Vissza
Terítéken a zöld veltelinik
2021.04.30. | Virág Orsolya
Hogy milyen egy szakmai borkóstoló a közönség szemével? Virág Orsolya megírta. A Borsmenta női különítménye a Radó Pince, a Geszler Családi Pincészet és a Vabrik Pincészet zöld veltelini borát vette górcső alá. Íme a beszámoló…
Mindig őszinte csodálattal tekintettem azokra, akik szerzeteseket meghazudtoló nyugalommal, hosszú percekig képesek picit félredöntött fejjel, laza szemöldökkel, láthatóan mély gondolatok közepette hunyorogni egy borra. Szigorúan a száránál fogva tekergetik, rázogatják, döntögetik a poharat, és még bele sem ittak, de már szinte mindent tudnak a benne lötyögő italról. Jönnek a templomok üvegablakai, a toszkán napfény, az olajos csorgás és a többi. Azután pedig szürcsögnek, és még több mindent ízlelni vélnek. Mérhetetlen vágyat éreztem, hogy én is érezzem a csokoládét meg a mandulát a szájpadlásomon, a citrus és az agyag illatát az orromban, a végén meg az elfúló bazsalikomot és az egyéb különleges micsodákat, amikor iszom egy kortyot az istenek italából. Sosem gurultak azonban a barackmagok a torkomban, nem láttam a lankákat, és nem éreztem a gyökerekkel átszőtt terra mater fahéjas savait. Szerintem szürcsögni sem tudok rendesen. Mindig is olyan szellemi kihívásként tekintettem a borkóstolásra, amit nekem jobb elkerülni, és csöndben rettegtem, hogy ez egyszer majd nem sikerül. A Borsmenta női szakasza összeült, hogy megkóstolja a tavaszváró zöld velteliniket, és bekövetkezett, amitől féltem. Ki másra bíznák, hogy megírja a szeánsz eredményét, mint rám? Ezzel pedig most rálépek az új útra, hogy egyszer majd én is érezzek mindent, amit kell. Jöjjenek azok a savak és fűszerek, Szabó Edit és Pesti Eszter szakértő gondolatai, a hozzá nem értő tolmácsolásában.
Kezdjük az apropóval…
Ebben a pandémia tépázta időszakban a Borbázis Borkereskedés úgy döntött, felveszi a harcot az emlékünkben élő tavasszal, és inkább szó szerint hozza el nekünk a zöldet. A kóstolóknak, így a Borsmenta „guruinak” is, házhoz vitte három magyar pincészet három különböző zöld veltelinijét. Nemcsak azért tették ezt, hogy maszkba tapadt arcunkra mosolyt csaljanak, hanem hogy segítsenek bebizonyítani: nem csak az osztrákok képesek jól készíteni ezt a szőlőfajtát, megy ez nekünk is. A zöld veltelini ugyanis sógoraink nemzeti bora, de erről később még szót ejtünk; nehogy bárki azt gondolja, hogy nem készültem fel ebből is! Szóval, a Borbázis úgy döntött, ha már itt a tavasz, jöjjön egy kis triplazöld, vagyis: rügyezés, veltelinik és környezetvédelem.
Hogy kerül az ökolábnyom az asztalra?
Isszuk a jó magyar borokat, aztán hegyekben állnak otthon vagy a kukában a palackok. Pedig az üveg-újrahasznosítás épp úgy „szerves” része a környezetvédelmi felelősségvállalásnak, mint a jól megszokott papír-, műanyag- és fémszelektálás. A Borbázis jogosan büszke arra, hogy ők az első olyan borkereskedés, amely vásárlóinak biztosítja az üvegvisszaváltás lehetőségét. A palackok nemcsak vissza-, de kedvezményre is válthatók. A részletekről itt írnak bővebben.
Na de mi is a zöld veltelini?
Ausztria leghíresebb fehérszőlő-fajtája, amely a 20. század közepén kezdett elterjedni, ám hosszú ideig nem sokra becsülték, pedig kiemelkedő borok készülnek belőle. Létjogosultsága így mára a legelismertebb borszakértőket is meggyőzte, és az elmúlt években a népszerűsége már kézzelfogható. Ausztria szőlőtermő területének egynegyedén zöld veltelinit termesztenek, vagyis ami nekünk az Irsai, az osztrák fiataloknak az a veltelini. A „minden sarkon” kapható, jól bevált, kötelező kelléke bármely programnak. A könnyű, fűszeres tavaszváró gyorsan az amerikaiak kedvence is lett. Sógoraink készletének jelentős része a tengerentúlon fogy el, ahol csak GV-ként (dzsíví – grűner veltliner), vagy groovyként emlegetik, és lestoppolták minden seafood étterem kínálatába. Míg a legjobb palackok továbbra is Wachauból kerülnek ki, addig itthon sincs miért szégyenkeznünk. Igyekszünk felzárkózni az élmezőnybe, és a magyar zöld veltelini a Soproni mellett már a Neszmélyi, az Egri, az Etyek–Budai, a Pécsi, sőt a Mátrai borvidékre is jellemző termék lett.
Aromáiban a rajnai rizlingnél visszafogottabb, savainak köszönhetően jól érlelhető, könnyű, fűszeres fehérbor. Virágos rét illatú, fehér borsos, de alapvetően gyümölcsös ízvilágú. A tavasz ideális íze és kísérője.
És most már igyunk!
Három csavarzáras bort kóstoltunk, egyet a Pécsi, egyet a Móri és egyet az Etyek–Budai borvidékről. A kóstolás sorrendjét az évjárat határozta meg, a legfiatalabbtól haladtunk a legidősebb felé.
Radó Pince – Zöld veltelini 2020
Negyedik generációs borászat a Pécsi borvidéken, ahol jellemzően fehér szőlővel foglalkoznak. Sima, fehér palackba töltött zöld veltelinijük szép, tiszta, világos színű bor. A fűszeressége az első, ami „orrba ötlik”, a gyümölcsössége csak utána bújik elő, akkor viszont nagyon. Déligyümölcsös jegyek jellemzik, a mangó és a banán mellett azonban érezni még a fehér bors, a zöldpaprika és a citromfű aromáit – a borsosság még utóízben is erős. Bájos illata után ízben kicsit kevesebbet hoz, némi kesernye is érződik, de soha rosszabbat. Reduktív, nem hosszan érlelt bor, amelynek frissessége dominál. Itatja magát, de bánjunk vele óvatosan: 13%-os alkoholtartalmú. A szárazpróbáján is visszajön, újra érződik a déligyümölcs-vonal, az édes-parfümös tónus.
Tökéletes választás tengeri ételek – például osztriga – vagy szusi mellé. A citromfű illata thai ételekhez, a fűszeressége kerti partira, sütögetésre ajánltatja magát. Jól lehűtve ideális aperitif vagy fröccsalapanyag.
Kapható a Borbázis Borkereskedésben, polci ára: 1890 Ft
Geszler Családi Pincészet – Zöld veltelini 2019
A Vértes lábánál, festői környezetben őrzi sváb hagyományait a borászat, amit hajdanán egy testvérpár alapított, mára pedig a család minden tagját foglalkoztatja. Készítik Mór jól ismert borát, az ezerjót, de a pincészet nagyon széles borválasztékkal dolgozik, és egy fajtán belül akár több variációt is találunk. Szerencsére a zöld veltelini se maradt ki a szortimentjükből, a fajtával 2014-ben a „Magyarország legjobb újbora” címet is megszerezték.
Már a pohárba töltéskor látszik, hogy a bor fajsúlyosabb, mint az előző, a két szakértő olajos textúrát emleget, és látszik is, ahogy templomablakszerű ívet rajzolva csordogál a pohár falán. Az alkoholtartalma egyébként 12,5%. Egy kis déligyümölcsösség, citrusosság itt is érződik illatban, ami azonban a legfeltűnőbb, az a hihetetlen intenzív zöldalmás karakter, némi körtével fűszerezve. Az íz ennél a bornál is visszalépés az illathoz képest, de ami marad, az se kevés: finom édes-sós világ jellemzi. Nem rétegzett, de intenzív aromák vannak benne, és az íz hosszan kitart, sokáig a szánkban marad. A grépfrútra emlékeztető enyhe kesernyéssége nem bántó, inkább jóleső. A szárazpróbáján friss, vágott dohány illata érződik a pohárban, némi mentás hűvösséggel a végén.
Édes-sós karaktere miatt ez a bor remekül passzol sajtos ételekhez (sajtroló, sajtos tészta), de akár vajas pirítós mellé is szuper egy tavaszi pikniken.
Kapható a Borbázis Borkereskedésben, polci ára: 1950 Ft
Vabrik Pincészet – Zöld veltelini 2018
Kóstolónk három tétele közül ennek az etyeki bornak a megjelenése a legesztétikusabb. A Vabrik Pincészet zöld veltelinije 11,5%-os alkoholtartalmú, vagyis az eddigiek közül a legmoderáltabb. Kitöltve szép zöldessárga színű, selymes, olajos textúrájú, az eddigieknél mélyebb tónusú. Első szippantásra az illata kissé fülledt (Eszter és Edit azt mondja, ez előfordul a csavarzáras palackoknál), de egy kis idő után összeszedi magát, és minél tovább hagyjuk a pohárban, annál szebb lesz az illata. Ez azt is jelenti, hogy kínálás előtt érdemes rövid ideig dekantálni. Ha már kiszellőzött, enyhén édes, franciakrémesre emlékeztető aroma száll a pohárból, aztán megjelenik a zöld veltelinikre jellemző almás, fehér borsos aroma. A kóstolt borok közül ez a legidősebb, krémes és érett, már megjelentek benne a mélyebb, mézes, propoliszos jegyek, és ahogy levegőhöz jut, egyre gazdagszik.
Ételt kíván: csirkéből, tyúkból, fácánból készült fogások ideális kísérője lehet, de egy sertésflekken sem utasítaná vissza.
Kapható a Borbázis Borkereskedésben, polci ára: 1990 Ft
A visszakóstolás is tanulságos
A borokat nagyjából egy óra elteltével visszakóstoltuk. Íme a konklúzió: a Radó Pince veltelinije sokat veszített gyümölcsös, fűszeres illatából, de a harmóniája megmaradt. Edit még így is szívesen költözne be vele egy seafood marketba. Csöndben jegyzem meg, hogy a palack címkéje nem feltétlenül tükrözi a belsőt, némi diszharmóniát érzek a tartalom és a dizájn között.
A Geszler Családi Pincészet veltelinijének sem ártott az idő, benne maradt a fűszeres fehér borsosság, masszív savai továbbra is érződnek, és a süteményessége sem illant el. A visszakóstolás új aromákat is felszínre hozott, mint a sárgadinnye, a kivi és az egres. A pincészet nagyon sokat fejlődött az elmúlt években, minőségben, PR-ban és dizájnban is. Szerethető világot képviselnek, élő példái annak, hogy a kitartó munka meghozza gyümölcsét.
A Vabrik Pincészet borának textúrája gyönyörű, krémes és selymes maradt, de gyümölcsösségéből sokat veszített, és a mézes, propoliszos jegyek is tompultak. Új színként viszont megjelent egy fenyős-borókás világ, egy kis mentás üdeséggel, amitől kifejezetten szerethetővé vált. Sokáig már nem kell tartogatni, akinek van belőle, nyissa ki egy jó vacsora mellé.
Jöhet a konklúzió?
Én ugyan még keresem a banánt meg a mangót, de becsszó: már a száránál fogom a poharat. Ja, és kóstolás közben elfelejtettem köpni. Szerintem ez jelent valamit.
Eszter és Edit a mai kínálatból a Radó Pincészet borát választaná az első tavaszi napsugarak mellé, én viszont látatlanban a Vabrikot venném le a polcról. Ehhez minden bizonnyal sokat hozzátett, hogy az etyeki termék megjelenése a legjobb a kóstolt tételek közül. A lányok mindhárom bort inkább étkezés mellé javasolják, mint csendes borozgatáshoz, és abban is egyetértettek, hogy mindegyik vitathatatlanul fajtajelleges (ezt a szót most tanultam), vagyis magukon viselik mindazon bélyegeket, amelyeket a zöld veltelinire szokás ragasztani.
Köszönjük a Borbázisnak ezt a remek kezdeményezést! Fontos, hogy a magyar borászok is foglalkozzanak ezzel a szőlőfajtával, és még fontosabb, hogy az eredményeket be is mutassuk a közönségnek.
A szürcsögést a következő alkalomra tartogatom. Helló, tavasz!
