Trileçe
A trileçe nem török, hanem latin-amerikai édesség, de már elképzelhetetlen nélküle a török konyha. Az elkészítése kicsit macerás, viszont megéri a fáradságot. Íme a recept Nagyillés Jánostól, a Török örömök 111. részében...
Előre is elnézést kérek azoktól, akik kizárólag hagyományos török ételeket várnak tőlem. Ezt a süteményt is Törökországból hoztam magammal, és a globalizáció korában izgalmas, ha tanúi lehetünk, hogyan lesz egy latin-amerikai klasszikusból Törökországban kedvelt édesség (nevének ejtése: trilecse). A szállodánk kínálatából egyetlen napig sem hiányzott, ráadásul az európai sütemények és a török édességek pultja közül is mindig az utóbbin szerepelt – márpedig ez jelent valamit. Egyszer a bárba is betévedtem, az ottani felszolgáló is egyértelműen ezt a sütemény ajánlotta, minekutána látta, hogy rendelkezem némi rálátással a török édességkínálatra. Ennek a sütinek azonban még a nevével sem találkoztam eddig – bár mint utóbb kiderült, török barátaim ismerik és imádják.
Az már a kóstolás előtt egyértelműen látszott, hogy tejjel megadjusztált piskótaféleségről van szó – és mivel volt egy spanyolos korszakom is, nyelvmániám alapján a süti nevét is gyorsan megfejtettem: három tej. A név leíró elnevezés: a tres leches azért „három tej”, mert a piskótát egy háromféle tejből készülő öntettel itatják át. A mexikói gasztronómiai Larousse szerint ez a keverék sűrített tejből (leche condensada), evaporált tejből (leche evaporada) és teljes tejből (leche entera) áll, bár a harmadik összetevőt sok változatban tejszínnel helyettesítik. Noha a sütemény gyökerei a latin-amerikai tres leches világához vezetnek, a török trileçe ma már egyértelműen megtalálta helyét a kortárs török cukrászatban, ahová a Balkánon keresztül, valószínűleg Albániából jutott el. Népszerűsége nem véletlen: minden megvan benne, amit a mai török desszertekben szeretünk: puha, könnyű piskóta, bőséges tejes áztatás, selymes krémesség és a tetején egy réteg tejszínt rejtő látványos karamellréteg – egyszerre elegáns, nosztalgikus és házias.

Hozzávalók:
a piskótához:
- 4 db tojás
- 1 pohárnál 1 ujjnyival kevesebb kristálycukor (a mércénk 200 ml-es pohár)
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 pohár + 1 púpozott evőkanál liszt

a tejes öntethez:
- 4 pohár tej
- 1 pohár tejszín
- 3 evőkanál kristálycukor

a karamellszószhoz:
- 1 pohár kristálycukor
- 1 teáskanál vaj
- 1 pohár tejszín

Elkészítése:
1. A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a sütőport és a lisztet, és simára keverjük.
2. A masszát egy közepes méretű, 30×22 cm-es hőálló üvegtálba vagy kivajazott tepsibe öntjük, a tálat párszor óvatosan a pulthoz ütögetjük, hogy a légbuborékok a felszínre jöjjenek. 170 fokra előmelegített sütőben légkeverés nélkül sütjük meg. A sütési idő nagyjából 35 perc, a sütőt ne nyitogassuk, amíg sül. Amikor barnulni kezd a teteje, szinte biztos, hogy kész, de fogpiszkálópróbával is ellenőrizhetjük A megsült tésztát teljesen kihűtjük, majd fogpiszkálóval sűrűn megszurkáljuk.

3. A tejes öntethez a tejet, a tejszínt és a cukrot összekeverjük, kissé meg is langyosítjuk a cukor teljes olvadásáig, majd visszahűtjük, és merőkanállal lassan, fokozatosan a kihűlt piskótára locsolgatjuk. Hűtőbe tesszük, és legalább 3–4 órán át pihentetjük.
4. A karamellszósz készítésekor nagyon vigyázunk a saját testi épségünkre is! Fémedényben, kemény fémkanállal vagy habverővel keverve közepesnél kissé magasabb hőfokon teljes olvadásig hevítjük a cukrot. Vigyázzunk, hogy ne égessük meg, viszont annyira tartsuk forrón az olvadt cukrot, hogy a közepesnél kissé barnább színt nyerjen. Előbb a vajat adjuk hozzá, elkeverjük, majd amikor teljesen felolvadt, közepes lángon tartva, állandó keverés mellett jöhet bele a tejszín. Most is nagyon figyeljünk, hogy ne égjen meg. A cukor egy része ekkor visszaszilárdulhat, de ettől nem kell megijedni, pár perces keveréssel újra feloldódik a szószban. A homogén állagot folyamatos, erős keveréssel érhetjük el. Néhány percig forraljuk, majd levesszük a tűzről és kihűtjük. Hűlés közben én át-átkevertem.

5. A tejszínt a süti tetejére csak a karamell kihűlése után csináljuk meg. Ezt cukrászhabból is készíthetjük – én tejszínhabport használtam, azt a típust, amelyhez 150 ml tejet kell adni. A keményre vert habot rásimítjuk a kihűlt tésztára – csak egy-két evőkanálnyit hagyunk meg belőle. A kemény tejszínréteg tetejére rácsorgatjuk a karamellkrémet, és közben már oszlatjuk is el rajta, de nagyon óvatosan.

6. A megmaradt keményre vert habot egy evőkanálnyi tejjel fellazítjuk, habzsákba vagy nejlonzacskóba töltjük, és nagyon kis lyukon át ujjnyi sávokat kihagyva keresztben csíkokat húzunk belőle a tésztánkra. Aztán fogunk egy gyufaszálat vagy hurkapálcát, és hosszában is csíkozni kezdjük, szintén ujjnyi távolságban, de váltakozó irányban, az előző csíkokra merőlegesen. A kész süteményt tálalásig hűtőben tartjuk.






