Vissza
Mitiszol? kilencedszer
2019.12.03. | Vargha Márk
Elhivatott borászok, kiváló borok, remek hangulat, tökéletes szervezés – nagyjából így lehetne leírni a természetes borok idei csúcstalálkozóját, a Mitiszol? Fesztivált. Íme a Borsmenta részletes beszámolója…
Már napokkal megnyílása előtt telt házat jelentettek a természetes borok legnagyobb magyarországi fesztiváljának szervezői, így kissé tartottunk a zsúfoltság miatt a Bálna emeletén felállított standok közötti nehézkes közlekedéstől. Szerencsére azonban jól kalkuláltak a létszámmal, és az őszi időszak egyik legkellemesebb délutánját tölthettük el a helyszínen.
A kóstoltató borászatok számát tekintve igazán a bőség zavarával küzdöttünk, s nem sokkal a rendezvény nyitása után belevetettük magunkat az ismerősen és ismeretlenül hangzó pincék sokaságába. Három tokaj-hegyaljai stand az első kategóriába tartozott. A Királyudvar, a Tokaj Nobilis és a Hétszőlő is hozta a „kötelezőt”: hibátlan borokat – mert természetesen ez a minimum, bármilyen termelési módszerrel készüljenek is.
A fesztivál számunkra legszebb fehér tételét mégis a nekünk eddig ismeretlen Dorogi Testvérek Pincészete szállította: 2016-os Deák furmintjuk már illatában is gyönyörű, sárga virágos, enyhén málnás, rácáfolva arra a vélekedésre, hogy a természetes borok illatban nem nyújthatnak annyit, mint konvencionális társaik. Ízében sárga húsú gyümölcsök és ásványosság szép harmóniája jelenik meg. A nehéz évjárat ellenére kifejezetten jól sikerült, rétegzett ital, igyekszünk majd minél gyakrabban újra kóstolni a következő években, de nem úszhatja meg a gyakori fogyasztást a 2017-es évjárat sem, mely szintén poharunkba került, és nagyon ígéretesnek tűnt.
A „tokaji bevezető” után a külföldi vendégek felé vettük az irányt. Az 1989 óta biodinamikusan dolgozó Fleury pince Champagne-ból négy pezsgőt hozott, melyek közül nekünk a pinot noirból készült Blanc de Noir brut tetszett a legjobban. Morgane asszony a tulajdonos család képviseletében helyeslően bólogatott, hiszen ezt a krétás-agyagos talajon termett szőlőből készült tételt a család is zászlósborának tekinti.
A burgenlandi Groszer Weinnek voltak talán a fesztiválon a legszebb címkéi, kicsit mintha a Monarchia idejébe repültünk volna vissza. Rösler nevű rozé pét natjuk kifejezetten üdítő volt, így újult erővel léphettünk tovább a nyugati határunk túlsó oldalán 2003 óta biodinamikusan működő Andert pincéhez. Négy, az eseményre hozott boruk mindegyikének megvan a maga „funkciója”: a chardonnay maga is húsos-káposztás, de egyáltalán nem kellemetlenül, egy kolozsvári káposzta ideális kísérője lehet. Zöld veltelinijüket könnyed salátákhoz, szentlőrincüket beszélgetésekhez, míg zweigeltjüket pörköltekhez tudjuk elképzelni.
A katalán Eudald pincénél folytattuk külföldi kalandozásunkat, és ezt a cava rajongóiként cseppet sem bántuk: háromfélét is hoztak Budapestre a spanyol pezsgőből, azonban két csendes vörösük nagyobbat „szólt”: a 2018-as Cepellben a cabernet sauvignon és a merlot tempranillóval házasodik, míg a 2015-ös La Creuetában petit verdot-val, és 12 hónapot töltenek együtt hordóban. Az előbbiben az érett, ropogós cseresznyés aromát köszönhetjük a frigynek, az utóbbiól lekvárosba hajló szilva és áfonya, avarosság és szép hordófűszerek, különösen fahéj kóstolható ki.
Az utolsó külföldi borászat, melyet megismertünk, a Fidora volt, de ezt már egy remek workshop keretében tettük. Ez a venetói társaság már 1974 óta organikusan gazdálkodik, néhány terméküket a családot Budapesten képviselő Emilio mutatta be. Szűretlen, „nem tipikus”, nem éles savú, champagne-stílusú proseccóikkal láthatólag hamar megnyerték a közönség jóindulatát, de a java csak ezután következett. Egy kiváló pinot grigio után jött a chiantihoz hasonlóan nagy népszerűségnek örvendő olasz vörösbor, a valpolicella. Ha nemzetközi kitekintésű borismereti kurzuson veszünk részt, biztosan találkozunk a házasítással – melyet három helyi szőlőfajta, a corvina, a corvinone és a rondinella alkot –, de nem biztos, hogy kóstolására is mód nyílik. Itt most ezt pótolhattuk. Érett piros cseresznyés, rózsás aromatikáját élvezve körülnéztünk a teremben, és igencsak elégedett arcokat láttunk.
Emilio tudta fokozni az izgalmakat: valpolicella ripassót töltött a résztvevőknek. Ez a borféleség úgy készül, hogy a valpolicella bort újraerjesztik az amarone (lásd alább) készítéséhez használt, kiszárított szőlő héjával 15-20 napig, majd a fejtés után 24 hónapot fahordóban érlelik. Ennek eredménye egy hihetetlenül komplex, fekete cseresznyés, érett áfonyás, érett szedres világ, magasabb alkohollal és lágyabb savakkal. Az i-re a pontot egy amarone kóstoltatásával tette fel az ifjú Fidora. Ennek készítése nagy és bonyolult feladat, és ez a termék magas árában is tükröződik. A szőlőt 3-4 hónapig szárítják, ennek során tömegének akár felét is elveszíti, a beltartalma koncentrálódik. Januárban préselik, s az így kapott levet egy hónapig erjesztik. 42-50 hónapos francia hordós érlelés után palackban is érlelik még egy évet. A megízlelt folyékony csoda kapcsán Emilio elmondta, hogy mivel drága, Olaszországban nehezen tudják eladni, ezért Dánia az elsődleges felvevőpiaca. Honfitársai inkább a ripassót választják, hiszen komplexitásával hasonlóan egyedi élményt tud nyújtani, ezért tréfásan „bébiamaronénak” is hívják.
A nem mindennapi élménytől eltelítődve ültünk be ezután Maurer Oszkár, majd Bencze István workshopjára is. A Szerémség borpápájának anekdotázását élvezettel hallhattuk csakúgy, mint a Szent György-hegyi ifjú tehetség eszmefuttatását alternatív zene és bor kapcsolatáról (mindkettő művészet, nemcsak a testtel, de a lélekkel is kommunikál). A sallangmentesen, kötetlenül elmesélt történetekhez párosított italokra pedig szintén nem lehetett panaszunk.
A fesztivál szervezői jelesre vizsgáztak. A helyszín vendégbarát kialakításával, a kiállítók körültekintő kiválasztásával, valamint magas színvonalú ételkínálatával a Mitiszol? ismét az év egyik legkiválóbb boros rendezvénye volt, ahol a natúr borok világához közelebb vagy távolabb állók egyaránt megtalálhatták számításukat, sőt talán annál többet is. Köszönjük a lehetőséget, és természetesen ott leszünk jövőre is.
Megjegyzés: a Borsmenta újságírója a szervezők vendége volt.
Fotó:
Vargha Márk
Csordás Ádám
