A Szerémség, ahogy mi láttuk

A magyar Alföld déli végén, a Kárpát-medencéhez kapcsolódva található a régi Magyarország legdélebbi – most is működő – bortermő vidéke, a Tarcal-hegység. Augusztusban jártunk ott, és megpróbáltuk feltérképezni mai állapotában. A túrát összekapcsoltuk kulturális, turisztikai és történelmi érdekességek meglátogatásával is. 

A borvidék

A Duna és a Száva között fekvő Szerémség nagyobb részét Szerbiában, kisebb részét Horvátországban találjuk. A térség borászati szempontból kiemelkedő területe a nagyjából 80 km hosszú, kelet-nyugati tájolású Fruška Gora – magyar nevén Tarcal-hegység –, melynek legmagasabb pontja, a Vörös-bérc 539 méter. Kelet-nyugati irányban csodálatos erdei út vezet végig a gerincen, amit bejárhatunk akár kerékpárral, akár autóval, de a környék látványos gyalogtúra-útvonalakat is kínál. 

A középkorban a Szerémi volt a királyi Magyarország leghíresebb borvidéke, és ha hihetünk a feljegyzéseknek, az itt született borok nem csak Nagy Lajos és Mátyás király asztalán, hanem számos európai méltóság palotájában voltak szívesen látott „vendégek”. A leletek tanúsága szerint egyebek közt kadarka, furmint, ezerjó, bakator és kövidinka termett a tőkéken. 

A történelem azonban véget vetett a virágkornak, a török csapatok előrenyomulását nem lehetett megállítani, és a hódoltsági területekről elvándoroltak az emberek. Sokan közülük északabbra kerestek boldogulást, Somló vagy Tokaj környékén, hogy tudásukat aztán átadják az ott élő gazdáknak. Így tűnt el néhány évtized alatt egy olyan borvidék, melynek múltja egészen a római korig nyúlik vissza. A törökök kiűzése után aztán újra elkezdődött a munka a Tarcal-hegyen, és a terület kiváló adottságainak köszönhetően az ott készülő borok hamarosan újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültek. 

Jelenleg kb. 3600 hektáron termelnek szőlőt a Szerémségben, az ültetvényekből 1700 hektár található Szerbiában. A graševina vagy grašac beli néven futó olaszrizling itt is népszerű csakúgy, mint hazánkban, de javarészt világfajtákat érlelnek a tőkék. Rajnai rizling, chardonnay, merlot, portugieser, cabernet és kékfrankos kerül szüretkor a présbe. 

Ezt itták a Titanicon?

A helyi desszertbor, a Bermet titkos recept szerint készül. Az alapja lehet akár fehér-, akár vörösbor, a lényege az, hogy a mi ürmösünkhöz hasonlóan 20-25 különböző gyógynövényt, fűszert, esetleg gyümölcsöt adnak hozzá. Az alkoholtartalma 16–18%. Népszerűségét jól mutatja, hogy a helyiek szerint az 1912-ben elsüllyedt Titanic itallapján is megtalálható volt. A helyiek nagyon büszkék rá, szinte valamennyi itteni borászatban készítik.

Karlóca

A város központjában található régi épületekből szinte árad a múlt, érezhető, hogy Karlóca (Sremski Karlovci, egykori magyar nevén Karom) régen is virágzó település volt. Itt található a karlócai béke emléképülete is. Történelemből mindannyian tanultuk, hogy 1699-ben a szövetségesek megállapodást kötöttek a törökökkel – akik nem sokkal azelőtt Zentánál hatalmas verséget szenvedtek. A megállapodás szerint a törökök végkép lemondtak a magyarországi területekről – így ért véget a 150 évig tartó uralom.  

Aki erre jár, mindenképpen töltsön egy-két estét Karlócán, és ne csak a sok kicsi szépség, a templomok, a városháza, a kilátó – ahonnan tiszta időben megpillanthatjuk Újvidéket és a péterváradi erődöt – és a számos borászat miatt. Legyen bármilyen napszak, érdemes kiülni a főtéren található teraszok valamelyikére, mert a kínálatban nagyon finom ételeket és számos helyi bort találunk. Jó lenne, ha ez utóbbit eltanulnák a magyar vidék vendéglősei is… A Duna-parti kis kikötő közelében színvonalas haléttermek között válogathatunk, de a környék gasztronómia szempontjából egyébként is erős. A Duna-Tisza összefolyásánál, Zalánkemén például van egy Michelin-ajánlással büszkélkedő étterem, a Fleur de Sel remek étlappal, saját borászattal (Šapat) és csodálatos fekvéssel.

Borkóstoló

Utunk során két karlócai pincészetet látogattunk meg, az első az 1800-as évek óta létező Kiš borászat volt. (A név alapján azt gondolhatnánk, hogy van magyar kötődésük, de kiderült, hogy nincs, és tudomásuk szerint soha nem is volt.) A vállalkozást férj és feleség együtt vezeti, de már a nagyszüleik is szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak. Jelenleg 14 hektáron gazdálkodnak. Remek hangulatú, kedves kóstolójukon helyi falatokat kínáltak a borok mellé. Nekünk a graševina, a portugieser és a Bermet tetszett legjobban. 

A Mrđanin volt a másik családi borászat, ahová elmentünk. Ők 13 hektáron gazdálkodnak, és a pincészetet jelenleg a negyedik generáció vezeti. Területeiken többnyire világfajták teremnek, de nekünk a kadarka és cabenet sauvignon keresztezéséből született helyi szőlőfajta, a probus bora volt a kedvencünk. Nagyon kellemes élményekkel távoztunk a Karlóca központjában található kóstolóegységükből. 

Ezeket a helyeket mindenkinek bátran ajánljuk, hiszen komoly és elhivatott borászok, és a térség láthatóan nagy fejlődés előtt áll. Mi arra biztatnánk őket, hogy adjanak nagyobb teret a helyi fajtáknak, mert azokra most láthatóan nagyobb figyelem irányul a nemzetközi piacokon. Nem véletlen, hogy a környék legismertebb borásza, Maurer Oszkár is ezen dolgozik évek óta. 

Meglepetések a horvát oldalon

A Szerémi borvidék kicsi, de annál értékesebb területe található horvát oldalon. Mi Újlakot (Ilok) vettük itt célba, mert nemcsak a borairól híres, hanem arról is, hogy a várhegyen található székesegyházban megtekinthető Kapisztrán János sírja. Hunyadihoz hasonlóan 1456-ban, Nándorfehér ostroma után ő is halálos fertőzést kapott, és nem sokkal a nagy győzelem után itt, Újlakon hunyt el. Érdemes felmenni a várba, már csak a gyönyörű dunai kilátás miatt is. Elénk tárul a Vajdaság. 

A II. világháború alatt véres harcok folytak a környéken a németek és a horvát usztasák, valamint a szovjet és a partizáncsapatok között. A várban található hatalmas katonai temetőben áldozatok ezrei nyugszanak.

Szabadka és Újvidék is megér egy megállót

Budapestről autóval nagyjából három és fél óra alatt érünk Karlócára. Útközben érdemes megállni Szabadkán, és megnézni a gyönyörű szecessziós emlékeket a főtér környékén. Különösen a zsinagóga egyedülálló, ami szintén szecessziós stílusban épült. Említésre méltó Újvidék és a Duna másik oldalán található péterváradi erőd is, amit egy 125 méter magas hegyre építettek, a folyó felett. Az építménynek egészen a török időkig hatalmas volt a stratégiai jelentősége. Magyar arisztokraták birtokolták, többek között a Bánk bánból ismert Petúr bán. 

A vár serege az 1848–49-es szabadságharc végén közel egy hónappal a világosi fegyverletétel után adta csak meg magát, ugyanúgy a szabad elvonulás feltételével, mint Klapka Komáromnál október 8-án. 

Akit érdekel a történelem, szereti a jó borokat, rajong a határon túli magyar emlékekért, és nem akar nagyon messzire utazni, annak mindenképpen nagyon jó úti cél Fruska Gora, vagyis a Tarcal-hegység festői környéke. Mi még biztosan visszatérünk, most már jelentős tapasztalattal, hogy felfedezzük a még be nem járt helyeket, a még nem ismert borászatokat.