Túra a Zádorvárhoz
Bár az utóbbi napokban röpködtek a mínuszok, volt tomboló szél és hóvihar, a naptár szerint mégiscsak március vége felé járunk, és a természet csalhatatlanul mutatja, hogy itt a tavasz. Ilyenkor az embernek valahogy mehetnékje támad. Igaz, hogy most a korlátozások miatt nem vehetjük nyakunkba a világot, még az országot se nagyon, hiszen bárhová is megyünk, estére már otthon kell lennünk, de ne adjuk fel!
Tavaly, amikor még szabadabban jöttünk-mentünk, Pécselyen töltöttünk néhány napot. Megfogott bennünket a Balaton-felvidéki település sajátos hangulata, romantikus, régi házai, különleges fekvése. A falu a Pécselyi-medencében található, körös-körül dombok határolják, többön közülük szépen művelt szőlősorok futnak. A kedvező fekvésnek, a sajátos mikroklímának és a környező hegyekről ide futó patakoknak köszönhető, hogy a vidék ősidők óta lakott. Ma is vonzza az embereket, az állandó lakosok mellett sokan vásároltak nyaralót errefelé az utóbbi években.
Tavalyi szálláshelyünk, a Pécsely House Apartman minden igényt kielégítő, kényelmes vendégház, őszintén ajánljuk azok figyelmébe, akik több napot is szeretnének a környéken tölteni – ha majd lehet. Igaz, hogy a hűvös őszben szálltunk itt meg, és a kert áldásait már nem tudtuk élvezni, a szaunának azonban nagyon örültünk, és reméljük, hogy egyszer majd visszatérhetünk ide nyáron is. Hangulatos lehet a kemencében sült vacsorát a kerti asztalnál elfogyasztani, és csendesen borozgatva nézni, ahogyan egyre fényesebben ragyognak a csillagok a sötétedő égbolton.
Most azonban ilyen kalandra nem vállalkozhatunk, a vidék érintetlensége mégis csábított. Budapestről autóval bő másfél óra az út, ha az ember időben indul, egy komolyabb séta is beleférhet a napba.
A település weboldalán több túraútvonalat is ajánlanak, olyan fotópontokkal, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a falura vagy a tájra. Egy 15 kilométeres sétával felgyalogolhatunk a 362 méter magas barnagi Kő-hegyre, egy 8 km-es körtúra során érinthetjük a Szakadék-völgyet, de egy vadregényes, romantikus, 6 kilométeres túrával akár az aszófői Séd-szurdok völgyét is felfedezhetjük.
Mi most egy nem túl hosszú, de annál kedvesebb sétát választottunk, amelynek végpontja a falu közelében álló Zádorvár – vagyis ami megmaradt belőle. A 363 méteres magasságban található rom a település központjából egy szűk óra alatt kényelmesen elérhető, és csak a végén van egy viszonylag meredek, de rönklépcsővel segített kaptató. A jelzett turistaút utolsó harmadában forrást is találunk – ha valaki elfelejtette volna megtölteni a kulacsát, itt megteheti.
Maga a vár egyébként népszerű célpont, és egészen a rönklépcső aljáig autóval is megközelíthető, de tapasztalataink szerint a kirándulók inkább gyalog jönnek, és bár a hétvégi napokon többen járnak erre, hét közben alig találkozunk egy-két emberrel. (A vár több útvonalon is megközelíthető. A rönklépcsővel akkor találkozunk, ha Balatonszőlős felől érkezve követjük a jelzést, de ha Vászoly felől jövünk, és a Hosszú utca végéből indulunk a csúcs meghódítására, akkor is szép utunk lesz. Azt is megtehetjük, hogy az egyik útvonalon felfelé kaptatunk, a másikon lefelé ereszkedünk, és megtesszük az egész kört.)
A most látható rom valószínűleg egy 1386-ban elkészült építmény maradványa, de egy ásatás során kiderült, hogy már az őskorban műhelytelep lehetett ezen a helyen. Az első kőépületet Himffy Benedek, I. Lajos helyi adószedője emelte itt, majd a Vezsenyi család folytatta az építkezést, de a vár folyamatos birtokviták célpontjává vált, és a Vezsenyiek végül 1400-ban el is hagyták a vidéket. A család férfi ága 1472-ben kihalt, így a várat az épp uralkodó Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. A rom 1958-ban kapott műemléki besorolást, és 2016 óta Pécsely község önkormányzatának tulajdona.
Ha felérünk a magaslatra, érdemes egy kicsit megpihenni. Játszhatunk egy parti malmot a várfalnál elhelyezett táblán, malomkő alakú bábukkal, piknikezni viszont a vár déli oldalán érdemes, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Pécselyi-medencére, és kicsit távolabb a Balatonra is.
Az épp most nyíló tavaszi virágok teszik a sétát még szebbé és emlékezetesebbé. Virít az ibolya, a százszorszép, a tavaszi hérics, bontogatja szirmát a som, és az utat szegélyező kis hétvégi kertekben már virágba borultak a gyümölcsfák.
Ha a séta végén visszaértünk a faluba, menjünk el valamelyik helyi pincészethez, és vigyünk haza néhány palack bort. Igaz, hogy most helyben kóstolásra nincs lehetőség, de vásárolni a Balogh Pincészetnél és az Ariasnál is érdemes. Jó lesz otthon kinyitni a vacsorához, aztán kényelmesen elhelyezkedni a kanapén, és a fényképeket visszanézve újra megélni a nap élményeit.
