Vissza
Desszertem
2017.12.20. | Szabó Edit
Kekszek, piték, színes torták, vajpuha krémek, omlós linzerek: édes kísértés, aminek ellenállni képtelenség. Szerencsére nem is kell, a miskolci Desszertem Cukrászműhely folyamatosan változó kínálata egyszerűen tökéletes és megunhatatlan…
A barátságos térben minden a közelgő ünnepekről mesél: az asztalokon virágzó karácsonyi kaktusz, kicsit távolabb szépen díszített fenyő, a műhelyből gesztenye és narancs illata száll, ám az embereken nyoma sincs az ilyenkor szokásos nyugtalanságnak. A Desszertem Cukrászműhely még a szombati csúcsforgalomban is a nyugalom szigete. A vendégek halkan beszélgetnek, szól a zene, csörögnek az evőeszközök, duruzsol a kávégép. Jó itt lenni.
A borsodi megyeszékhely különleges cukrászdája július elsején nyitott, és szinte azonnal meghódította a minőségi édesség megszállottait. Már a nyitás előtt óriási volt a várakozás, szájról szájra járt a hír, hogy Budapestről érkezik a kreatív cukrász, és hogy a klasszikus magyar édességek mellett a francia cukrászat termékei is megjelennek majd a pultban.
Vargáné Bodnár Henriett, a Desszertem Cukrászműhely üzletvezetője és egyik tulajdonosa miskolci lokálpatriótaként régóta arról álmodott, hogy egyszer majd újra nyüzsgővé válik a hajdan szebb napokat látott belváros. Sokáig keresték a megfelelő üzlethelyiséget, mert olyan cukrászdát szerettek volna, ahol nemcsak néhány asztal, de a műhely is kényelmesen elfér. A Miskolci Nemzeti Színház mellett lévő barátságos kis tér ideális helyszínnek bizonyult, nyitás után alig győzték a rohamot. Jöttek a családok, anyukák babakocsival, gyerekek kisbiciklivel, nagyik lassan, botra támaszkodva, és mindenki meg akarta kóstolni a kézműves fagyit, mert a forró nyári napokon az volt a legnagyobb sláger. De ha már ott voltak, szép sorban végigkóstolgatták Borsos Zsuzsanna kreatív cukrász rafinált édességeit, és a visszatérésükkel szavaztak. A hely jött, látott, hódított, és azt teszi a mai napig, hiszen a rendszeresen változó kínálatban mindig van valami, amit feltétlenül meg kell kóstolni.
A műhelyben öt szakember sürög. Ilike, a „rangidős” még a nyolcvanas években tanulta a szakmát, klasszikus desszertekben verhetetlen, de élvezettel merül el a francia cukrászat rejtelmeiben is. Nóri és Zsuzsi Budapestről érkezett, a két fiatal gyakornok pedig a helyi szakközépiskolában szerzett oklevelet, és mindketten a legjobb tíz között végeztek az országos tanulmányi versenyben. Keresve se találnának szakmailag izgalmasabb helyet, Zsuzsi szívesen adja át azt a tudást, amit a legrangosabb gasztronómiai iskola, a párizsi Cordon Bleu hallgatójaként szerzett meg.
(1).jpg)
A Desszertemben egyre több a visszajáró vendég: van, aki színház előtt néz be egy italra és egy sütire; van, aki a szombati bevásárlás után kényezteti magát valami finomsággal; van, aki a vasárnap délelőttjét tölti a falak között; van, aki a délutáni kávéjáért tér be szinte minden nap; és van, aki rendszeresen viszi haza a családnak a korábban megrendelt édességeket a vasárnapi ebéd mellé.
(1).jpg)
Borsos Zsuzsanna saját bevallása szerint nem szereti a túl édes ízeket, ezért desszertjei inkább izgalmasak, sokszínűek, mint cukrosak. Nemcsak az ízekkel, de a textúrákkal és a színekkel is játszik, bátran használja egyedi fűszereit, amiből fantasztikus arzenált őriz a műhelyben, de legjobban a zöldséges süteményekkel lepte meg a város lakóit. A cukrászműhely a hernádszentandrási biokertészettel működik együtt, onnan érkeznek a friss zöldségek, például a fehér csokis mousse színezőanyaga, a biocékla. A szokatlan desszertekre kezdetben csak rácsodálkoztak a vendégek, de aztán egyre jobban megszerették őket. A legújabb kreáció, a csicsókás mille-feuille hatalmas sikert aratott, de a vendégek rajonganak a homoktövissel ízesített tejcsokis mousse-ért is.
(1).jpg)
A cukrászdában egyszerre 10-12-féle édesség kapható, és a kínálat hathetente frissül. Eleinte azt gondolták, hogy a magyar cukrásztermékekre alapoznak, van is dobostorta, Rákóczi-túrós, kapható a klasszikus, hatlapos mézes krémes, igaz, a töltelékébe került egy kis passiógyümölcs a móka kedvéért, és a pite sem mindig almás, hanem néha szilvás-szedres, máskor meg meggyes-málnás, de mindegyik nagyon népszerű. A klasszikus sajttortát pisztáciakrémmel bolondították meg, a sós karamell-passiógyümölcs kombó az örök favorit, a gránátalmás-gesztenyés szelet pedig már az ünnepi hangulat hírnökre.
A Desszertem italkínálata is rendkívül egyedi. Fölföldi Béla bodzaalapú pezsgője, a Bozzante csak válogatott helyeken kapható, nem lehet véletlen, hogy itt is van belőle. Be is térnek érte a vendégek színház előtt, de a jó érzékkel összeválogatott, különleges likőrök iránt is nagy az érdeklődés. Zsuzsi néha csöppent belőlük az édességekbe is. A madagaszkári csokidesszert például nem más, mint egy roppanós csokiba bújtatott, füstölt fekete teával infuzionált csokoládébavarois, leheletnyi tengeri sóval és madagaszkári vadborsos szedercrémeux-vel, amihez élmény hozzákóstolni a földiszeder-likőrt. Nem olcsó, de tökéletes, és aki egyszer megízlelte, mindig emlékezni fog rá.
.jpg)
A karácsony közeledtével megint átalakult egy kicsit a süteménykínálat, most a bejglik és a kekszek hódítanak, de természetesen ezek sem a hagyományos módon készülnek. A mákos bejgli tölteléke egy kis tonkababot, a diósé némi tokaji aszút és aszalt sárgabarackot rejt, az izgalmas ízvilágú kekszekből pedig glutén- és laktózmentes is készül a műhelyben. Az ételallergiákkal küzdőkre egyébként is igyekeznek figyelni a cukrászok, a laktózmentes tortákhoz például egy alföldi biotermelőtől vásárolják a rizslisztet. A mentes sütemények kínálata meglehetősen széles, így azoknak sem kell lemondaniuk az édességről, akik diétára kényszerültek.
.jpg)
A nap lassan délutánba hajlik, a kis asztaloknál békésen üldögélnek a vendégek. Még egy-két óra, és a szomszédos színházépületbe megérkezik a műszak, kicsit arrébb, az Anyukám mondta csapatának új pizzériája, a Pizza, kávé, világbéke is készülni kezd az esti csúcsra. Egy átlagos szombat Miskolc belvárosában. Ízekkel, élményekkel, emberekkel, emlékekkel. Jó, hogy megszülettél, Desszertem!
Desszertem
