Vissza
Délkelet-Franciaország múzeumai 2.
2024.01.21. | Vargha Márk
Vargha Márk kétrészes beszámolójának előző részében Avignon és Aix-en-Provence három múzeumáról mesélt. Most pedig következzék Nîmes és a Riviéra két gyöngyszeme, Antibes és Cagnes-sur-Mer…
Nîmes
Új nap, újabb csillagtúra az Auvergne-Rhône-Alpes régióbeli Avignonból. Ezúttal nem Provence-Alpes-Côte d'Azur régióba igyekszünk, és nem is TGV-vel, hanem Languedoc-Rousillonba, a Dél-Pireneusokba, sebesvonattal, a központi pályaudvarról. A római vízvezetékhez, a Pont du Gard-hoz eljutni autó nélkül rettenetesen bonyolult, meg se kíséreljük belegyömöszölni a napunkba. Ehelyett magába Nîmes városába teszünk látogatást, s egyáltalán nem bánjuk meg.
A pályaudvarról kilépve nyílegyenes, hatalmas fákkal és csordogáló mesterséges patakkal szegélyezett sétány vezet a városka fő nevezetessége, a római amfiteátrum közvetlen közelébe, mely az I. században épült. A rendkívül jól megőrzött, kövekből készült épület egykoron gladiátorjátékok és más események színhelye volt. A kör alakú aréna 133 méter átmérőjével és 21 méter magasságával lenyűgöző látványt nyújt, egészen a felső karéjába fel lehet mászni. Ma is használatban van, számos koncert és kulturális esemény helyszíne, ezek közül kiemelendő az évente kétszer megrendezett bikaviadal. (Az egyik matadornak szobra is van a téren.) Ám ezzel még nincs vége a Római Birodalom idejéből való fontos emlékeknek.
Csak néhány utcát kell sétálnunk, és az arénával nagyjából egy idős Maison Carrée-ba botlunk, amely a világ legépebben maradt római kori temploma. Augustus császár tiszteletére épült, szó szerint négyszögletes házat jelent, mivel tökéletesen szimmetrikus formájú. A gazdag díszítésű épületben történelmi tárgyú kiállítás látható. Ám aki még inkább el kíván merülni a római kor emlékeiben, az akár órákat is eltölthet a Római Múzeumban, ami üvegből és acélből épült, Norman Foster sztárépítész tervezte, hogy kontrasztot alkosson a mellette magasodó arénával. A kiállítás kellően informatív és interaktív, ráadásul a kiállított tárgyak mennyisége is a befogadhatóság határán belül marad. Ritka leletei közé tartozik egy karjaiban kutyát tartó kisfiú szobra, amelyhez csupán három hasonlót őriznek a világon (Ravennában, Athénban és Leidenben).
Antibes
Avignonból marseille-i átszállással jutunk el a Francia Riviéra egyik elegáns kisvárosába, a Cannes és Nizza között fekvő Antibes-ba. Rövid gyaloglás után az óvárosban találjuk magunkat, melynek a tenger felőli szélén magasodik a festőóriásnak szentelt (egyik) múzeum, méghozzá a Grimaldi-kastélyban. A 17. századi épületet 1946-ban alakítottak át múzeummá.
Pablo Picasso 1946-ban szerelmével, az egyébként nemrég elhunyt Françoise Gilot-val érkezett Antibes-ba. A festőt azonnal rabul ejtette a város és a környék szépsége – ezzel persze, azt hiszem, mindenki így van, főleg ha körbetekint a kastély teraszáról –, ami számos mű megalkotására inspirálta itt-tartózkodása alatt. Ezek nem csak rajzok és festmények, de kerámiák és szobrok is voltak. A város vendégszeretetéért cserébe a művész jelentős gyűjteményt hagyott hátra ajándékba – a mi legnagyobb örömünkre. Személyes kedvenceim a mitológiai lényekről, a faunokról készült sorozat, valamint a legkülönfélébb összeállítású csendéletek.
Cagnes-sur-Mer
Ha Antibes-ból – megfelelő időjárás esetén nem kihagyva egy csobbanást kristálytiszta vizű strandjainak valamelyikén – továbbvonatozunk, Nizza előtt Cagnes-sur-Merben kell leszállnunk ahhoz, hogy egy másik nagy – ezúttal francia – festőt „látogassunk” meg. Pierre-Auguste Renoir már befutott, vagyonos művészként vásárolta meg azt a hatalmas telket, ahol egykori háza és műterme áll. 1907-től szinte folyamatosan itt lakott családjával.
A tengeri levegő jótékony hatással volt reumás fájdalmaira, ugyanakkor szervezete egyre gyengült. Ennek ellenére haláláig festett, az ecsetet kezéhez kötöztette, mert már nem bírta tartani. Abból a néhány képből, ami Cagnes-ban, ebben az egyemeletes házban látható, szintén sugárzik az életigenlés. A reneszánsz korban ültetett olajfák alatt sétálva élvezni a hely sajátos atmoszféráját egyedi élmény. (Mellesleg egyik fia, a rendező elmeséli egy, a melléképületben vetített videóban, hogy szüleinek gyors döntést kellett hozni az akkor még mezőgazdasági jellegű telek megvásárlásáról, mivel az eladó ki akarta vágni a csodás fákat.)
Érdemes egyébként még valamiért hosszabban időzni Renoiron túl, ez pedig a magas dombon fekvő óváros, melynek Antibes-hoz hasonlóan egy Grimaldi-kastély az éke. Kedves kisvendéglők, macskakő és pazar panoráma, egyik oldalon a városra és a tengerre, a másikon pedig a hegyekre. Ha pedig a Renoir Múzeum közelében lévő helyi buszpályaudvarról induló ingyenes mikrobusszal feljutottunk ide, kukkantsunk be a kastély előtti téren lévő ékszerkészítő műhelyekbe és a hozzájuk kapcsolódó kicsiny múzeumba.
Cagnes-ból szinte kőhajításnyira van a Nizza-St. Augustin vasútállomás. Innen a repülőtér mindössze egyetlen villamosmegállóra van, de ha továbbvonatozunk Nizza központjába, ott vár a Boulevard des Anglais, Marc Chagall, Henri Matisse, sétányok, parkok, azúrkék vizű strandok… Maga a Côte d'Azur (Azúr-part) Marseille-től az olasz határig természetesen egy külön utat érne, ám nekem ezúttal ennyi fért bele az egyhetes szabadságomba. Így is olyan értékeket adtak át a bemutatott múzeumok, melyekre még sokáig borzongatóan jó lesz visszagondolni.
Az előző részért katt ide: Délkelet-Franciaország múzeumai 1.
Fotó:
Vargha Márk
