Tavasz Amerikában 4.

Atlantic City: egy város, ami mintha csak üzletekből és kaszinóval kombinált szállodákból állna. A tavaszi szél hűvös idővel párosulva kellemetlenné teszi a sétát a híres boardwalkon. Ez alapvetően egy fa- – vagy fa jellegű – burkolatú sétány a tengerpart és a városi szövet határán, ami egyszerre közlekedési felület, társasági tér és szórakoztató zóna. Klasszikusan az Atlanti-óceán partvidékén alakult ki az USA-ban a 19. század végén, amikor a tengerparti üdülés tömeges jelenséggé vált, és a városok „civilizálni” akarták a homokos strand és a turizmus találkozását: legyen tiszta és szabályozott.

Megtévesztő, hogy az utcákon alig találkozunk emberekkel, és a boardwalkon is csak lézengenek. A kaszinóhotelek – ha nincsenek is zsúfolásig tele – működnek, és sokan próbálnak szerencsét a nyerőgépeknél. A padlószőnyeggel fedett játéktermi rész azonban egy ilyen komplexumnak csak kisebb részét foglalja el, a nagyobb terület „pláza”, ahol üzleteket és gyorséttermeket találunk. A Hard Rockban azonos névvel van café, ahol nagyon jó minőségű reggelit szervíroznak: gondosan van elkészítve a tükörtojás, nincs sem alul-, sem pedig túlsütve a bacon, jóízű és jó állagú a burgonya és légiesen könnyű a palacsinta. A Caesar’s még nagyobb és valamivel még ennél is többet nyújt, itt ugyanis Gordon Ramsay-nek is van egy fine dining és egy földi halandóknak is megfizethető étterme hamburgerrel, lazaccal, rizottóval, fish & chipsszel stb., amiket jóféle helyi sörökkel lehet leöblíteni.

Atlantic City megér egy kitérőt, ha a keleti parton járunk: kaszinóváros-élményért nem kell Las Vegasig menni, a kontinenst szinte átrepülve. Az is igaz, hogy hasonló boardwalk sincs sok helyen, de igazi, magával ragadó hangulata minden bizonnyal főleg nyáron van a helynek, amikor a turisták nyüzsgése kültérben is feléleszti a várost, és az óceán vize is elég meleg ahhoz, hogy két félkarú rablózás között megmártózzunk benne.