Helló 2026!
Az év végi pihenőnapokat aktív időszak váltja, tervezéssel, metszéssel, jó programokkal indul az év a birtokon. Hogy mi történt az elmúlt két hétben és mi minden várható hamarosan, erről mesél Babarczi Zsuzsi a napló 5. részében…
Karácsony
Két hét pihenéssel zártam az évet. Szeretek nyüzsögni, jönni-menni, de most kifejezetten jólesett lazítani, mással foglalkozni. Bár egy kicsit beárnyékolta a szünetemet, hogy beteg is voltam, de azért a kór nem tudott ledönteni a lábamról. A karácsonyi menü is összeállt, a bejglik is megsültek, és a vélemények, valamint a fogyás alapján úgy gondolom, hogy jól sikerült minden. Sokat dolgoztam vele. Bár a családunk nem túl nagy, de mindenki mindenfelé él, dolgozik, tanul, és a karácsony ad lehetőséget arra, hogy összegyűljünk, együnk, igyunk, beszélgessünk, időt töltsünk együtt.

Szilveszter
Na jó, egy kis munka azért belefért: igent mondtam egy 80 fős borkóstolóra a két ünnep között. Most aztán tényleg kipróbáltuk, hogy hányan férünk el a kóstolótermünkben, és örömmel jelentem, hogy megugrottuk az akadályt. Ettől eltekintve viszont a pihenésé volt a főszerep, az év végén pedig még fokoztuk is az élvezeteket: tapolcai programokkal, wellnesszel és egy fantasztikus szilveszteri bulival búcsúztattam az évet – a kedvesem társaságában. Rám fért már, az utóbbi időben nem volt részem hasonló, felhőtlen szórakozásban.

Új év, új tervek
És átléptünk 2026-ba. Január elsején fáradtan, de annál nagyobb lendülettel ültem le az íróasztalomhoz: összefoglaltam az előző évet és megterveztem a következőt. Ezt minden évben megteszem, aztán előveszem az egy évvel korábbi feljegyzéseimet, hogy lássam, milyen vágyaim voltak, és abból mit sikerült megvalósítanom. Szerencsére elég jó szokott lenni az arány. Persze vannak vállalások, amiken magam is meglepődöm, és mosolygok, hogy hát ez azért elég bátor volt. Tavaly például beírtam magamnak, hogy megcsinálom a francia felsőfokú nyelvvizsgát. Ez innen nézve elég viccesen hangzik, mert erre végül egyáltalán nem maradt időm. Pedig imádok nyelveket tanulni, mert megnyugtat, kiszakít a mindennapi gondolataimból: utána egészen más szemszögből tekintek a korábbi problémáimra, és legtöbbször jön is a megoldás. Most viszont – látva az előttem tornyosuló teendőket – nem teszek ilyen könnyelmű fogadalmat, de azért nem mondok le végleg arról a francia nyelvvizsgáról.

A tervezés ilyenkor nemcsak a magánéletet érinti, a munkák beosztásáról is szól. Végiggondoljuk, hogy egy évvel korábban mi sikerült jól, és mi az, amin változtatni kell. Egy gazdaságban a hatékonyság növelése mindig rendkívül fontos, és a szőlőültetvényeinken van még dolgunk ezzel. Felállítjuk a fontossági sorrendet, kijelöljük a határidőket, de van, hogy ez szinte azonnal megdől, ugyanis az időjárás mindent felülírhat. Naponta nézem az előrejelzést, és most az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt nagyon örülök, hogy jönnek a január eleji mínuszok (tudom, hogy többen nem így vagytok ezzel), mert ilyenkor sok kórokozó elpusztul, amivel csökkennek a növényvédelmi munkák, és ezzel párhuzamosan a költségeink is, ami nem elhanyagolható szempont. Másrészt viszont jó lenne haladni a metszéssel, a támrendszer javításával, és a nagy hidegben érthető módon senki nem dolgozik szívesen a területeken. Az első januári hétvégén kimentünk a szőlőbe, hogy felmérjük a terepet és a ránk váró munkákat. A napsütésben szinte szikrázott a hó. Nézzétek, milyen gyönyörű!

Programokkal teli január
Mivel az év végi dömping után januárban és februárban egy kicsit visszaesik a boraink forgalma, mi Kingával (ő az a munkatársunk, aki a marketinggel és a közösségi médiával foglalkozik) ilyenkor vagyunk programszervezés terén a legaktívabbak. Hogy ebben az évben milyen rendezvényeken szeretnénk megjelenni, és milyen programokat szervezünk a birtokon, azt már decemberben papírra vetettük, most pedig itt az ideje, hogy nekiálljunk a januári tervek megvalósításának.
Képzeljétek, január vége felé disznóvágás lesz a birtokunkon, amit az Izsóp Étteremmel szoros együttműködésben szervezünk. Senki ne gondoljon arra, hogy mi majd itt Alival kergetjük szegény sertést az udvaron: a hús már feldarabolva érkezik hozzánk, és az alapanyagokból az étterem csapata készít mindenféle finomságokat a vendégek szeme láttára. Ilyen program még soha nem volt nálunk, nagyon várjuk, és be is számolunk majd róla nektek.

De – folytatva a több mint tízéves hagyományt – természetesen megtartjuk a szokásos Vince-napot is. Ilyenkor mindig nagyszabású kóstolóval várjuk a borkultúra iránt érdeklődő embereket, és remélem, minden összeáll majd hozzá, hogy a portfóliónkba került legújabb különlegességünket is bemutathassuk. A nap zárásaként pedig egy kis bulira invitáljuk az egybegyűlteket. Persze sok minden más is van a puttonyunkban, de ezekről majd legközelebb mesélek. Boldog új évet kívánok minden kedves borbarátnak! Induljon jól 2026!






