Készítsd el a saját sajtodat!
A Borsmenta Kóstolóklub bortúrás hétvégéibe mindig belefér egy kis kulturális, turisztikai vagy gasztronómiai kitekintés. Ezúttal úgy döntöttünk, hogy szombaton délelőtt ellátogatunk a szomszédos Kékkútra, ahol Keszthelyi Eníd, és férje, Keszthelyi Tibor várt bennünket a Levendula Portán.
A házaspár kékkúti kertjében imádnak reggelizni az erre járó emberek, de szörpjeik, lekvárjaik, sajtjaik és húskészítményeik sem ismeretlenek a környéken élőknek. Sokan járnak hozzájuk vásárolni, és számos vendéglátóhely is az ő termékeikkel dolgozik. De más kóstolni és más a saját kezünkkel gyúrni és formázni egy parenyicát vagy egy burratát. Eníd és Tibor éppen ezért hozta létre speciális sajtkészítő workshopját, amelynek most mi is vendégei voltunk.
Az ember nem is gondolná, mennyi macera van egy sajttal. Pedig a házigazdák előre elkészített és kiadagolt alapsajttal vártak bennünket, de azt utána olvasztani, nyújtani, sózni, formázni vagy éppen tölteni kellett attól függően, hogy éppen melyiket készítettük. Büszkén mutogattuk egymásnak remek példányainkat, és amikor két munkafolyamat között egy kicsit megpihentünk, kóstolót kaptunk a többi sajtból, ittunk egy pohár remek szörpöt – vagy esetleg egy pohár bort azok a szerencsések, akiknek aznap már nem kellett volán mögé ülniük.
Tibor szívesen mesél és jól fűzi a szót. Szórakoztató házigazda, és érezhetően büszke arra, amit a családjával együtt létrehozott. Lehet is. Finom sajtjaikért, húskészítményeikért sorba állnak az emberek, és tágas portájukon minden állat jól érzi magát. Nem csak a tehenek és a malacok, de a három kutya is, akik láthatóan örülnek a vendégnek, és szívesen fogadnak némi kényeztetést.
Kitartó munkánkat siker koronázta. Elvégeztük az utolsó simításokat, rendet tettünk, a Keszthelyi házaspár pedig begyűjtötte a névcímkével ellátott parenyicákat. Azokat másnap füstölve kaptuk vissza, a többi sajtot pedig megettük ebédre. Minden munkafolyamatot közösen végeztünk.
A mozzarella egy részét olívával és tökmagolajjal bolondítottuk meg, a burratát áfonyás sajtkrémmel töltöttük, és mindent friss salátával, pesztós tésztával, tökmaggal körítettünk. Az asztal ezerféle zöld színben pompázott, igazi ajándék ez a sok üde árnyalat télvíz idején. Távozáskor az állatok egy részét is láttuk a távolban legelészni. Idilli hangulat, fenntartható életmód, jó ízek, és ráadásnak ott van az alkotás öröme. Remek program, mindenkinek ajánljuk!
Sorozatunk következő részében a Káli Kövek kóstolójáról mesélünk.
Az első részben a Trombitás Borház borait kóstoltuk a MI A KŐ-ben. Az írásért katt IDE!
