Nem csak síterep!
Vajon hány magyar merészkedik északabbra a Garda-tónál? Itália hozzánk közelebbi részén járva miért elégszünk meg Veneto hegyeivel és műemlékeivel, esetleg Friuli-Venezia-Giulia tengerpartjával és ozmicéivel? Lehetetlen, hogy Trentino-Alto Adige, e két autonóm megyéből álló „kieső” tartomány ne kínáljon a síelési lehetőségeken túl olyat, amire évtizedek múltán is jólesik majd visszaemlékezni! Decemberi látogatásom során megtapasztalhattam: nagyon sok apró, talán nem túl híres, ám gyönyörű vagy épp finom dolgot lehet itt felfedezni.
Sűrű hóesésben keltünk át Ausztriából, azaz Kelet-Tirolból Olaszországba, Dél-Tirolba. Utóbbit Bolzano megyének vagy Alto Adigének is nevezik. Lakosainak 69,5%-a német, 26%-a olasz, 4,5%-a ladin anyanyelvű. Aki közalkalmazottként szeretne itt elhelyezkedni, annak kötelező a német nyelv ismerete.
Később a tartomány déli részében, a masszív olasz többségű Trento megyében, avagy Trentinóban is autóztunk. Gyakori hóesés, a magasabban fekvő településeken vastag hóréteg, sűrű felhőbe burkolózó Dolomitok, karácsonyi vásárok… Mi fért bele egy decemberi hosszú hétvégi látogatásba? Alább a lista első fele következik.
1. San Candido / Innichen (Bolzano megye).
Az egész Keleti-Alpok legnagyobb román stílusú templomát találjuk a falu központjában. Építése 1143-ban kezdődött, homlokzata és formája 1280 óta változatlan! A kupola freskója, ami a teremtés történetét meséli el, a legnagyobb román kori freskó, amely teljes egészében fennmaradt. Művészettörténeti érdekesség egy csuklyás férfi – a festő önarcképe. A Golgota-szoborcsoport is egyedi, ugyanis Jézust nem szenvedőként, hanem feltámadt és ragyogó fiúistenként ábrázolja.
2. Brunico / Bruneck (Bolzano megye).
A hangulatos városka feletti egyik dombon, a Kühberglen épségben maradt vár magasodik. A bressanonei püspök építtette birtokai védelmére, és több császárt is vendégül látott az évszázadok során. Sok ázsiai műkincs mellett a 2011-ben berendezett Hegyi Népek Múzeumát is itt találjuk. Utóbbi ötödik a Rheinhold Messner által alapított dél-tiroli múzeumok sorában. (A közeli Funesben / Vilnössben született Messner élő hegymászólegenda, aki Peter Habelerrel 1978. május 8-án először jutott fel a Mount Everest csúcsára oxigénpalack nélkül.) A kiállítás érdekes, az ablakokból, s különösen a torony tetejéről pedig csodás a kilátás a városra és a környező hegyekre. A pici óváros megér egy sétát, a Speck Házát pedig szintén kötelező meglátogatni, mert mennyei helyi sonka, vadhúskészítmények, kolbászok, több tucat sajtféle és bőséges italválaszték fogadja a betérőt.
3. Dobbiaco / Toblach (Bolzano megye).
December folyamán több itteni faluban is van krampuszfesztivál. Ennek lényege, hogy egy több száz méteres szakaszon német, svájci, osztrák és helyi – a mohácsi busókénál is jóval félelmetesebb –, maszkot viselő rémlények virgácsokkal vonulnak végig a főutcákon, és néha a kordonon áthajolva gátlástalanul megvesszőzik a kíváncsiskodókat. A vonulás végén mindenki átöltözik, és hatalmas, éjszakába nyúló buli veszi kezdetét. A kolbász- és forraltbor-fogyasztás valószínűleg rekordot dönt ilyenkor. Az ezüstvasárnap előtti szombaton Dobbiacóban zajlott a krampuszmenet, mi e bájos településen élvezhettük a semmihez sem fogható hangulatot – és tűrhettük el a rövid verést, amelyre a combunkon sokáig lila foltok emlékeztettek.
4. Bressanone / Brixen (Bolzano megye).
Magyar szót csak itt hallottunk, az egyik étterem pincérnőjétől. A város közelében vannak a Dolomitok leglátványosabb részei: az Odle-csoport és tőlük délre a Catinaccio-csoport, közöttük pedig a Sassolungo és a Sassopiatto, melyek a képeslapokon, Instagram-képeken is gyakran látható völgyeket választják el egymástól. Egy esti séta és egy kitűnő pizzavacsora fért most csak bele a szebbnél szebb házak között, de – elsősorban a hegyek miatt – ide fogunk elsőként visszatérni.
5. Vigo di Ton (Trento megye).
A kanyargós utak mellett feltűnően sok az almáskert, s trentói szállásunk is egy alma-őstermelő házából kialakított agriturismóban volt. Innen indultunk el a Val di Nonba, egy kisebb völgybe, ahol a Vigo di Ton és Toss falvak közötti almáskertek felett található erdőből magaslik ki a Thun kastély, amely az azonos nevű család otthonának épült az 1250-es években. Jellegzetesen gótikus stílusú épület, mely körül egy szabályos alaprajzú, kilátótornyokból, bástyákból, félhold alakú bástyákból, vizesárokból és egy sétányból álló összetett erődítménykomplexum található. Legfőbb erénye a korhű berendezés – külön említést érdemel a püspöki szoba, amelyet teljes egészében fával béleltek ki – és a Szent Györgynek szentelt kápolna freskói.
6. Predaia (Trento megye).
Ha már ez a leghíresebb mezőgazdasági termény errefelé, nyilvánvalóan nem hagyható ki a MondoMelinda almafeldolgozó monstrum mintaboltja sem: lekvárok, snackek, krémek, ciderek és minden más, ami almából készülhet. A hatalmas mennyiségű gyümölcs tárolásáról pedig egy négyzet alaprajzú, csak néhány állóhellyel rendelkező moziteremben nézhetünk meg egy filmet, ami annyira valósághűen vezet le minket a mélybe, hogy néha olyan érzésünk van, mintha valóban megmozdulna alattunk a föld. Nem gondoltuk volna, de mindenkinek csak ajánlani tudjuk.
Persze, a szintén nagy számban látható szőlőtőkék látványából az következett, hogy nem elégedtem meg az almalé fogyasztásával, a második napon már el is jött a borkóstolás ideje. A következő cikk első három helyszíne egy-egy pincészet lesz, elöljáróban azonban íme néhány fontos adat.
Dél-Tirol szőlőterületeinek – melyeknek túlnyomórészt homok, kisrészben porfír az alapja – 62%-án fehér, 38%-án kék szőlőt találunk. Itália-szerte egyedülálló a borvidék abban, hogy az itt készült borok 98%-a megfelel az eredetvédelmi előírásoknak, azaz DOC kategóriába esik. A megye két autochton kékszőlő-fajtával büszkélkedhet – méltán. Az egyik a lagrein, amit Dél-Tirolban 508 hektáron termesztenek – ez az összes szőlőterület 9,1%-a. Az 1970-es években a kipusztulás szélére jutott, azóta azonban egyre népszerűbb. Fő illat- és ízjegyei: fűszerek, fekete bogyós gyümölcsök, cseresznye és ibolya. Rozét is készítenek belőle. A másik a vernatsch (olasz nevén schiava), amely 573 hektárt, azaz 10,2%-ot foglal el a megye területei közül. Ez korábban sokkal nagyobb volt, ám a termesztett mennyiség csökkenése a minőség növekedésével járt együtt. Alapvetően könnyű testű, közepes tanninú bort ad, de egyes területek más-más stílust tudnak produkálni. A közös viszont: piros bogyós gyümölcsök és ibolya az illatban és az ízben. A vernatsch egyben – behűtve – a nyár bora is errefelé.
(folytatjuk)
