Vissza
Borászat lett a kerámiagyárból
2020.10.08. | Szabó Edit
A bodrogkeresztúri kerámiagyár falai közé új élet költözött. Bodó Juditék a falubeliek régi történeteit hallgatva vették birtokba a Bott Pince új feldolgozóját…
„Maga el se tudja képzelni, hogy nézett ki ez a hely, mikor először bejöttünk! A ház tetejéből nőttek ki a fák, az udvaron meg ösvényt kellett vágni a gazban, hogy haladni tudjunk előre” – mondja az egyik munkás, aki a kezdetektől részt vett a régi kerámiagyár épületének felújításában. Az átalakulás valóban hihetetlen, és bár a 7800 négyzetméternyi ingatlannak mostanáig csak egy része kapott új külsőt, már látszik a fény az alagút végén.
.JPG)
Ahogyan arról korábbi írásunkban beszámoltunk, a Bott Pince kinőtte feldolgozóhelyét a tokaji Szerelmi pincesoron, és a Bodó házaspár 2015-ben kezdett a borászatnak új helyszínt keresni. A nagy vágy az volt, hogy az új épületben férjen el a család is, a borászat is, és ha a szükség úgy hozza, strandpapucsban le lehessen szaladni a pincébe egy palack borért.
A Bodrogkeresztúrban található ingatlan korábban az Ullrich család tulajdonában állt, a telken álló egyik épület csaknem 400 éves. Itt működött korábban az Ullrich József által irányított kerámiagyár, amely sok környékbeli családnak nyújtott megélhetést. Volt idő, hogy háromszáz ember dolgozott ott három műszakban, és az árut Japántól Amerikáig a világ minden részébe szállították. Az emberek ma is csak úgy emlegetik az épületet, hogy „a Kerámia”, pedig termelés nem folyt itt évtizedek óta, és a telek is régóta elhagyottan állt.
Amikor elkezdődött az építkezés, a falubeliek szinte egymásnak adták a kilincset. Mindenki mesélt egy történetet, mindenkinek volt egy régi emléke erről a helyről. A Bodó házaspár el is határozta, hogy a felújítás során az lesz a legfontosabb szempont, hogy az épületkomplexum megőrizze eredeti hangulatát. „Senkitől nem akartuk elvenni az emlékeit, szerettük volna, ha ezt az épületet a felújítás után is a magukénak érzik a falu lakói” – mondja Bodó Judit.
Az építkezés első szakasza öt évig tartott, és 2020 szeptemberének utolsó hétvégéjén csendben, minden csinnadratta nélkül vette birtokba új otthonát a borászat. Azért egy kis ünnepség mégiscsak volt, Juditék meghívták egy pohár borra a falubelieket, és a kerámiagyár egykori igazgatójának, Ullrich Józsefnek a lányát, Katalint is, aki ezek között a falak között töltötte a gyerekkorát.
„Világéletemben szerettem volna emléket állítani édesapámnak, és nagyon örülök, hogy erre most a Bodó házaspár segítségével megkaptam a lehetőséget” – kezdte emlékezését a megnyitón Ullrich Katalin, aki elmondta, hogy a szépség, a finomság és a kitartás megvolt az édesapjában ahhoz, hogy sikerre vigye a kerámiaüzemet, és szerencsére mindez megvan a Bodó házaspárban is. „A Kerámia számomra maga volt Tündérország” – mesélte Katalin, aki minden munkafolyamatot ismert, hiszen gyerekként sokszor az egész napját az üzemben töltötte. Legjobban az illatok maradtak meg az emlékeiben. A plasztilin, az arany kontúrfesték illata, a gipsz illata, amiből az öntőformák készültek, a fagyapot illata, amibe a törékeny árut csomagolták, a terpentin illata, amivel a festéket keverték. Az illatok az új vállalkozásban is fontos szerepet kapnak majd, hiszen más a must, más a forrásban lévő bor, más a furmint, a muskotály, az aszú, a szamorodni illata. Minden megmarad, csak egy kicsit átalakul. „Édesanyám ágyban fekvő beteg, de nagyon boldog, hogy 95 évesen megérhette ezt a napot. Köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy ilyenek vagytok, kísérje a további életeteket sok-sok áldás” – mondta búcsúzóul Katalin, szavait a Bodó házaspárnak címezve.
A beszéd után a vendégek Bodó József irányításával bejárták a frissen kialakított tereket, majd a Bott Pince borainak kóstolója következett. És a falubeliek csak jöttek, csak jöttek, kezükben a régi kerámiák, emlékeikben a régi történetek.
„Reggel, amikor kezdődött a műszak, el se lehetett férni az úton a fehér köpenyes asszonyoktól. A fehér köpeny volt az egyenruhájuk, úgy jártak a Kerámiába dolgozni, biciklivel. Szinte minden helybeli családból dolgozott ott valaki” – emlékezik egy falubeli asszony, egy kerámiabagollyal a kezében.
„Madarakat festettünk kézzel, kacsát, fácánt, rigót, baglyot. Rengeteg ecsetünk volt, és mindenféle színekkel dolgoztunk. Az elkészült kerámiák kiégetésében az édesapám is részt vett, mert ő a kemencéknél dolgozott, aztán a párom vitte az árut Pestre, onnan mentek a kerámiák megrendelésre a világ minden részébe. Híres volt a keresztúri kerámia, majdnem annyira, mint a herendi” – emlékszik Bradács Erika, aki ma is itt él a szomszédban, és bár a munkafolyamatok sokszor zajjal jártak, nagyon örül, hogy a szeme láttára született újjá az épület.
.jpg)
Szűcs Ferenc, a tállyai Szűcs Pince tulajdonosa is megérkezett sok sikert kívánni. Ő se jött üres kézzel, a kislányt ábrázoló kerámiaszobrocskára az interneten bukkant rá, és rögvest meg is vásárolta. Az ajándék a fogadótér egyik párkányára került, a többi régi kerámiával együtt.
„Nem is tudom, hogy jutottunk idáig. Nem is értem, hogy tudtam mosolyogni, amikor életünk legnagyobb kölcsönét vettük fel, amikor elhagyta az udvart a 42 kamionnyi szemét, és megláttuk, hogy mit vállaltunk magunkra. Nekünk a Kerámia szerelem volt első látásra, de utána nagyon sokáig csak gondot jelentett. Mire elkészültünk, a szerelem elmúlt, és a helyét átvette a szeretet. Most már szeretjük ezt az épületet, és reméljük, hogy boldogok leszünk benne” – mondta Bodó Judit.
A Bodó házaspár öt évvel ezelőtt egy régi présházat varázsolt újjá a Csontos-dűlőben. A szőlősorok között tanyázó kis épület azóta a borkedvelők zarándokhelye lett. És most az új borászat is készen áll az idei termés fogadására. Néhány nap múlva beindul a prés, és a must jellegzetes illata kiszorítja majd a friss festék szagát, a csarnok mélyvörös kövét megszenteli majd a frissen csorduló szőlőlé, és mire karácsony előtt a Bodó család is beköltözik a szomszédos kúriába, a hordókban már érik a 2020-as bor.
Kedves Bodóék! Köszönjük, hogy megmutattátok mindannyiunknak, hogy lehet valamit megszüntetve megőrizni, és hogy lehetetlen nem létezik. Kívánunk nektek sok erőt a munka folytatásához, mert ha néhány éven belül a vendégszobák is elkészülnek, mi is szeretnénk majd veletek strandpapucsban lemenni a pincébe, hogy megkóstoljuk a boraitokat újra és újra, évről évre, amíg csak el nem múlik az élet. Kívánjuk, hogy legyetek nagyon boldogok és sikeresek az új otthonotokban!
