(Újabb) 4 jó dolog New Yorkban
1. The Met Cloisters
A The Met Cloisters a világhírű The Metropolitan Museum of Artnak a Manhattan északnyugati csücskében, a Fort Tryon Parkban lévő részlege, ahová metróval is el lehet jutni, de ez esetben sokat kell lépcsőzni felfelé a parkon belül – ha ezt el akarjuk kerülni, válasszuk a buszozást. A Cloisters kizárólag a középkori európai művészet és építészet bemutatásának szentelt intézményként működik. Az épület 1938-ban nyílt meg — különlegességét adja, hogy öt, Franciaországból származó középkori kolostor részleteit és kőelemeit integrálták az új múzeumi térbe, így maga az épület is rekonstruált történelmi környezetként szolgál.
Mintegy kétezer tárgyat foglal magában, elsősorban a 12–15. századi európai és bizánci művészet anyagát: szobrok, festett kövek, falképmaradványok, vallási kellékek, metszetek, kódexek és üvegtáblák alkotják a tárlat gerincét. A múzeum legismertebb darabjai a „Hajtóvadászat az unikornisra” szőnyegei – gazdagon díszített, narratív középkori textíliák. A termekben senki nem tapos a sarkunkra, nyugalomban élvezhetjük a szépséges műtárgyakat. Ha pedig kolostor, akkor annak kertje is van, nem is egy: szökőkút, keresztirányú utak és parcellák, amelyekbe gyógynövényeket, virágokat és gyümölcsfákat ültettek — a növényzet elrendezését és fajtáit középkori források, herbáriumok és kertészeti leírások alapján rekonstruálták. Ez a tájépítészeti megközelítés nemcsak esztétikai célt szolgál, hanem segít a látogatóknak is történelmi kontextust kapni a tárgyakhoz. Nem mellesleg jó a rálátás a Hudson folyóra és a szemközti magas, vöröslombú fákkal borított partjára. Vagyis úgy lépünk ki itt a metropoliszból, hogy mégis a metropoliszon belül maradunk. Megpihenünk, feltöltődünk, tanulunk.
2. Morgan Library
A New York Public Library a legfontosabb nevezetességek egyike, ám tőle mindössze öt sarokra van egy „kistestvére”, ami bizonyos szempontból többet nyújt nála. Ez a Morgan Library & Museum, a Madison sugárút 222. alatt. John Pierpont Morgan első magánkönyvtárából alakult át nyilvános múzeummá és kutatóközponttá, látogatásához időpontra szóló jegy ajánlott. Morgan eredetileg ritka kéziratokat, képeket, rajzokat és régi könyveket gyűjtött – 1913-ban bekövetkezett halála után a gyűjtemény jelentősen bővült, és 1924-ben nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt.
A legkiemelkedőbb rész a kéziratgyűjtemény, ám nemcsak kéziratokat őriz: egy másik nagy részét az autográf kéziratok, ritka nyomtatott könyvek, zenei kottaoldalak és rajzok teszik ki. 148 ezer kötetes könyvállomány áll a kutatók rendelkezésre. Ami miatt feltétlenül ajánljuk, az a múzeumi részleg: ott jártunkkor Auguste Renoir rajzaiból nézhettünk meg egy csokorra valót a földszinti, míg szemet gyönyörködtető középkori zsoltároskönyvek tucatjait csodálhattuk meg az emeleti kiállítóteremben.
3. Stand-up Greenwich Village-ben
A stand-up komédia a modern szórakoztatóipar egyik legamerikaibb műfaja: olyan előadói forma, amelyben a komikus közvetlen, legtöbbször improvizatív módon lép kapcsolatba a közönséggel, saját személyes tapasztalatait, abszurd megfigyeléseit használva humorforrásként. Bár a műfaj előzményei megtalálhatók már a vaudeville-ben is, a stand-up valódi formáját a 20. századi Egyesült Államokban nyerte el, és elsősorban két városhoz köthető: New Yorkhoz és Los Angeleshez.
A 19. század végén és a 20. század elején a humoristák még nem önálló műsorral álltak színpadra, hanem varieték, kabarék és burleszkek részesei voltak. A „stand-up” kifejezést kezdetben olyan komikusokra használták, akik „egyenesen kiállnak a közönség elé”, és gyors, csattanós, impróalapú poénokkal dolgoznak. A ma ismert, intim hangvételű, személyes történetekre épülő forma csak később jelent meg, és New York, azon belül Greenwich Village, a hangulatos vigalmi negyed ebben kulcsszerepet játszott.
Jómagam a legnevesebb klubok egyikében, a Comedy Cellarban jártam. Egy este alatt itt 4 előadás során 4 konferansziét és 4x4 előadót hallhatunk. Előre kell venni az interneten egy – olcsó – jegyet, majd két italt, míg a show tart (vacsorázni is lehet). A 4. előadó után sebtiben hozzák a számlát a pincérek, és gyorsan kell fizetni és távozni, hogy mielőbb elkezdődhessen a következő blokk. Ezek a klubok valódi műhelyek: ideális terepei annak, hogy a komikusok – akik később televízióban lépnek fel vagy vígjátékokba, late night show-kba írnak gegeket – folyamatosan új anyagot próbáljanak: a közönség igényes, gyors reagálású és sokrétegű, így a poénoknak azonnal működniük kell. A szövegek effajta „előválogatása” miatt szigorúan tilos a telefonok használata, azokat a bejáratnál elveszik, és lezárt borítékban lehetnek csak a vendégeknél – így sajnos fotót sem készíthettem az előadásról.
De vajon angolul jól tudó külföldiként kell-e félnünk attól, hogy nem értjük, miről beszél az előadó? Nem, ugyanis a témák univerzálisak, a közönség soraiban pedig rajtunk kívül is jó néhány turista ül, rájuk pedig tekintettel vannak. Lehet, hogy a térdünket nem fogjuk csapkodni a nevetéstől, de lesz egy kellemes esténk, és beleláthatunk abba, hogy mi foglalkoztat egy mai, tanult átlagamerikait.
4. Istentisztelet Harlemben
Harlem vasárnap reggel a város egyik legbarátságosabb része: széles és tiszta járdák és kis autóforgalom jellemzi a sugárútjait. Az egyik a Lenox (avagy Malcolm X), emellett áll a Mount Olivet templom, ahol egy olyan istentiszteleten vettem részt, amelyik éppen nőnapot (!) tartott: számos hölgy szólalt fel a bő kétórás alkalom során, és az aznapi kórus – ami mégiscsak a fő turistaattrakció – is csak hölgyekből állt.
A gyülekezet elődje, a Gethsemane Mission 1876-ban jött létre, majd hivatalosan 1878-ban alakult baptista gyülekezetté. Eredetileg Manhattan középső részében működtek (az 53. utca közelében), de a 20. század elején a közösség átköltözött Harlembe, ami akkoriban gyorsan növekvő fekete lakosságú negyed volt. 1925-ben az akkor már jelentős gyülekezet megvásárolta a Lenox Avenue-n álló impozáns épületet, ami korábban a Temple Israel nevű zsinagóga volt. 1906-1907-ben építették neoklasszikus stílusban. A homlokzaton görög-római oszlopok, ám az oszlopokon és az ablakdíszekben számos zsidó szimbólum is megőrződött.
Mount Olivet „közösségi templomként” ismert: nemcsak lelki, hanem társadalmi küldetése is hangsúlyos. Élelmiszerprogramot működtet, ruhát oszt a rászorulóknak, és politikai, szociális témákról tart fórumokat a harlemi közösség számára. Ami pedig magát az istentiszteletet érinti: a jelenlévők negyede turista volt, hiszen ilyen élményben valóban ritkán lehet részünk máshol: keverik a régi egyházi énekeket (pl. évszázados dicséretek) és a modern dicsőítő dalokat; a gyülekezet mozgósítva van érzelmileg, nem csak formális imádságra; a prózai résznek nincs konkrét forgatókönyve, jellemzően viszont a következő sémát követi: igeolvasás – ima – prédikáció – válasz a gyülekezet részéről (call and response).
A fentieken kívül még számos emlékezetes élményben volt részem, amikről egyenként is több cikket lehetne írni: a Central Park valóban filmekbe illő lombszínei, musical a Broadway-n az első sorból, óceánbámulás az őszi naplementében Coney Islanden, a megrázó Szeptember 11-e Emlékmúzeum, a nagyon menő Little Island… De persze nincs vége, a következő New York-i vakációra is maradt még felfedeznivaló, ráadásul két látogatás között mindig születnek újdonságok. Ez a város ugyanis lehet, hogy sohasem alszik, de biztosan mindig álmodik!
