Priorat, a katalán borok fellegvára

Katalóniában, Tarragona megyében a priorati járáson két borvidék is osztozik: Priorat D.O.Ca. (katalán mozaikszóval D.O.Q.) és Montsant D.O. A spanyol eredetvédelmi rendszerben a D.O.Ca. minősítés a legmagasabb, ezt csak két borvidék érdemelt ki eddig: 1991-ben La Rioja és 2003-ban Priorat.

A festői, meredek hegyes vidéken már 1194-ben foglalkoztak szőlőtermesztéssel a Scala Dei kolostor karthauzi szerzetesei, ugyanakkor – s erre nem itt látjuk az első példát – a szövetkezeti tömegbortermelés miatt egészen a legutóbbi két évtizedig Priorat ismeretlen volt a világban. Azóta azonban, hála néhány úttörő gazdának, stabilan az élvonalban tanyázik, egyes palackok ára több száz euró is lehet, s a világ csúcséttermeinek itallapjaira sem véletlenül kerül fel.

Priorat művelt területe körülbelül 20 ezer hektár, ez Spanyolországban nagyon kicsinek számít. A dűlők 12 kisváros határában fekszenek, a festői hátteret a Montsant Nemzeti Park hegyei biztosítják. A kőzet pala, a talajban nagy mennyiségben van palatörmelék. Ez elnyeli a hőt, egyben arra kényszeríti a tőkét, hogy mélyre futtassa a gyökérzetét, ahol vizet és tápanyagot lel. Az évi középhőmérséklet 15 Celsius-fok, a hőmérő higanyszála nyáron elérheti a plusz 35 fokot, míg télen a mínusz 4-et. A két legelterjedtebb szőlőfajta a garnacha tinta (körülbelül 40%) és a cariñena (körülbelül 23%), de foglalkoznak világfajtákkal is, különösen cabernet sauvignonnal, merlot-val és syrah-val. Kis mennyiségben (körülbelül 5%) készítenek fehérbort is, ehhez leginkább garnacha blancát használnak fel.

Ez a borvidék nem adja könnyen magát. A szálláshelyek bővülésének üteme nem követi a népszerűség növekedésének ütemét. Szerintünk idelátogatni minden borkedvelőnek kötelező program, ugyanakkor azt tanácsoljuk olvasóinknak: amikor katalán túrájukat tervezik, először az itt töltött éjszakát rögzítsék, és ne változtassanak a dátumon. Aztán keressenek egy pincészetet, ahol fogadják őket. Ez sem épp könnyű, nekünk szerencsére sikerült kettőbe is bejutnunk, és fantasztikus élmény volt a borokat kóstolni.

A borvidék nem hivatalos központja Gratallops, a kicsiny Celler Devinssibe látogattunk el, voltunk dzsipes dűlőtúrán, melyet maga az angolul kiválóan beszélő és Prioratról és a borokról mindent részletesen elmesélő borász vezetett, majd ugyancsak vele kóstoltunk a pincében. Innen mentünk át a várostól nem messze a Buil & Giné pincészet modern bemutatótermébe, majd a pincészet-szálloda körüli birtokot jártuk körül audioguide segítségével (az egyes állomásokat hordók jelezték). Ez a séta a naplementében a Douro-völgyihez hasonlóan soha nem feledhető élmény volt.

Bár a merítés nem reprezentatív, a borsort láthatóan úgy építik fel, hogy minden árfekvésből legyen benne egy tétel. Fehérrel kezdenek (10-20 euró palackja), ez majdnem teljes egészében vagy túlnyomó részben garnacha blanca (inkább süteményes-aszalt gyümölcsös aromatikával, mintsem friss gyümölcsökkel, ideális paella-kísérő!). Ezután következik egy hasonló árfekvésű alapvörös (garnacha tinta és cariñena, esetleg tisztán az előbbi), majd szintet lépve egy 50-60 euró körüli „nagybor”, vagy csak az előbbi két fajtából, vagy a világfajtákkal keverve. Végül pedig egy Montsant, amely testben vékonyabb, és aromájában sem olyan gazdag, mint egy alap Priorat, de kóstolása szintén nagy élvezetet jelent. Az eljárás és a fajták hasonlóak, mint az előző boroknál, de persze feleannyiba kerül.

Reméljük, olvasóink kedvet kaptak ahhoz, hogy barcelonai tartózkodásukat egy kis priorati kiruccanással fűszerezzék meg. Útra fel! S nem feltétlenül csak nyáron…