontosan tudjuk, hogy Auguszt Ibolya a 2003-as indulás óta minden nyitvatartási napon megterít reggelihez. A kínálat ugyan változik, de a spenótos kosár állandóan kapható csakúgy, mint az ugyanabból a mennyeien omlós, mégis roppanós tésztából készült croissant.

A csodálatos édes és sós sütemények mellé újabban tojásételek is felkerültek az étlapra. Kérhetünk rántottát, omlettet többféle változatban, van lágytojás pohárban, eggs benedict, vagyis buggyantott tojás, és ennek fejedelmi változata, a füstölt lazaccal kínált eggs royal. Egyik szebb, mint a másik, és természetesen mindegyik nagyon finom. 

A ropogós bagetten tálalt tojáskrém vagy a pirított kalácson érkező, fügelekvárral megbolondított libamáj már túlmutat a hétköznapi csodákon, de valljuk be, aki 8:30 és 11 óra között beül az Augusztba reggelizni, valószínűleg nem átlagosra tervezi a napját. És ha már így esett, nem vétek egy pohár pezsgővel kísérni az eddig felsoroltakat.

Néha kell egy kis kényeztetés, kóstoljuk hát meg az aszalt gyümölcsök, különböző magvak és lekvárok kíséretében érkező sajttálat vagy a többféle sonkából összeállított, tormával, olajbogyóval és csemegeuborkával kiegészített sonkatálat.

És aki még bírja, a remekbe szabott étkezést zárhatja tejberizzsel, mákos gubával, császármorzsával vagy a hely zseniális fagylaltjaiból összeállított fagylaltkehellyel.

A fentiekhez persze finom kávé is dukál, vagy még egy pohár pezsgő, esetleg ez is, az is, egy ilyen napon mindent szabad és semmi sem kötelező. 

Nem ejtettünk még szót a helyszínről: aki meleg tavaszi, nyári vagy őszi reggelen érkezik, jól teszi, ha a kertben foglal helyet. A kerítésre borostyán fut, a vastag törzsű fák kellemes árnyékot adnak, de a pazarul berendezett belső terekben is jól esik az üldögélés. Az egész hely békebeli hangulatot áraszt, és ezt az időtlen pompát Auguszt József személye teszi hitelessé. A cukrász komoly családi tradíció folytatója, neve egyet jelent a minőségi süteménnyel, ráadásul negyven éve minden áldott nap ott áll a pult mögött. Fehér ingjében, ropogós, hófehér kötényében, fején az elmaradhatatlan szakácssapkával olyan, mintha egy mesekönyvből lépett volna elő. Lépteit vaníliaillat kíséri, érthető, hogy minden gyerek mosolyog rá. És persze a felnőttek is. Mert a boldogság és az elégedettség mosolyt csal az ember arcára.

A Fény utcai Auguszt azt a világot mutatja meg, ahová tartozni szeretnénk. Ahol nem a villamoson, papírzacskóból elfogyasztott pogácsa a reggeli, ahol nem bűn egy félórát üldögélni egy kávé és egy sütemény mellett, ahol az asztal körül ülő emberek beszélgetnek egymással, ahol egy dobostorta nem tekinthető fényűzésnek, és ahol megengedjük, hogy egy fejedelmi reggeli elfogyasztása közben egy kicsit megálljon velünk az idő. Aztán lehet rohanni, de biztos, hogy erre a hosszú, kivételes pillanatra és a közben megélt ízélményekre még sokáig emlékezni fogunk. 

Megjegyzés: a reggelire a szerző az Auguszt vendége volt, de a megjelent írás nem fizetett cikk, az itt leírtak a szerző saját véleményét tükrözik.