Fehérvári Bormustra – hatodszor

Két éve ilyenkor, mikor először jártam Székesfehérváron a Bormustrán, már a pandémia küszöbén állt a világ – persze akkor ezt még szinte senki nem tudhatta, sőt nem is sejthette. Nagy várakozással léptem be tehát újra a Szent István rendezvényterembe, néhány kiváló újságíró kollégámmal egyetemben, hogy a Hatpöttyös Étterem sajtjaival és miniszendvicseivel feltöltekezve belevessük magunkat a választékba.

Újdonságokkal kezdtük a kóstolást, s ehhez egymás mellé helyezett asztalaikkal több Balaton környéki pincészet állt rendelkezésünkre. Nehéz, mégis ígéretes kezdő lépéseket tesz a közönség meghódítására a balatonőszödi Androsics Birtok: intenzíven almás muscat ottoneljük és tipikus jegyeket felvonultató királyleánykájuk rendben lévő, szűretlenül is nagyon szerethető nyári gyümölcsbomba pinot noirjuk azonnali palackozásra és piacra dobásra javasolt. A többi bor estében a feltehetően jó fajtaválasztás és terroir esetükben még nem párosul kellő mélységű technológiai tudással, ez azonban megszerezhető, és mi szívből drukkolunk hozzá.

„Átkelve” a tó északi partjára, a nevében a természetközeli elhelyezkedést hangsúlyozó lesencefalui Sarki Róka Borház fajtaborai engem kevésbé győztek ugyan meg, azonban a felerészt olasz-, felerészt rajnai rizlingből álló házasítás az este egyik legjobb tétele volt. A 2,5 hektáron gazdálkodó tulajdonosoknak remélhetőleg a következő években is lesz néhány nagy dobása.

A csopaki Petrányi Pince csak félig volt ismeretlen számomra, hiszen fél évtizede egy csapatépítő keretében már megfordultam náluk. Akkor még meglehetősen járatlan voltam a borok világában, de a jó minőség megmaradt az emlékeimben. Most újabb jó emlékekkel hagyhattam el a standot: a Harmatcsepp nevű sárga muskotály gyöngyöző, a lendületes olaszrizling, a szépen frissítő kékfrankos-merlot rozé és a jól érthető syrah egyaránt megfordult a poharamban, és mindegyiket ajánlom.

Különleges színfoltja volt a Bormustrának a Csobánci Bormanufaktúra. Sok fehér fajta mellett három vörössel kísérleteznek a szó legjobb értelmében, az általunk tapasztaltak szerint igencsak meggyőzően. Hárslevelű pét-natjuk a „kötelező” mézességen kívül gyermekkorunk barackos ivóleveit idézi, a vörös pét-nat (pinot noir 50%, kékfrankos 40%, fekete leányka 10%) a piros gyümölcsökön kívül nagyon szép szegfűszegességgel hódít.

Egészen kiváló a héjon erjedt zeusz narancsbor, mely az este leghosszabb lecsengését produkálta számunkra. Szürkebaráttal és sárga muskotállyal társítva Holdvilág néven nyújt különleges élményt. Az Avar is elnyerte elismerésemet: három évet hordóban töltött, csodálatos pinot noirt takar a fantázianév.

A Pécsi borvidék országszerte talán még mindig nem eléggé ismert csillaga a mohácsi Planina Borház. Horváth Zoltán borkedvelőből lett borkészítő, s milyen jól tette! Készít jó savú, neutrális, pezsgőalapnak kiváló csomorikát, különleges furmintot és királyleánykát, maradék cukros cirfandlit, háromféle klón házasításával izgalmasan fűszeres kadarkát. Egyedi stílusban készített, szerethető bor mindegyik – várom a folytatást, és tervezem a látogatást!

S ha már folytatás: a két éve felfedezett „ismerősöknél” is jártam. Az Apró Kerteknél ismét egyik ámulatból estem a másikba: derítetlen és szűretlen olaszrizlingjük szépen tölti ki fehér és sárga húsú gyümölcsösségével a szájat. A kétharmadrészben kadarkából és egyharmadrészben csókaszőlőből álló budai vörös egészen fantasztikus ízkavalkádot hoz, amely után mintegy bónusz a néró, az a kissé lenézett kékszőlő-fajta, melyet Ádám és Zoli valósággal újradefiniál.

Nemcsak a pázmándi, hanem a móri fiúk sem tudnak nagyot hibázni: a Brigád duója, Ákos és Tamás először egy szép rajnai rizlinggel lepett meg minket, majd a 2020-as Vén Kecske ezerjó tartálymintájával folytatták, aztán a végén robbantották az ananászbombát ugyanennek a bornak a 2019-es évjáratával. Magasra teszi a lécet a chardonnay is: a sárgadinnye dominál, de van sok szép más gyümölcs is mellette, a 9 hónap bâtonnage nagyon jót tett neki.

Szentesi József borait kivétel nélkül szeretem, de a Mesterrel még nem volt alkalmam összefutni. A kóstolón végre ez is megtörtént, a borok pedig finomabbnál finomabbak voltak: chardonnay pezsgőjével végre az új évre koccinthattunk, citrusos-cukorkás zengőjét, melengető kékfrankosát és egyedi laskáját nem lehet megunni. Az este egyik nagy dobása a 2018-as Velence Cuvée (cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot házasítása) tőle, de ha azt hinnénk, nála ezzel fokozhatatlan a sor, tévedünk: zárásként különleges fekete muskotályt tölt, mely finom parfümösségével marad emlékezetes.

Nagy Gábor tehetségét bizonyítja, hogy rengeteg fajtával dolgozik, és nem fél őket megmutatni. Tegyük hozzá: a mi nagy örömünkre, ugyanis az Irsaitól a rajnain át a kékfrankosig minden bora nagyon kedves és szerethető, ami nem kis dolog! Ha Pázmándon járok, egész biztosan bekopogok hozzá, hogy megismerjem, hol és hogyan készíti őket.

Nem szakadva el a Dunántúltól, izgalmas esténknek Babarczi Zsuzsannánál vetettünk véget. Pannonhalmáról még mindig inkább a fehérborok jutnak eszünkbe, de itt olyan elegánsan hűvös, meggyleves karakterű kékfrankost kaptunk, hogy elámultunk. Nemkülönben a Marianum nevet kapott cabernet franc-tól, mely enyhén édesfűszeres, sötét bogyós gyümölcsösségével nem csupán személyes bormustrám, de bármilyen ünnepi vacsora méltó záróakkordja lehetne.

Másnap délután néhány barátommal botanikai sétán vettem részt a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély kertjében. Az idilli környezetben visszaidéztük a kóstoló megannyi szép pillanatát. Hátborzongatóan kellemes volt újra és újra belegondolni, micsoda sokszínűséget tapasztalhattunk ízben, illatban és emberben néhány óra leforgása alatt. A kóstolt borokról pedig összefoglalóan csak annyit mondhatunk: ha minden sétálókóstolón hasonló élményekben lesz részünk idén, 2022 igencsak szép évnek ígérkezik!