Arany tej – altın süt

Az arany tej, vagyis a zerdeçallı süt (kurkumás tej) Indiából indult, de az utóbbi években világszerte hódít: természetes, melengető, sőt gyógyhatású ital – a hideg hónapokban valóban aranyat ér. Neve aranyló színéből ered, melyet a kurkumának köszönhetünk, ehhez simogató illat társul, és mindezt remekül kiegészíti a gyömbér és az ízlés szerint adagolható, de akár ki is hagyható bors, fahéj és méz. Ráadásul kevés gyógyhatású ital ennyire kellemes ízű: az arany tej nemcsak illatával és ízével simogat, hanem valóban gyulladáscsökkentő, immunerősítő, sőt a hagyomány szerint a kedélyt is javítja – a gyömbér és a méz pedig a köhögés csillapítására is kiváló. A keleti gyógyászat régóta alkalmazza megfázás, emésztési panaszok és kimerültség idején. A modern kutatások is megerősítik, hogy a kurkuma hatóanyaga, a kurkumin valóban segíthet a gyulladások és idegrendszeri problémák enyhítésében.

Története több ezer évre nyúlik vissza: az indiai ajurvédikus gyógyászatban már az ókorban is használták a kurkumát haldi doodh néven: ott a test és a lélek egyensúlyát volt hivatott helyreállítani – az ajurvéda szerint a meleg tej és a fűszerek együtt segítik a testet a regenerálódásban, különösen a téli hónapokban vagy betegség után.

A modern kor ezt a hagyományt újra felfedezte. A 20–21. század fordulóján a golden milk vagy turmeric latte a nyugati városok kávézókultúrájának részévé vált, és a tudatos táplálkozás, valamint a természetes életmód szimbólumává lett. Míg Indiában és Délkelet-Ázsiában a családok generációk óta készítik otthon, Európában ma inkább egyfajta fűszeres „wellnessitalként” terjedt el – a mindennapok nyugalmának, melegének és gyógyító erejének ígéretével.

Törökországban sem mindenütt ismerik – például adanai barátnőm, Figen családjában nem dívik, én egy hagyományos ételeket bemutató idős török hölgy csatornáján találkoztam vele. İzmirben Cengiz barátom édesanyja, a természetes gyógymódokban igen jártas Necla Hanım ismeri és készíti, ráadásul nemcsak tejjel, hanem vízzel is, ugyanis Cengiz nem szerette a tejet.

Még egy témát meg kell említenem, mert egyes receptek alatt folyt a kommentháború azzal kapcsolatban, hogy szabad-e hozzá mézet adni. Egyesek szerint a méz, ha forró italba keverjük, nemcsak hogy elveszíti hasznos enzimjeit és más hatóanyagait, hanem még toxikus anyagok is kiválnak belőle. A méz forró ételbe keverésének tilalma még az ajurvédikus hagyományból származik, azonban ott a forró ghiben (tisztított vaj) való keverésre vonatkozik a tanács. Amennyiben a mézet a már iható hőmérsékletűre hűlt italba keverjük, szinte minden áldásos tulajdonsága és összetevője megmarad.

- 1 teáskanál kókuszolaj
- fél kávéskanál bors
- 1 teáskanál kurkuma
- 1 teáskanál szárított gyömbér
- 1 bögre tej
- 1 teáskanál méz

A tejet feltesszük melegedni. A langyos tejbe belekeverjük a fűszereket, és állandó keverés mellett felforraljuk.

Forrón fogyasztjuk. Aki szereti, egy kanál mézet és ízlés szerint fahéjat is adhat hozzá, aki pedig nem szereti a borsot, nyugodtan hagyja el.