Vissza
Pekeskifli
2020.04.24. | Szabó Edit
A pekeskifli a sváb konyha remeke, eszményi borkorcsolya, de vendégvárónak vagy a délutáni kávé mellé is ideális…
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a bor iránti szenvedélyünk éppen csak pislákolni kezdett, elmentünk egy villányi bortúrára. Meglátogattuk az akkori nagyokat, Lojzit, Boxit, Gerét, és a borok mellé mindenhol egy kellemesen sós, kívül ropogós, belül foszlós süteménnyel kínáltak. Annyira ízlett, hogy végül meg is kérdeztük a nevét. Pekeskifli. Ízlelgettük a szót, ahogy a tésztát is, feljegyeztük a sebtében elmondott receptet, ott lapul biztosan most is valamelyik boros füzet csendben sárguló lapján, mert hiába fogadkoztunk erősen, a pekeskiflit hazatértünkkor nem sütöttük meg.
Aztán teltek az évek, már úgy jártunk Villányba, mint a jó kútra, és a pekeskifli mindig a kóstolók elengedhetetlen tartozéka volt. Némely borászatban köménymaggal, máshol szemes mákkal szórták meg a tetejét; volt, aki csak nagy szemű sót hintett rá, volt, aki még azt se, de olyan hely is akadt, ahol kolbászt, virslit vagy sajtot töltöttek bele. Mi a magunk részéről a töltetlenre voksoltunk mindig, és ha lehetett, nem a köményeset vettük ki a tálból, mert a köménymag ízéért nem lelkesedünk annyira, de valójában mindegy volt, hogy milyen, a pekeskifli Villányban fogalom, úgy jó, ahogy van.
Aztán néhány éve megtört a jég. Megint Villányba vitt az utunk, jártunk Ipacs Szabó Istvánnál, másnap bebarangoltuk a Csányi Pincészet szőlőültetvényeit, és persze megint ott volt az asztalon a pekeskifli. A receptet végül Romsics László, a Csányi Pincészet vezérigazgatója küldte el nekünk, hálásan köszönjük, boldogan sütöttük hónapokon át, aztán valahogy megint megfeledkeztünk róla.
Valamelyik este villányi borokat kóstolgattunk a karantén csendjében, és nem volt teljes az élmény.
Másnap megsütöttük hát újra a pekeskiflit. Tegyen így mindenki, aki villányi bort nyit. Vagy akármilyen bort. Vagy csak inna egy jó kávét vasárnap délután. Vagy csak… Bármikor. Íme a recept.
![](/userfiles/20200412_230230%20(2).jpg)
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 1 csapott kávéskanál só
- 1 dl étolaj
- 1,5 dl víz
- 1 dl langyos tej
- 1 csapott kávéskanál cukor
- 2 dkg friss élesztő (ha nincs, fél tasak szárított élesztő is jó)
- 1 tojás
- napraforgó, köménymag, mák, lenmag, nagy szemű só, szezámmag a szóráshoz
![](/userfiles/20200412_230719%20(2).jpg)
Elkészítés:
1. A langyos tejben feloldjuk a cukrot, hozzámorzsoljuk az élesztőt, és meleg helyen felfuttatjuk.
2. A lisztet tálba szitáljuk, hozzákeverjük a sót, a felfutott élesztőt, a tojássárgáját és az olajat.
3. Elkezdjük összegyúrni, és közben fokozatosan annyi vizet adunk hozzá, amennyi éppen elég ahhoz, hogy rugalmas, közepes keménységű tésztát kapjunk. Ha összeállt a tészta, pár percig pihentetjük, és utána alaposan kidagasztjuk. Ez történhet géppel vagy kézzel, ki hogyan szereti.
4. A kidagasztott tésztából bucit formázunk, konyharuhával letakarjuk, és 30-40 percig pihentetjük, kelesztjük. Akkor jó, ha a tészta nagyjából a duplájára nő.
5. A megkelt tésztát megfelezzük, az egyik felét a tálban hagyjuk letakarva, a másik felét lisztezett nyújtódeszkára tesszük, és kör alakúra nyújtjuk úgy, hogy a tészta vastagsága nagyjából fél centi legyen. Ha kész a tésztakorong, nyolc egyforma körcikkre vágjuk, és a szélesebb oldalánál kezdve mindegyiket feltekerjük, vagyis kifliket hajtogatunk belőlük. Ugyanezt a műveletsort megismételjük a másik tésztabucival is. Így végül 16 kiflink lesz.
![](/userfiles/20200412_233531.jpg)
6. A kifliket kivajazott vagy sütőpapírral, szilikonnal bélelt tepsibe tesszük, ügyelve arra, hogy legyen helyük, mert még nőni fognak. A tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, és megszórjuk a választott maggal. Többfélét is készíthetünk, de hagyhatjuk üresen is.
7. A pekeskiflik 180 fokosra előmelegített sütőben 20 perc alatt ropogósra sülnek. Tegyünk a sütőbe egy kis tálkában vizet, úgy még sülés közben is kelnek egy kicsit.
![](/userfiles/20200412_235622.jpg)
Töltsünk magunknak egy pohár bort, harapjunk bele egy kiflibe, és képzeljük magunkat egy villányi pince árnyas teraszára!
Borsmenta-tipp: a tojásfehérje nem fog elfogyni, ezért süssünk másnap reggelire rántottát. Tegyük a megmaradt tojásfehérjét hűtőbe egy kis tálkában, és másnap adjuk hozzá a felvert tojásokhoz.