Vissza
Fedezzük fel Bolognát! – 3. rész
2024.05.11. | Sparing Ildikó
Sorozatunk harmadik részében Bologna két nagy bazilikáját, a San Petroniót és a Santo Stefanót ismerjük meg közelebbről…
A San Petronio-bazilika
A város patrónusa San Petronio, Bologna nyolcadik püspöke volt, aki 431-től 450-ig töltötte be ezt a tisztséget. A neki szentelt San Petronio-bazilika a város legnagyobb és legfontosabb temploma, de 132 méteres hosszúságával, 66 méteres szélességével és 47 méteres magasságéval az egész ország legnagyobbjai közé tartozik. Ennek ellenére nem ez Bologna katedrálisa, hanem a közeli Szent Péter-templom.
Az építkezés 1390-ben kezdődött Antonio di Vincenzo vezetésével. 1514-ben Arduino degli Arriguzzi új latin kereszt modellt javasolt, amely méretében felülmúlta volna a római San Pietro-templomot. A legenda szerint IV. Pius megakadályozta ennek a megalomán álomnak a megvalósulását. Az építkezés – főleg pénzügyi problémák miatt – lassan haladt, a főhajó lefedése és az apszis lezárása Girolamo Rainaldi terve alapján csak 1663-ban készült el, viszont a homlokzat befejezetlen maradt.
A külső márványburkolatot 1538-ban kezdték el felrakni, de sosem fejezték be. Az 1425-ben megkezdett központi portál a sienai Jacopo della Quercia remekműve. A kapukat szegélyező oszlopokon ó- és újszövetségi jelenetek, illetve szentek ábrázolása látható.
Az oldalkápolnák
A templom belső tere is izgalmas, 22 oldalkápolnát tartalmaz. Nézzünk meg néhányat ezek közül közelebbről is!
A bal oldali második egy gyönyörű, barokk kápolna, itt található a névadó, Szent Petroniusz ereklyéje; a negyedik kápolnában 15. századi freskók láthatók; a jobb oldali tizenkettedik kápolna korábban sekrestye volt, ma az ereklyék kápolnája, melynek bal oldali falát a Szűzanya mennybemenetelét ábrázoló, 1537-ből származó, fából faragott domborművel díszítették; a tizenötödik az Oltáriszentség-kápolna, amelynek oldalfalain említést érdemel a szép, intarziás borítás. Mellette van a Szeplőtelen fogantatás-kápolna, amelyet a 20. század elején alakítottak ki, egy 1725-ből származó szoborral a fókuszban. A falakon és a padlón itt is kerámiadíszítést találunk.
A főoltár is nagyon impozáns: A 15. századból származó faragott kórus végén egy díszes baldachin alatt található, 1672-ből származó nagy freskó Madonnát és a gyermeket ábrázolja Szent Petroniusszal.
A Bolognini-kápolna
A kápolnák sorából is kiemelkedik a negyedik kápolna: ez az egyetlen, amely még őrzi az eredeti díszítést. Belül freskók, szobrocskák és Bartolomeo Bolognini, egy gazdag selyemkereskedő síremléke található, akinek korábban a kápolnát szentelték. A freskók elkészítésével Giovanni da Modenát bízták meg. A mester azt az instrukciót kapta, hogy fesse meg a Paradicsomot annak minden boldogságával és a Poklot annak minden gyötrelmével, hogy az emberek okuljanak belőle.
A Bolognini-kápolna három részre oszlik: a központi falon, nyolc táblában Szent Petroniusz történeteit örökítették meg. Ugyanezen a falon egy oltárkép látható szentek alakjaival és a mágusok történeteivel. A jobb oldali falon a három bölcs történeteit találjuk, a bal oldalin pedig a Paradicsom és a Pokol egy – minden bizonnyal leghíresebb – jelenete, amit állítólag Dante ihletett.
Az oltáron található fából készült poliptichon huszonhét faragott és festett figurával Jacopo di Paolo munkája.
A Paradicsomban Isten alakja dominál, lábánál a Szentlélek galambjával és Jézussal, aki Szűz Máriát koronázza meg. Az alakokat angyalok veszik körül – mindegyiket rangjuk jelzésére szolgáló jelvényekkel látták el –, miközben a férfi és a női szentek szépen helyet foglalnak a padokon, könyvekkel és tekercsekkel a kezükben, mintha egy tanácson üldögélnének.
A poklot Lucifer gigantikus központi alakja uralja, akit sötétbarna, szőrrel borított, szinte vadállati testtel ábrázol a mester. Körülötte a büntetésüket töltő bűnösöket láthatjuk.
Az egész freskóciklus leghíresebb szereplője Lucifer bal válla mellett található. Egy sziklán fekszik és egy ördög kínozza. Alatta „Machomet” felirat jelzi: ő Mohamed. (E kép miatt az elmúlt években állítólag többször is készültek szélsőséges iszlám terroristák a kápolna felrobbantására, ezért a templom bejáratánál fegyveres rendőrök állnak.)
Fontos tudni, hogy a kápolna belépődíj ellenében látogatható, és a fotózás belül sajnos nem megengedett.
A különleges napóra
Még egy érdekessége van a bazilikának: itt található a világ leghosszabb „napórája”. (Nem igazi napóra, hiszen csupán a delet mutatja.) 67 méter hosszú, és 1657 óta keresztezi a templom padlóját; Domenico Cassini csillagász professzor készítette. Világítónyílása 27 méterre van a padlótól, a lyuk átmérője 27 mm. Dél körül a nap besüt az ablakon, és a lyuk képe megjelenik a padlón, majd délben éppen a meridiánt világítja meg, mégpedig minden hónapban a megfelelő helyen. A meridiánvonal a bal oldali hajó padlóján, ferde irányban van nyomon követve.
Sajnos kora délelőtt jártam ott és ráadásul felhős időben, így nem látszott a fénysugár.
Kilátás a toronyból
Ha megnéztük a templom minden érdekességét, akkor felmehetünk a toronyba, ahonnan szép kilátás nyílik a városra és szép időben az egész környékre. Az Asinelli-toronnyal ellentétben ide lifttel is fel lehet menni. (Ottjártamkor ugyan építési munkák zajlottak, és a lift egy ideiglenes teraszra vitte fel a látogatókat az építőkkel együtt, de a kilátás így is páratlan. A belépő 3 euró.
A Santo Stefano-bazilika
A fő tértől nem messze található Bologna egyik legrégebbi és legszebb tere, a Piazza Santo Stefano. Mi ebből sajnos nem sokat láttunk, mert éppen régiségvásár volt a téren, és moccanni is alig lehetett a tömeg miatt. A térről nyílik a Santo Stefano-bazilika, más néven a hét templom komplexum bejárata. Kétségtelen, hogy ez Bologna egyik legérdekesebb helye.
Az 1. században egy Isis-szentély állt itt, majd az évszázadok során alakítgatták, kiegészítették, bővítették... Ma hét templom és egy kolostor együttese. Az 5. században Szent Petroniusz katedrálisa állt itt, aztán a 8. században a longobárdok is építettek itt maguknak templomot. Állítólag a 10. században a magyarok is alakítottak rajta, majd jöttek a bencés szerzetesek, és kolostort építettek. Ma múzeum is található a falak között.
(folytatjuk)
Fotó:
Sparing Ildikó
