Magyarország-Portugália 1:1, X

Tiago Sabarigo és felesége, Jenei Éva afféle „második gyermekként” keltették életre csodálatos, új éttermüket Budapest belvárosában. A hagyományos magyar és az igazi mediterrán ízeket keresők egyaránt elégedetten és jóllakottan fognak távozni az étteremből, ezt garantálhatjuk.

Lássuk, hogy milyen egy profi módon létrehozott, igazi szerelem-étterem a Sas utcában. Úgy tűnik – és erről már korábban is írtunk –, hogy az ötödik kerületnek ezen a részén kezd kialakulni a város új gasztronegyede. Stílusban ugyan különbözőek a környék vendéglátóhelyei, de minőségben mindegyik igen magasra tette a mércét, és a Bazilika vonzáskörzete egyre nagyobb népszerűségnek örvend azok körében, akik keresik és értékelik a színvonalas étkezési lehetőségeket.

Tiago neve ismerősen cseng sokunk számára, hiszen vezetése alatt, a nyitástól számított egy éven belül szerezte meg Michelin-csillagát a Costes Downtown. Vérbeli szakács, kreativitása, munkabírása példátlan. Ezért is álltunk óriási várakozással a frissen nyílt Essência Restaurant – Tiago & Éva ajtaja előtt. Kíváncsiak voltunk, hogy a saját helyen vajon hogyan kamatoztatja eddig megszerzett tapasztalatait. Tiago a Budapesten eltöltött évei alatt ismerte meg feleségét, Jenei Évát, aki korábban a szállodaiparban dolgozott, jól ismeri a nemzetközi szállodák hangulatát, a butikhotelek bensőséges világát, és remekül alkalmazta tudását a mesterien megkomponált dizájnban. A hely egyszerre nyújtja az otthon melegét és a szíveslátás élményét.

Az Essência hívogató fényekkel és óriási, nyitott ablakokkal várja az arra járókat, hogy aztán csodálatos élménnyel ajándékozza meg a betérőket. A belső tér első harmada a portugál teraszos éttermek világát idézi, csempedíszítéssel, kettő- és négyszemélyes asztalokkal. Beljebb lépve azonban még nagyobb a meglepetés: a hatalmas látványkonyha előtt két asztalt helyeztek el, így azok számára, akik itt foglalnak helyet, az ételkészítés minden csínja-bínja nyitott könyvvé válhat. Aki itt költi el vacsoráját, sajátos színházi élménnyel is gazdagszik: mintha minden egyes fogás egy új felvonás lenne egy egész estés színdarabban. Kényelmesen, az asztalnál üldögélve kerülhetünk közel a konyha eddig titokzatosnak gondolt világához. A falakat a házaspárról készült személyes fotók díszítik, az egyiken a kislányukat is megcsodálhatjuk.

Az étterem azonban itt még nem ér véget. Kicsit hátrább, a modern köntösbe burkolt „boxoknál” azok foglalhatnak helyet, akik elvonultabban szeretnék élvezni a vacsorájukat. A teret végül két hatalmas borhűtő zárja le, ahol a kiváló minőségű magyar és portugál borok mellett a világ minden tájáról érkezett italok között válogathatunk.

Tiago és Éva úgy alakította ki az étterem minden egyes részletét, hogy abban a portugál és a magyar stílus egységként jelenjen meg. Még a logójuk is ezt az összekapcsolódást tükrözi: egy fél tulipán és egy fél fenyőtoboz alkot egy egészet, és mint tudjuk, Magyarországon a tulipán a nő, Portugáliában a toboz a férfi szimbóluma.

Az étlapon három vacsoramenü szerepel, egy nyolcfogásos és két ötfogásos. A nyolcfogásos degusztációs menü fantázianeve „Május 17.”, a házaspár kislányának születésnapja. A benne szereplő ételek a portugál és a magyar ételek közös metszetét adják. Az „Otthon” fantázianevű ötfogásos menü a portugál, az „Itthon” pedig a magyar vonalat képviseli.

Nem mertünk nyolc fogásra vállalkozni, ezért úgy döntöttünk, hogy megízleljük az Itthon és az Otthon melegét, így mindkét ország gasztronómiájában el tudunk mélyedni.

A vendégváró falatoknál Éva kedvencét, körözöttel töltött vajas pogácsát kaptunk, amelyet Éva szerint a nagymamája készített a világon a legfinomabban. A másik menüben tintahallal színezett, ropogós apró kagyló és morzsában sült rákfasírt várt ránk. Kisvártatva franciasalátát találtunk a tányérban, de a fogás befejezése a vendégre várt, nekünk kellett összekeverni a kapott alapanyagokat. A konzervdobozban szervírozott hideg makrélafilé zselés halconsomméban érkezett, azzal nem volt extra feladat, egyszerűen csak élvezni kellett az ízeket.

A két bevezető fogás remekül bemutatta, hogy az esténk a hazai és a frissítően új ízek között telik. Folytatásként a portugál vonalon továbbra is a tengeri alapanyagok jutottak főszerephez, polipot kaptunk beluga lencsével, míg a másik oldalon kacsamájterrine került a tányérra, amit lekvárral és savanyított hagymával tettek teljessé. A poharakba természetesen portugál és magyar bor került.

A következő fogás előtt újabb meglepetés várt ránk: olajban pirított kovászolt kenyér algás vajjal és jóféle portugál olívaolajjal. A portugál olaj egyedisége, hogy csupán Michelin-csillagos éttermek számára forgalmazzák, és Magyarországon egyedül itt kóstolható. A bogyókat kézzel válogatták, és ehhez az olajhoz csupán a termés 5%-át használták fel.

Folytatásként egy igazi nyári leves, hideg paradicsomconsommé érkezett rákkal, míg a magyar oldalon a sor egyetlen halas fogása: pisztráng tökkel és kaporral. Ezen a ponton elhatároztuk, hogy nagyon figyelünk az ízekre, mert a vacsora végén rangsoroljuk majd az ételeket, és tudtuk, hogy nehéz lesz a választás.

A következő, tipikus portugál fogásban a tőkehalat Brás módra („á Brás”), vagyis tojásos szalmaburgonyával tálalták. A készítési módot természetesen az étel megalkotójáról nevezték el. Az Otthon menü utolsó főétele bárány volt, amit cukkinitextúrákkal és árpával körítettek.

A magyar csapat a tőkehallal párhuzamosan fürjet evett kukoricavariációkkal, majd mangalicalecsót, rendhagyó módon hajdinával. A kínált borok mindkét oldalon remekül simultak az ételekhez, a könnyed portugál fogások mellett a magyar ételek frissek voltak, de hozták a fűszeresebb, kicsit nehezebb vonalat, amit el is vártunk tőlük.

Végül jöttek a desszertek: Torta de Laranja és túrógombóc levendulával. A mediterrán desszert lisztmentes, piskótatekercshez hasonló sütemény, amelyet narancsvirággal tettek könnyed, szeretnivaló fogássá. A túrógombóc három apró, vajpuha gombócot jelentett, amit szárított levendulával bolondítottak meg.

Fontos elmondanunk, hogy az este során mindenki nagyon kedves, figyelmes és közvetlen volt, a pincérekkel és a sommelier-vel nem csupán beszélgetni, de akár még viccelődni is lehetett. Ettől vált a hely igazán kellemessé, fesztelenné, valóban otthonossá. A búcsúfalatok után még a séffel is válthattunk néhány szót, így volt alkalmunk megköszönni a remek estét.

És hogy mi lett a „meccs” eredménye? A portugál ötösből a polip lett az első, a paradicsomos consommé a második és a desszert a harmadik. A magyar csapat győztese a fürj, a kacsamájterrine került a dobogó második, míg a pisztráng a nyári tökkel a harmadik helyre.

Nagyon szurkolunk Tiagoéknak. Magas színvonalú, de hangsúlyozottan nem fine dining éttermük kellemes színfoltja a budapesti gasztronómiai palettának, és biztosan sokak szívébe belopja majd magát. Fontos tudni, hogy ebédre is várják a vendégeket. Érdemes hozzájuk betérni!