Vissza
Madárlátta borok a Villa Sandahltól
2021.11.18. | Vargha Márk
A svéd testvérpár tulajdonában álló Villa Sandahl Borászat a 2019-es évjárat borainak kóstolójára hívta a közönséget, ám ennél jóval többet kaptunk…
Szeptember közepe, szerda délutáni csúcsforgalom. Feltűrt ujjú ingben bandukolunk a Fióka Étterem kerthelyiségébe, ahol izgatottan és kíváncsian foglalunk helyet. Bár az eseményt a tízhektáros badacsonyi pincészet 2019-es évjárat-bemutatójaként hirdették meg, úgy hírlik, a szakmai közönség számára ennél jóval tágabb lesz a merítés, hiszen a Villa Sandahl gyakorlatilag minden, a pincénél elérhető borát elhozta. A prezentációt maga a tulajdonos, Christer Sandahl tartotta, angol nyelven.
.JPG)
Madarak a címkén – repülés öt körben
A kóstolót ötkörösre tervezték, és az egyes részeket repüléseknek (flight) nevezték el. Minden flightban három bort kóstoltunk meg, tehát összesen tizenötöt, egyre emelkedő minőségben. A madaras címkék – amelyeket ezúttal is Christer Sandahl tervezett – és a flightok okára is csakhamar fény derül. Tavalyelőtt ugyanis a megszokottnál jóval több seregély lepte el a dűlőket, és a madarak a fürtöket védő hálók ellenére a pincészet szőlőültetvényén töltötték fel energiaraktáraikat a hosszú, Afrikába tartó vándorlás előtt. Így esett, hogy a 2017-es „varázslatos”, és a 2018-as közlekedési táblás címkesorozat után a 2019-es évjárat borainak megjelenését a madarak ihlették.
Persze nem csupán a külső megjelenésben fedezhetők fel különbségek az egyes évjáratok között – noha a rajnai palack sosem változik –, hanem a beltartalomban is. Ahogyan a 2019-es évjárat jellemzőit hallgatjuk, kiderül, hogy az időjárási szélsőségek kifejezetten jót tettek a szőlőnek. A hűvös, csapadékos tavasz után száraz, de nem forró nyár, majd meleg ősz következett, minimális esővel. Október végén öt napon át, a dűlők szerint szelektálva, szakaszosan szüreteltek, és utána következett a kilenc tartályba került mustfrakciók osztályozása.
A mustfrakciók osztályozása
Hogy ez pontosan mit jelent, azt Palkó Zsolt főborász már többször is elmagyarázta nekünk, de általában már az elején elveszítjük a fonalat. A lényeg az, hogy van 9 tartályunk, és azokba meghatározott rendszer szerint kerülnek a legjobb, a második legjobb és a harmadik legjobb minőségű mustok. Ezeket aztán házasítják, és így alakulnak ki az egyes borkategóriák.
A legalsó, „Solid Ground” kategóriába került az Air Dive, az alsó közép „Mid Range”-be a Starling Village, a felső közép „Rare Peak Plain”-be a Brave Birds, s végül a csúcskategóriába, a „Rare Peak Plus”-ba a Birdie Num Num, amely rögtönzött közvélemény-kutatásunk szerint a szakmabeliek és a laikusok körében is a kóstoló legnagyobb sikert aratott tétele volt.
Pedig volt itt sok más szépség is! Anélkül, hogy felsorolnánk a megízlelt borokat, összességében elmondhatjuk, hogy a 2019-esek friss gyümölcsösségéhez képest a 2018-asok visszafogottabbak, kevésbé játékosak, viszont feszesebbek voltak, míg a 2017-esekben már egyértelműen megjelent egy halvány petrolosság, ami a rajnai rizling fajtánál egyértelműen a palckérettség jele. Közös a borokban a nagy érlelési potenciál, a szép savszerkezet és – ez persze a kóstoló résztvevőit is megosztotta – a viszonylag magas alkohol.
Kedvencek a sorban
A Sandahl rajnai rizlingjei nem a könnyed nyári csevegésekhez vannak – nem is túlzás a fentiek fényében ez a szó – tervezve. Mikor valaki a közönségből szóvá tette, hogy a borokat kissé magas hőmérsékleten szervírozzák, Christer elmondta, hogy véleménye szerint nem is feltétlenül kell őket behűteni. Ő úgy látja, hogy ezek a rajnai rizlingek a hűvös őszi és téli esték borai, és talán a kandallóban ropogó tűz mellett esnek legjobban.
A mi két további kedvencünk az idén Magyar Bor Nagydíjat elnyert Rabbit Periscope (2017, Mid Range kategória) és a Crystal Cut (szintén 2017, Rare Peak Plain kategória). Előbbiben az intenzíven barackos vattacukrosságot, utóbbiban a leheletfinom petrol és az aszalt mangó játékát szerettük. Ritka élmény volt az ötödik flight keretében a pincészet legelső csúcsborait, a 2010-es The Stampet és a 2011-es Magic Raint kóstolni. Mindkettő bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a két tulajdonos és az akkori borász jól ráérzett arra, hogy érdemes rajnait telepíteni a Badacsonyra, hiszen oly sok év távlatából ezek az – akkor még – nyilvánvalóan kísérleti borok ma is megállják a helyüket: olajos komolysággal hömpölyögnek a poharakban, mézes-kávés illatot árasztva.
Konklúzió
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Balaton környéki borászatok között a Villa Sandahl hozza évről évre az egyik legstabilabb minőséget. Különlegessége, hogy svéd tulajdonosainak háttere és a kitűnően válogatott csapat miatt egyszerre képes a végletekig tudatos és a végletekig kísérletező lenni. A fogyasztó pedig bátran kóstolhatja, hasonlíthatja egymáshoz és próbálhatja ételekkel ezeket a rizlingeket. S minél többet teszi ezt, annál tudatosabban fogja keresni a neki megfelelőt, nemcsak a Sandahl, hanem Magyarország és a világ – elsősorban persze a stílusban legközelebb álló Elzász – rajnaijai között is. Ennél többet pedig termelő és fogyasztó aligha kívánhat.
Fotó:
Vargha Márk
