Vissza
Négy80: „Az egész hobbinak indult”
2024.05.09. | Nádasi Eszter
2018-ban nyitottak, de a borkészítésnek sokkal régebbi hagyománya van a Barcza családban, akiknek a Badacsonyon és az Örsi-hegyen is vannak szőlői. Mire utal a névválasztás, és mit kóstolhatunk náluk?
Az április végi szombat délutánon egészen nyárias a napsütés, Barcza Mátéval így a badacsonyörsi borászat lugasában beszélgetünk – jól belátni innen a Badacsonyt és a környező hegyek szőlőit, erdőit. A poharunkba száraz Zeust tölt a 2023-as évjáratból, frissen a tartályból.
A pince bejáratától nem messze egy hosszú, földszintes ház áll. „A dédnagyapámék a középső részben laktak, a présház és az istálló között, a harmincas években vásárolták meg ezt a részt és a badacsonyi szőlőket. Aztán az államosításkor nagyon sok mindent elvettek a családtól. Édesapám már nem is itt, hanem Dabronyban született, aztán Somlószőlősön laktak, onnan kerültek vissza Badacsonyörsre, a Szlovák Majorba. A pince mellett akkor barack termett, a nagyapám kezdte el mondogatni, hogy szőlővel kellene foglalkozni. A kilencvenes években kárpótlás útján jutottunk hozzá jelenlegi badacsonyi területeinkhez” – idézi fel a családtörténet fordulópontjait.
A termés 90%-át eladták, bor csak a maradékból készült, a maguk és az ismerőseik örömére. „Az egész hobbinak indult, a szüleim a főállásuk mellett foglalkoztak ezzel, de korán bekapcsolódtam én is. A pincemunkákat hordó- és vízfelelősként kezdtem: régebben az Örsi-hegyen, a családi háztól nem messze béreltünk egy pincét, amibe nem volt bevezetve a víz, kerti csapból mostuk a hordóinkat. Én álltam a csap mellett, és édesapám egy lyukon keresztül kiabált, hogy jöhet a víz, vagy most már elég.” Ennek az időszaknak 2000-ben lett vége, akkor vásárolták vissza egykori pincéjüket. Mostanra a szőlő feldolgozásától kezdve egészen a palackozásig, tárolásig minden egy helyen történik.
Máté Keszthelyen végzett kertészmérnökként, közben szőlész-borász szakképzésre is járt. 2013-ban került Budapestre, a Magyar Borok Házába, ahol 650 tétel volt bent az ország minden borvidékéről. Ezekből válogatta össze a borsorokat a kóstolókhoz – volt, hogy napi tízet-tizenkettőt is megtartott. 2,5 év Borpatika után jött a Nappali Kávéház, ahol a röviditalok a fő profil. A beszélgetésünk előtti éjjel még a pultban állt, épp akkor volt 8 éve, hogy belépett. Egész évben kétlaki életet él, hiszen bőven van munka, főleg mióta a borászat már nem csak hobbi.
Az Aljas, a Kobold és a fajtaborok
Ahogy teltek az évek, egyre jobban szerették volna szélesebb körnek is megmutatni magukat – ezzel együtt jött a kérdés, hogy milyen néven tegyék ezt. A rokonaik ugyanis Barcza Pincészetként borászkodnak a Somlón, és mivel senkit nem akartak összezavarni, ez a vonal kiesett. A számtalan elképzelés közül végül a borvidék történetéhez nyúltak vissza: a rendszerváltás előtt a badacsonyi területeik egy részén sortávkísérletek zajlottak, az egyik ültetvényen emiatt négy méter nyolcvan centire vannak egymástól a szőlősorok. „Egy szüreti felvonulás után beszéltük meg a családdal, hogy ha már a sortávolságban ennyire egyediek vagyunk, akkor használjuk ezt.” Máté az édesapjával, Barcza Ákossal és a nagybátyjával, Barcza Gáborral állt a Négy80 élére, közösen hozzák a döntéseket, nincs közöttük generációs ellentét.
2018-ban jöttek ki az első évjárattal, a Badacsonyon jelenleg hét és fél, az Örsi-hegyen pedig egy hektár szőlőjük van. „A legnagyobb mennyiség rajnai rizlingből van, ez eddig minden évben jó minőséget hozott, frissen és palackos érlelés után is. De a szürkebarát sem sokkal kevesebb, ami nálunk auvergnas gris: Badacsonyban régen így hívták a fajtát, a dédnagyapától is kerültek elő iratok, amikben ezen a néven szerepel. 2021-ben aranyérmet nyertünk vele a hegyközségi borversenyen. 2022-ben két színben is készült auvergnas: nagyon száraz év volt, emiatt úgy megvastagodott a szőlő héja, hogy csak az első lepréselt lé volt fehér. A második körnél már kioldódtak a színanyagok, ezért halvány rózsaszínű lett – külön készítettük el a borokat, és örültünk, hogy tudunk kísérletezni, játszani ezzel.”
A birtokbor sem szimplán birtokbor, hanem Aljas. „Az első akkor született, amikor több lett a bor, mint ami az érlelőtartályokban elfér, ezért az erjesztők ’alján’ maradt extra mennyiséget összefejtettük.” Az Aljas arányait az éves szőlőhozam diktálja – van, hogy a rajnai több benne, máskor a zeus vagy éppen a szürkebarát. Tavaly a Pláne Badacsony Borterasszal kollaborációban is készült egy verzió: az áprilisi partnerkóstolón beszélték meg, hogy a bor egy részét az akkori állapotában lepalackozzák és saját címkével forgalmazzák.
A másik házasításuk a Kobold, amihez egybeszüretelik a sárga muskotályt és a rózsakőt. Az utóbbiból eleve nincs sok, ráadásul a vadak kifejezetten szeretik, fajtaborként így csak 2018-ban és 2019-ben jött ki. 2023-ban új cuvée került az érlelőkbe, ez az Eccer, ami leghamarabb 2 év múlva kóstolható. „Az újítás oka, hogy a várt 33 láda kéknyelű helyett lett 5, mert az agancsos barátaink tavaly ennyit megettek belőle. Ezért hozzászüreteltük a kései rajnait.” A kéknyelűt egyébként csak akkor hozzák ki fajtaborként, ha igazán jó az évjárat, de akkor is csak hosszabb palackérlelés után.
„A zeust roppantul szeretjük, amikor van rá lehetőségünk, nemcsak száraz borként jelenik meg a palettánkon, hanem ebből készül a késői szüretelésű Napolaj is. Nagyon szépen bírja az aszúsodást, csodálatos ízeket hoz, a 2018-as évjárat kifejezetten jól sikerült. Tavaly is készült, ez 2-3 év múlva lesz elérhető. Az indulásunkkor főleg a gasztronómiát céloztuk meg, a bárokat és az éttermeket – emiatt kell is, hogy legyen édes borunk a desszertek mellé.”
A fajtaösszetételükkel elégedettek, de ötletük persze mindig van a megújulásra, bővülésre. A pinot noir eddig rozéként készült, legközelebb viszont már siller lesz belőle. Megjelenik egy vörösbor a kínálatban: a kadarkából idén szüretelik a szűztermést. A zenit telepítése is tervben van, régebben volt belőle 3 hektárjuk a Csobáncon – szerették, mert viszonylag korai fajta, jó savakkal, citrusos ízvilággal.
Négygenerációs tudás
„Azt a stílust igyekszünk továbbvinni, ami a dédnagyapám óta öröklődik. A borkészítésből apukám veszi ki legjobban a részét, de mégsem hívja magát borásznak, mert úgy van vele, hogy miután a must beérkezik a pincébe, minden teljesen természetesen működik magától – szerinte neki nincs sok feladata, csak kézben tartja a dolgokat. Így ő a mi nem létező borászunk. Spontán erjesztéssel dolgozunk, a kénezésen, derítésen, fejtésen kívül nem avatkozunk be a folyamatba. Van is néhány félszáraz tételünk, mert úgy állt meg az erjedés – nem adunk a borhoz plusz élesztőt csak azért, hogy kipörögjön szárazra.”
Bár ragaszkodnak a hagyományaikhoz, a korszerű technológiától nem zárkóznak el. „Acéltartályokat használunk, és ennek van egy praktikus, életformabeli oka is: ha többet vagyok Budapesten, akkor apukám ezeket egyedül is tudja tisztítani. Van nálunk két 60 literes Speidel tojás kölcsönben: az egyikbe rajnait, a másikba zeust töltöttünk. A speciális műanyag engedi a mikrooxidációt, gyorsabban érnek a borok, közel 1,5 hónappal előrébb járnak a fejlődésben, mint a többi, spontán erjesztésű tétel ugyanezekből a fajtákból.”
Az indulásukkor 5 évet adtak maguknak kipróbálni, hogy működik-e ilyen formában a borászat. Ez eltelt, és itt vannak: a vendégeik elégedettsége és visszatérése az, ami a legnagyobb sikerélménnyel tölti el őket. Jelenleg évi 6000 palack boruk készül, a cél 10-11 ezer. „Csak addig mennénk el a növekedésben, amíg még minden feladatot meg tudunk oldani családon belül. Most is csak egy állandó szőlőmunkásunk és két kisegítőnk van. A testvéreim is szívesen kiveszik a részüket a munkából, ők mindketten Szombathelyen élnek, a húgom óvónő, az öcsém testnevelő tanár és atlétikaedző.”
Míg beszélgetünk, néhány kiránduló sétál át a pince és a feldolgozó közötti úton. „A szezonon kívül is van mozgás az Örsi-hegyen, a pince felett fut a turistaútvonal. De alapvetően itt még mindig csönd van vagy a természet hangjait hallani. Mióta értékesítjük a borokat, bejelentkezés útján lehet jönni hozzánk. Szerveztünk tematikus kóstolókat, és tavaly nyáron már állandó nyitvatartásunk volt. Ez idén is így lesz, ezen kívül két programot már biztosan tudunk: júniusban az unokatestvéremék pincészetével, a zánkai Lídia Borházzal tartunk közös kóstolót, júliusban pedig a Békássy Borászattal lesz egy rendezvényünk. Közben a gasztronómiában is szeretnénk minél jobban megvetni a lábunkat, több borunk szerepelt a Borkonyha, a Textúra, a Laurel borlapján. A Nappali Kávéházban a kezdetektől elérhető 3-4 tételünk.”
A badacsonyörsi kóstolókhoz olyan extrák is kérhetők, mint a házi péksütemények, sonkák, kolbászok, sajtok, zöldségek. „A borokhoz anyukám készíti a kenyeret, a foccaciát és a krémeket, a nagybátyám az utóbbi pár évben veszi ki a részét a vendéglátásból. Ételekben az egyszerű, frappáns megoldásokat keressük.”
A kis pincészet tehát szeretettel várja a látogatókat. Lehet menni kipróbálni a felújított lugast, bár igaz, hogy náluk a fűben is kiválóan el lehet borozgatni – még plédet is adnak hozzá!
Fotó:
facebook
