Bodó Judit a 15. Borászok Borásza!

Tizenöt éve már, hogy az év legjobbjának megválasztott ötven borász titkos szavazással eldönti, ki érdemes közülük a Borászok Borásza címre. Mint az a június 4-ei díjátadón kiderült, 2021-ben Bodó Juditot, a Tokaj-Hegyalján található Bott Pince borászát érte a megtiszteltetés. A díjat ünnepélyes külsőségek között az etyeki Rókusfalvy Birtokon adták át Bodó Juditnak. Az utolsó körbe bejutott öt jelöltet Áts Károly, a tavalyi díjazott méltatta. Az alábbiakban az ő laudációját olvashatják.

A Borászok Borásza egy díj, ami 15 éve indult el innen, erről a helyről. Egy díj a legjobbaktól a legjobbaknak.

A szőlészet és a borászat, egy gyümölcs és a belőle készült nemes ital évezredek óta összefonódott fogalom. Honfoglaló őseink megtalálták a világ egyik legszebb, legjobb táját itt, a Kárpát-medencében, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy a világ egyik legváltozatosabb, legszínesebb termőhelyéről világszínvonalú borok készülhessenek. Az ezer év alatt felmerült akadályok, buktatók – tatárjárás, török iga, filoxéravész, háborúk, természeti katasztrófák, világjárvány – sem tudták tönkretenni ezt a termőhelyet, kedvét szegni a magyar borászatnak. Ez a szakma olyan, mint a természet: minden évben megújul. A téli sötétség után jön a kikelet, az ébredés, az újraindulás. Mint ahogy tavasszal a természet újraéled, a borász is új reményekkel, új elképzelésekkel, tervekkel vág neki az újnak. Nincs két egyforma bor, nincs ugyanolyan év, folyamatos a változás. Egy állandó: a cél a tökéletesre való törekvés, a palackba zárt csoda. Pohárba töltve a fogyasztó érezze a termőhely sokszínűségét, a fajták karakterét, egyensúlyát és a borász személyiségét. A csoda az, hogy a fogyasztó egy kortyba sűrítve érezheti azt a fáradságos munkát, odaadást, izgalmat, törődést és tudást, melyet csak az a borász képes átadni, aki szívvel-lélekkel, szent őrülettel végzi munkáját, hivatását. Akik most itt vannak a teremben, a korábbi jelöltek és nyertesek, az ötven idei jelölt, és közülük az öt kiválasztott mind olyan emberek, akik képesek erre a csodára. Megtiszteltetésnek érzem, hogy közéjük tartozhatok.

És most egy pár szó a jelöltekről. Mit is mondjak? Beszéljek a személyes érzelmeimről? Az együtt végzett munkáról, a borfesztiválokon való találkozásokról, a tavalyi beszélgetésekről itt Etyeken, soroljam a borász focin, a borász pókeren együtt töltött kellemes órák emlékeit? Idézzem fel elmélkedéseinket Tokajról, Villányról, Pannonhalmáról, a furmintról, a hársról, a cabernet-ről, a merlot-ról? Azokról az egyedi, csodálatos borokról, amiket mindenki ismer?
Nem! Beszéljünk inkább a saját filozófiájukról!

„Tokajban jó bort készíteni nem lehetőség, hanem kötelesség! Tisztelnünk kell a 800 éves borvidéki múltat, és a mindennapi munkánkkal meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy a következő generációk is itt élhessenek, dolgozhassanak. Ehhez viszont már nem elég „csak” jó bort készíteni: a lehető legkíméletesebben, fenntartható módon kell művelni a területeket, gondozni kell a kultúrtájat, és fontos az épített örökségünket is ápolni. A szőlőkben és a borban is az egyensúlyt, a harmóniát keresve szeretek dolgozni, figyelve a részleteket, minden évjáratban csiszolva a borok minőségét.”

„Nem gondolkodunk legekben. Stabilitásra vágyunk, egyensúlyra törekszünk. A mindennapos jelenlét a szőlőben és a pincében jelenti ezt nekünk. Az értékeink felismerése, megőrzése és továbbadása fontos szerepet játszik az életünkben. (…) S hogy miért borászkodunk? Egyszerű a válasz: azért, hogy ha úgy hozza kedvünk, ne kelljen a szomszédba menni borért. Azért, mert így jó nekünk. Mert sosem unatkozunk: mert dolgozunk és imádkozunk a szőlőben (esőért vagy száraz időért), szüretelünk, dolgozunk és imádkozunk a pincében (erjedéskor, palackozáskor, minden egyes kóstolónál). Mert a döntő szó mindig a természeté. Mert ha sikerrel járunk, az másoknak is örömöt szerez, azt pedig sokszorosan kapjuk tőlük vissza. Mert a bor formálja életünk minőségét! Mi így szeretünk élni!”

„A földön állunk, de az égbe tekintünk. Ide teremttettem, ez az én helyem. Éreztem, hogy nagyon nagy kihívás lesz, de a pályát meg kell futni. Nem lenne teljes az életem, ha nem vállalnám fel. (…) A szőlő és a bor megtanít gondolkodni, dolgozni, küzdeni, remélni és elfogadni. Elfogadni a veszteséget, a reménytelent, a jót, a nagyszerűt, és megélni magát a csodát is. A bor az evangélium által a szőlőtő termése és az emberi munka gyümölcse, a végtelen egyszerűség és a mérhetetlen nagyszerűség maga. Számomra mindezt nap mint nap megélve, vég nélküli utazást jelent ég és föld között.”

„A múlt eredményein alapuló, jövőbe tekintő jelenkori munkát kell kiválóan elvégezni! A lényeg természetesen itt is a részletekben van. Számomra a legnagyobb tanulság annak felismerése volt, hogy a megfelelő időben és megfelelő helyen elvégzett apró, finom beavatkozás végeredményben sokkal kisebb változást eredményez a leendő kész boron, mint ha halmozódni hagynánk a problémát, és markáns behatással szeretnénk egyszerre hathatós eredményt elérni. Előbbihez természetesen folyamatos jelenlét, technológiai feltételrendszer, szakmai felkészültség szükséges, de ahogy régen is mondták: a borral együtt kell élni!”

Ha Kiss Gábort szeretnénk bemutatni, akkor elég felidéznünk, mit mondott Rouge 364 nevű alapboráról: „Idd az év 364 napján, de legalább egy napon válassz mást helyette. (…) Hogy mi tartja bennem a lelket? Ami minden borászban. A szőlő szép, a bor jó, és amíg ezt elmondhatjuk, nincs okunk a csüggedésre. (…) Jót és eredetit! Precizitás, pontosság. Tiszta udvar, rendes ház!”

És hogy ki nyer ma? A világ, az ország borfogyasztói. Addig, amíg ilyen csodálatos borok készülnek ilyen fantasztikus emberektől, addig nincs gond, és mindenki nyer: a fogyasztó, az 50 jelölt és közülük egy…

Szívből gratulálunk Bodó Juditnak, akit a jeles grémium 2021-ben a Borászok Borászává választott! A fotó közvetlenül a díjátadás után készült.

A Borászok Barátja címet Bányai Gábor Botond kapta.

A Jövő Borásza ösztöndíjat Takács Réka Emese nyerte el.