Vissza
A sauvignon blanc
2021.05.07. | Szabó Edit
Lehet óvilági, lehet újvilági, buja passiógyümölcsös vagy hűvösebb, csalános – alig akad borkedvelő ember a világon, aki a sauvignon blanc-t ne szeretné…
Francia szőlőfajta, nevének jelentése: vad fehér. Őshazája valahol a Loire völgyében és Bordeaux környékén található, mégis akkor vált világszerte ismertté és kedveltté, amikor az első új-zélandi sauvignon blanc borok megjelentek. Titkát megfejteni nehéz, mert szinte minden országban, minden pincészetben, minden borász keze alatt más- és másféle bort ad, mégis van benne valami meghatározhatatlan önazonosság. Aki egyszer figyelmesen megkóstolta, mindig ráismer: illatát, ízét, zamatát éppúgy nem lehet elfelejteni, ahogyan a kókuszét, az ananászét vagy akár a frissen sült kenyérét.
A világ sok pontján készítenek belőle figyelemre méltó borokat. Van, aki Pouilly-Fumé mészköves talajon termett, elegáns, virgonc savú, összetéveszthetetlenül kovaköves ízvilágú sauvignon blanc-jára; van, aki az új-zélandi Marlborough régió erősen aromatikus, passiógyümölcsös, mentás, spárgás hangulatú borára esküszik, de az biztos, hogy a borkedvelő emberek többsége szívesen és örömmel kóstolja, bárhonnan is jöjjön a világból.
Mert sok helyről jöhet, a fenti országokon kívül Dél-Afrikában, Amerikában, Olaszországban, Ausztráliában és Chilében is kedvelik a fajtát, és számunkra különösen jó hír, hogy Magyarország 22 borvidékéből is alig akad olyan, ahol nem termesztik.
Maga a növény a meszes talajokat szereti igazán, de homokon, löszön is megél, rendkívül jól alkalmazkodik, és tűri a szárazságot. Imád növekedni, vad és buja, ha nem kezelik gondosan, a levelekre összpontosít, dzsungelt növeszt, viszont silány termést hoz. De ha jól ápolják, a tömött fürtökön apró, lédús bogyók fejlődnek.
A sauvignon blanc íze rendkívül jellegzetes, markáns aromatikáját leginkább a metoxipirazinoknak köszönhetjük. Illatában szinte mindig feltűnnek a csalán, a vágott fű, a bodza, az egres jól felismerhető jegyei, és még valami, ami kissé bizarr ugyan, de a borban szagolgatva cseppet sem kellemetlen: a macskapisi. Ezek mellé társulnak sokszor a már említett passiógyümölcs, a spárga, néha egy kis menta és egyéb zöldfűszerek asszociációi.
Leggyakrabban fajtaborként készítik, többnyire reduktív eljárással, bár Bordeaux környékén előszeretettel házasítják sémillonnal és muscadelle-lel. Leginkább szárazra erjesztik, noha egyes helyeken, például Sauternes-ben feltűnhet édes házasítások egyik alkotórészeként. Igazi értékeit, egyedi karakterét fiatal, reduktív borként mutatja meg legjobban, és bár néhányan próbálkoznak fahordós érlelésével, kevés kivételtől eltekintve ez az út egyelőre nem győzte meg se a szakmát, se a borkedvelőket.
A lényeg azonban az, hogy a sauvignon blanc-t nagyon jó inni. Friss savainak és kirobbanó gyümölcsösségének köszönhetően kiváló aperitif, de sok étel remek kísérője is lehet. Klasszikus ételpárja a spárga, de saláták, halak, tengeri ételek mellett is remekül megállja a helyét, friss kecskesajttal pedig határozottan pikáns párost alkot.
Némely elvetemültek úgy tartják, hogy koktél alapanyagaként is kiváló. Mivel amúgy is benne van a bodza íze, csapjunk a pohár aljára néhány jégkockát, 2-3 mentalevelet, csurrantsunk bele egy evőkanálnyi bodzaszörpöt, majd jöhet pár csepp citromlé, egy deci sauvignon blanc, és az egészet húzzuk fel szódával. A megfelelő arányokat ki kell kísérletezni, de tapasztalatból mondjuk, hogy nyári estéken nincs ennél jobb frissítő.
Hogy Magyarországon kiváló sauvignon blanc-ok készülnek, nem titok. Gondoljunk csak a Somlói Vándor 2015-ös Szikárjára, aminél kevés különlegesebb bor fordult meg a poharunkban, vagy Mérész Sándor vadélesztős kísérletére, ami egészen hihetetlen mélységeivel csábított, de említhetnénk a Villa Tolnay, a Babarczi Pince vagy a markazi Kovács Pince borait is, mindegyik egy külön világ. Biztosan mindenkinek megvan a maga kedvence. Eláruljuk, hogy melyik a miénk.
.jpg)
Gervai János neve nyilván sokak számára ismerősen cseng, hosszú ideig sommelier-ként dolgozott, de ahogyan arról korábbi írásunkban beszámoltunk, 2020 nyarától már csak kis etyeki szőlőbirtokának szenteli figyelmét. Etyek meszes talaján egyébként is rendkívül jól érzi magát a sauvignon blanc, kóstoltunk már kiválókat a borvidékről, de olyannal, amilyet Gervai János 2019-ben készített, még soha nem találkoztunk. Leesett az állunk, nem hittünk az érzékeinknek, és ha ránk nem esteledik, még mindig ott ülnénk a széken megkövülten.
A bor bodzás, vágott füves, passiógyümölcsös világa az újvilági stílust idézi, mégis van benne valami óvilági szikárság, és ez a kettősség szilárd jellemet ad neki. A szokásosnál érettebb alapanyagnak köszönhetően a bor nem csontszáraz, a benne lévő 2-3 g/l maradékcukor-tartalom szépen kerekíti. Ettől még száraz, csak egy fokkal kedvesebb, barátságosabb, könnyebben is csúszik, itatja magát. Az átlagfogyasztó örül neki, és kér még egy pohárral, de aki értő módon kóstol, felfedezi benne a mélységet, a komplexitást, a nem mindennapi minőséget is. Mi nagy örömmel ízlelgettük, valószínűleg nem utoljára.
(1).jpg)
Éljen a sauvignon blanc, kellemes kísérletezést, sok szép felfedezést kívánunk!
Fotó:
Gervai János
