Vissza
Áprilisi nyár
2024.04.16. | Dr. Kaibinger Tamás
Tombol a tavasz, a korán jött áprilisi nyárban ezer színben pompázik a természet. Bornaplójának 15. részében az aktuális munkákról, az élő szőlőhegy szépségeiről és a tenger ritmusáról mesél dr. Kaibinger Tamás…
Kirobbanó természet
Áprilisban, talán kicsit korábban a kelleténél, sivatagi homokkal megérkezett a nyár. Nem hagyott választást. Amit a tavaszi meleg elindított, azt a nyári meleg berobbantotta: a kékfrankos és a zweigelt túl van a rügyfakadáson, és több területen megjelentek az első kis levelek. A szőlő a korábbi évekhez képest hetekkel előbbre jár. Néha előfordul, de szerencsére nem olyan gyakran. Ha a következő hónapban akár egyszer is fagy… húha!
Mivel a természet gyorsított, megfeszített munkánk ellenére is egyre távolabb kerülünk az ideális állapottól. Sőt, ahogy a nyár megérkezett, a lemosó permetezéssel már el is késtünk, és a kötözéssel is. Legfeljebb annyi örömünk van, hogy fantasztikus érzés a hegyen lenni, és mivel a nedvkeringés megindult, legalább hajlanak a vesszők. A kékfrankos hidegben könnyen törik. Most a rügyekre kell vigyázni, mert ha nem ügyelünk rá, a fakadó rügyek kötözés közben kipattannak a helyükről, mint afféle kis rakéták. Sok helyen már levelek is vannak. Csak a cabernet sauvignon és a syrah alszik még a Guba-hegyen. Mire a napló megjelenik, ők is felébrednek.
A lemosó permetezést több évjáratban is elhagytuk már. Szívesen elhagytuk volna idén is, de a sok tavalyi eső miatt attól tartottunk, hogy a betegség átvészelte ezt a nem túl acélos telet. Tavaly a két hektáros Guba-hegyi szőlő termését napok alatt teljesen elveszítettük egy olyan betegségkombó hatására, amit még nem tapasztaltunk. Ezt a kockázatot vállaljuk a biológiai-biodinamikus gazdálkodással. De inkább szüretelni szeretünk, és nem betegség-rejtvényt megfejteni. A legjobb védekezés a megelőzés. És bár meg voltunk késve, de elővettük a háti permetezőket, és elkezdtük „fertőtleníteni” a vesszőket és a tőkéket, ahol még lehetett. Sajnos, ha ennyire előrehaladott állapotban van a szőlő, ez nem ideális, így jóval kisebb mennyiségű ként és rezet használtunk.
.jpg)
A korai permetezéseket mindig a háti permetezővel csináljuk. Így kevesebb szert juttatunk ki, és nincs taposási kár. Egy 18 literrel megtöltött permetezővel fel és le közlekedni a meredek hegyen elég jó erőnléti edzés és világos hadüzenet a tavaszi fáradtságnak. Olyan izmok is feltűnnek a karunkon és a lábunkon, amelyeket már rég láttunk.
A trágya nem szar, hanem öröm
Lehet, hogy az öregedés jele, én nem tudom. Ervin szerzett trágyát, amelyet szabadtartású lovak adtak. Hát ennek nagyon örültünk! Végre tudunk komposztot készíteni! Arról még álmodni sem merünk, hogy biológiai gazdaságban tartott marha trágyáját szerezzük meg. Ha marha nincs, jó lesz a ló is! Sajnos ez rossz bizonyítványt állít ki a környékünkről, hogy nincs vagy alig van, aki így folytatna állattartást. Vajon van még elég trágyaoltó preparátumunk, hogy komposztot készítsünk? A komposzt elkészítéséhez prizmaformába rendezzük a trágyát, és a steineri tanítás szerint beoltjuk a különböző trágyaoltó preparátumokkal. A komposzttal visszajuttatjuk azt a tápanyagot a talajba, amelyet a szőlő szüretelésével elveszünk.
Az élő szőlőhegy
Sok szép időszak van a szőlőhegyen, de ez a tavaszi időszak a legszebb. Amíg pár hete még csak egy-egy fa virágzott világítva a fakó-barna tájban, most már minden ezerzöld és színes. A rét illata keveredik a virágzó fákéval, reggel madarak énekére ébredünk. Ideális esetben, ami ritkán van, mert Leó sokszor korábban kel, mint a madarak. Énekelni még nem szokott, de a leggyönyörűbb madárdalnál is szebb, amikor elkezdi a ba-ba-ba-ba-ba című mondókáját. A ba-bából néha már abá vagy ápá lesz. Ilyenkor nagyon boldog vagyok.
A szökés
A mediterrán világ olyan más. Az egyik első bornaplóban idéztem Hamvas Béla Babérligetkönyvéből az északi és déli emberről: „Északon az az ember, aki kezéből a kezdeményt kiereszti, elveszett. Délen viszont az veszett el, aki a kezdeményt megtartja, és nem tudja magát elereszteni.” Aki délen lemond a kezdeményről, és átadja magát a tenger hullámzásának, a nap csillogásának, az megérkezett egy másik, új világba. Carpe diem.
Elszöktünk pár napra, és próbálok északi emberből déli emberré alakulni. Ebben Leó és Anna sokat segítenek: Leó mindig a jelenben van, és nagyon vidám baba, Anna pedig nagyon könnyen megérkezik. Igazából otthon is sokszor van a déli létformában.
Reggeli séta a tenger mellett Leóval, halpiac, lebegés a tengeren, barátok. Mediterrán szél, grillezett hal illata, jó bor. Nevetés hangja jön mindenfelől, és a pattogós spanyol mondatok feloldódnak a hullámok zubogásában. Mégis nehézkes volt az átváltozás.
Végül a tenger segített. A Málaga melletti egykori halászfaluban, Pedregalejóban, ahol a szállásunk van, Dinónál egész évben lehet SUP-ot bérelni. Lengyel származású feleségével egy kis szoba-konyhás házban laknak a parton. Mindig kedvesen fogadnak. Decemberben kaptam tőlük neoprént is az evezéshez, most csak egy mentőmellényt – új szabály. A tenger 15-16 fok körüli, úszni annyira nem ideális. Eddig nem estem bele a vízbe sosem, de most nehezen vettem fel a tenger ritmusát. Már az első 50 méteren megmártóztam, majd azonnal kipattantam a vízből a deszkára. Az északi ember tervez, gondolkozik. Evezés közben azon gondolkoztam, hogy nem kellene gondolkozni: hiba volt, megbillentett egy hullám és már lubickoltam is. Amikor visszamásztam, gondoltam, nem követem el ezt a hibát még egyszer: kár volt gondolni, mert megint nem úsztam meg az úszást.
Végül lebegtem a deszkán egy fél órát. Leó technikáját követtem, amelyet a hintán lestem el tőle. Sokszor felnéz, megnézi az eget és a fák leveleit, majd hátrahajtja a fejét, és mosolyog. A hátamra feküdtem és hátrahajtottam a fejemet, így lebegtem. Felül volt a víz, alul a hegyek és a part, a látóhatárom két széle pedig felfelé hajlott, mintha félkörben venné körbe a part és a hegyek a tengert. A világ így kereknek tűnt. A lábam a visszaút folyamán felvette a tenger ritmusát, a szél többé nem az ellenségem volt, hanem a barátom, támaszkodtam rá, ő pedig cserében egyensúlyban tartott, amikor nagyobb hullámon eveztem át, és megbillentem. Miután kieveztem a partra, visszamentem a vízbe. Már nem tűnt hidegnek. Más emberként jöttem ki a vízből, mint amikor elkezdtem evezni. Az északi énemet lemosta rólam a tenger. Megérkeztem Málagába.
Sokkal jobb így a bornaplót is befejezni. Hát ez történt az elmúlt két hétben.
Fotó:
Unger Bormanufaktúra
