Telt ház a Balatonon

Ez a nyár sok szempontból nem olyan, mint a többi. A koronavírus után éppen újraéledő turizmusnak nem használ a szeszélyes időjárás, márpedig a bringásoknak, a túrázóknak vagy a vízi sportok szerelmeseinek se a perzselő hőség, se az órákon keresztül szakadó eső nem barátja. Mindez azonban, úgy tűnik, nem szegi kedvét a Balaton rajongóinak. Az elmúlt héten rövid portyára indultunk az északi parton, kaptunk szelet-esőt, és közben igyekeztünk feltérképezni, hogyan birkóznak meg a helyzettel a népszerű vendéglátóhelyek.

Zománc Bisztrócska – Vászoly

Csütörtökön érkeztünk, de mivel sokváltozós volt a program, nem foglaltunk asztalt a vacsorához. Az este Vászoly környékén ért bennünket, így reménykedve indultunk a Zománc Bisztrócskához, bízva abban, hogy a csütörtök még hétköznapnak számít. Hát nem. Kedvesen, de határozottan közölték velünk, hogy semmi esélyünk, és nem is tettek erőfeszítést, hogy megoldják a helyzetet. Nem kérdezték meg, nincs-e kedvünk visszamenni később, esetleg másnap vagy bármikor, így aztán az egyébként nagyon hívogató vászolyi étterem lekerült a napirendünkről – legalábbis egy időre.

Petrányi Pince és Borterasz – Csopak, Szitahegy

Mivel Szepezden szálltunk meg, Csopakig már nem akartunk visszamenni, de kedveljük a teraszát, ezért úgy döntöttünk, megér pár extra kilométert, ha ott még van hely. És volt. A nap végén jártunk, ennek ellenére a személyzet jókedvűen fogadott bennünket, csak azt kérték, siessünk a választással, mert hamarosan zár a konyha. Amíg az ételekre vártunk, egyikünk (a sofőr) szódát, másikunk egy Harmatcsepp nevű könnyű gyöngyözőbort kortyolgatott, és mindketten a kivételes panorámát csodáltuk. Kacsalevest ettünk, aztán vajpuha, kitűnően ízesített sertéspofa-paprikást, amit csalános galuskával tálaltak. Végül még egy túrógombócra is maradt idő, és nagyon hálásak voltunk a konyhának, hogy elkészítették nekünk.

Somogyi Károly konyhafőnök éppen szabadnapos volt, sajnáljuk, hogy nem találkoztunk, de a fiúk nélküle is tökéletesen teljesítettek a konyhán. A pörkölthöz a ház úrnőjéről elnevezett Piroska Sillert kóstoltuk, az alkonyi fényekhez pedig kértünk egy pohárral a 2017-es olaszrizling birtokválogatásból. Jó ízléssel elkészített bor, illett a nap végéhez. Egy darabig még reménykedve figyeltük az éjszakai égboltot, hátha feltűnik az üstökös a Szitahegy fölött, de az esténk nélküle is hibátlan volt.

Konyha-Kert Bisztró és Bár – Balatonszepezd

„Önöknek is elmondom, amit eddig mindenkinek: hamarosan leszakad az ég, és a belső termünk telt házas. A napernyők nem nyújtanak teljes védelmet a teraszon, de ha nem zavarja Önöket, hogy eláznak, akkor foglaljanak helyet” – mondta egy szuszra a balatonszepezdi strand bejáratánál, a vasútállomás tőszomszédságában található Konyha-Kert Bisztró és Bár tulajdonosa, Schindele Botond péntek délután, aztán hozzátette, hogy jövőre már jobb lesz a helyzet, mert tetőt építenek a terasz fölé. Addig viszont be kell érnünk az adott lehetőségekkel. Beértük. Igaz, vacsorára már se pénteken, se szombaton nem volt hely, de a készülődő eső réme sokakat elriasztott, így legalább a teraszon leülhettünk egy italra, és miközben azt kortyolgattuk – papír szívószállal hozták –, foglaltunk egy asztalt vasárnapra.

Az eső tényleg eleredt, de szerencsére nem volt vészes, a szomszédos játszótéren is vidáman csúszdáztak a gyerekek, szaladgáltak a kutyák, zajlott az élet. A part menti sétányon indultunk haza, mellettünk a nádas szegélyezte Balaton, a maga csodálatos életével. Örültünk, hogy vasárnap visszatérünk majd ide vacsorázni.

MI A KŐ – Köveskál

A köveskáli vendéglőbe szombat délután érkeztünk, szakadó esőben. A bejáratnál tábla jelzi, hogy sajnos csak azokat a vendégeket tudják fogadni, akik előre asztalt foglaltak. A Káli-medence egyik legnépszerűbb étterme bővült ugyan a nyitás óta, de ha a terasz az eső miatt nem használható, sajnos nem tudnak leültetni minden reménybeli vendéget. Trombitás Tamás és Márványi Katalin vendéglője egész évben nyitva tart, de a nyár náluk is csúcsszezon. Mindenkinek azt tanácsoljuk, ha szeretne itt ebédelni vagy vacsorázni, előbb intézze el a foglalást, és ahhoz igazítsa az összes többi programot. Megéri.

Trombitás Tamás régi ismerősünk, így néhány percre a nagy hajrá közepén is odaül az asztalunkhoz, és személyesen tőle kapunk ajánlást az ételekhez. Szerencsére ketten vagyunk, így hatféle fogást megkóstolhatunk. Egyik izgalmasabb, mint a másik. A gyöngytyúkleves sűrű és bársonyos, benne a grízgaluska feszes és ízletes. A libamájterrine régi kedvenc, és imádjuk a hozzá adott házi brióst is.

A hátszínre Tamás külön is felhívja a figyelmünket, jogosan. Megkóstoljuk, és fülig ér a szánk. A hús állaga kifogástalan, a mustármártás bombasztikus, a hagyma roppan, a krumpli finom. Imádjuk.

Mivel halas hét van éppen, a másik főfogásunk egy fogasfasírt, amit kapros tökfőzelékkel kínálnak. Az is isteni. Desszertnek jöhet a francia csokitorta, na meg egy kis fehér csokis madártej. Utóbbi brutális adag, de valahogy mégis elbírunk vele, annyira finom.

Mindehhez persze a Trombitás Borház borai: egy kis olaszrizling, egy kis siller – és titokban egy kis furmint is, de az egyelőre csak nekünk. Ha minden jól megy, nemsokára felkerül az itallapra, érdemes lesz megkóstolni.

Vasárnapra elállt az eső, és bár a 71-es úton egymást érték az autópálya felé igyekvő autók, azért maradt ember a strandokon is. Hogy visszamentünk-e a Konyha-Kert Bisztróba? Hát persze, hogy vissza! De erről majd legközelebb írunk.