Vissza
A szenvedély az szenvedély
2024.02.06. | Dr. Kaibinger Tamás
A természetes borok és a jogászkodás szokatlan kapcsolata, az élet újrafelfedezése a 9 hónapos Leóval, emlékezetes kóstolók és elmélkedés a „nagy bor” jelentőségéről. Egyebek között ezekről olvashatunk dr. Kaibinger Tamás bornaplójának 10. részében…
Mint Jónás
Mint Jónást a nagy hal, úgy nyelt el minket újra a téli este és a pince a hegy gyomrában Ervinnel. Sajnos nem három napra és éjjelre, csak pár órára, de lubickoltunk. Nem kellett küzdenünk sem az Istennel, sem önmagunkkal. Halszag sem volt. Nem féltünk a sötétben, hagytuk, hogy a borok vezessenek minket. A 2023-as borok pedig vezettek minket a maguk fiatal és nyughatatlan, élettől duzzadó vibráló játékosságával. A kicsivel korábbi szüret, a rövidebb héjon tartás és a több egész fürt hozzáadása meghozta a várt eredményt: a borok könnyebbek lettek, de a koncentrációból és az intenzitásból nem veszítettünk. A természetközeliség és a kén nélküliség pedig azt eredményezi, hogy minden borunk ÉL. A 2022-esek lassan valamennyien felkészülnek a nagybetűs életre és arra, hogy a cet kiköpje őket magából, ledugózva, palackban, útra készen.
Hatások és ellenhatások
Eddig valahogy elkerült Steve Jobs beszéde, amelyet 2005-ben a Stanford Universityn mondott. A héten megtalált. Többször is. Minden történetéből az sugárzott, hogy mennyire szerette, amit csinált, akkor is, amikor kirúgták a saját cégéből. Dogmák és szokások szerinti élet helyett a belső hang megtalálására biztatott, és arra, hogy mindig legyél elszánt és bolondos – nyitott az újra.
Ez a leírás tökéletesen illik arra, amit a természetes borok készítésekor átélek. Van annak egy furcsa könnyűsége, hogy kezdő vagyok. Próbálom nem elveszíteni ezt a tudatállapotot, mert ha ez elveszik, akkor nehézkessé válhat minden, a kockázatok felnagyítódnak, és kísérletezés helyett utat törnek a dogmák. Nem könnyű, mert ahogy egyre több területet kezdtünk el művelni, egyre több emberrel dolgozunk és egyre több palack bort készítünk, nő a nyomás. A szenvedélyünket nem szeretnénk vállalkozássá alacsonyítani. A szenvedély az szenvedély. A könnyűség nem könnyelműség, hanem egy olyan állapot, amikor a kreativitást semmi sem korlátozza. Sine compromisso – ez az amerikai márkanevünk. Jogászként is elmegyek a falig, de kell kompromisszumokat kötnöm. Borászként nem. Steve Jobs azt mondta, hogy akkor leszel igazán elégedett, ha hiszel abban, hogy nagyszerű munkát végzel, és az egyetlen útja annak, hogy nagyszerű munkát végezz, hogy szeresd, amit csinálsz. Minden adott, hogy nagyszerű természetes borokat készítsünk!
Semmilyen hagyományos szőlészeti és borászati egyetemi tudással nem kell megküzdenem, mert nem tanultam borászatot. Sokszor az oktatás nem segíti a fejlődést, csak biztonsági korlátokat barkácsol, amelyek átlagos teljesítményhez vezetnek. Kit érdekel az átlagos! Ehhez kevés az idő. Pécsi egyetemi éveim egyik legjobb döntése volt az alma matert egy évre elhagyni, és Angliában tanulni. Ez az egy év megmutatta, hogy a paragrafusok felesleges seggelése helyett az olvasás, a beszélgetés és az értelmes gondolkozásra, a véleményformálásra való tanítás mennyivel jobb iskola. Valahogy egy a-tól z-ig felsorolás sem jut eszembe most, amit bevasaltak rajtunk Pécsett – minden másra ott a jogtár. A felesleges információkat törölte az agyam. Persze sok szép emlék is van az egyetemről, néhány meghatározó tanár, akik formálták a gondolkozásomat, de ők voltak a kisebbség.
A természetes borok világában sem a dogma számít, hanem a hit, az elkötelezettség, a vízió, a kitartás és a tapasztalat, ami megérkezik a múló idővel, ha jól figyelünk. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk lassítani, megállni, összegezni.
.jpg)
Mai fejjel jobbnak tartom, hogy a belső hang hatására, meggyőződésből, dogmák nélkül olyan borok és borászok példáján keresztül kezdhettem el valamit, akiket ezért szeretek, amik. A saját értékítéletem szerint. És jó, hogy mindebben nem vagyok egyedül, hanem van egy társam, Ervin, akivel együtt megyünk végig ezen az úton, és vannak társaink, Ildi és Anna, akik támogatnak ebben, és nem azt mondják, hogy vegyünk inkább egy új autót vagy valami hasznosat. Persze azért jó lenne egy fedél nélküli, lehetőleg tűzpiros autó, igen sok lóerővel. Helyette igen sok élettel teli természetes kékfrankost palackozunk. Szerencsére nem fedél nélkül.
Csak egy pillanat
És persze fontosak a borok, ahogy fejlődnek, és hogy mi történik a pincében, zárt ajtók mögött, de most van valami, ami még ennél is sokkal fontosabb. Leó. Leó kilenc hónapos lesz, szertelenül játszik, hömbölög a kanapén, babanyelven beszél, sokat nevet, és mindig a jelenben van. Ő is énekel, amikor az anyukája énekel neki, amit én sokszor a másik szobából, a laptop mellől hallok. Sokat tanulok Leótól, főleg amikor a hordozóval sétálunk a téli sötétben: előbb nézegeti az autók fénycsíkját, majd tiltakozik az alvás ellen, mintha nem akarna lemaradni semmiről, majd rám hajtja a fejét, elalszik. Ilyenkor mindent megteszek, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim, csak a pillanatban maradjak. A hordozóban szorosan hozzám bújik. Olyan, mintha egyek lennénk, egy frekvenciára működnénk. Leónak apukája és játszótársa vagyok, egy feltétel nélküli szeretettel teli új világban, csupa bizalommal, pozitív energiával, játékkal és nyitottsággal. Minden nap felfedezés. Minden nap egy lépés előre. Minden nap lehet örülni az élet egyszerű dolgainak. Ő látja őket. Én meg újra felfedezem ezeket vele.
Champagne, a tökéletesre csiszolt gyémánt
Az egész a feleségem hibája, mivel ő biztatott, hogy menjek el kóstolni a klubba, mivel a kóstolás mostanában kimaradt. Gondolta, negyedévente beugrom majd egyszer-kétszer. Arra szerintem nem gondolt, hogy legszívesebben minden héten beugranék! Tar Ferivel az a baj, hogy amit a FineWines keretében művel, arra nem lehet nemet mondani – legalábbis nekem nem sikerül. Egyrészt olyanok a borok, másrészt olyan a társaság. Amikor nekik mutattam be az Unger borokat, életem egyik legjobb, de legkeményebb kóstolója is volt egyben. Hihetetlen értéssel és megértéssel találkoztam. Aztán Feri berakta egy-egy borsorba nagy burgundi borok és barolók közé a 2020-as Ördög kékfrankosunkat, amitől először egy kicsit tartottam, mert ez nehéz pálya. Nem kellett volna: Feri tudta, hogy mit csinál. A bor jó társaságba keveredett.
A két héttel ezelőtti Champagne Non Plus Ultra megint olyan kóstoló volt, amelynek az élményei sokáig elkísérnek. Champagne nem csak az elegancia és a marketing bajnoka, de az ízeké és a harmóniáé is. A Taittinger Comte de Champagne 2008-nál éreztem először azt a különleges érzést, amikor az illat, az íz és a buborékok finomsága találkozik, és nem külön érzésként jelenik meg, hanem minden együtt, mint egy nagy egész. Ezt még lehetett fokozni a Rare Millesime 2002-vel és a Krug Grande Cuvée 163ème Editionnal. A szavak haszontalanok, nem alkalmasak arra, hogy ezeket a champagne-okat vagy akár azokat az emlékezetes borokat, amelyeket kóstoltom, leírják. Az illatokból és az ízekből élmények lesznek, így az, hogy valami ásványos vagy épp virágos illatú, az élményt nem adja vissza.
A nagy bor ígérete
És persze mi az, hogy emlékezetes bor vagy nagy bor? Évekkel ezelőtt olvastam valahol ezt a történetet. Megkérdezték a tapasztalt Master of Wine-t, hogy melyik volt a legjobb bor, amit valaha kóstolt. Azt válaszolta, hogy nem emlékszik sem a bor nevére, sem a fajtára, csak arra, hogy Portugáliában kóstolta egy barátja szőlőskertjében a Douro völgyében: kellemes este volt, jó társaság, jó beszélgetések, naplemente, és a barátja lánya töltött neki egy bort. Ez a bor volt az.
A nap végén tényleg gondolatokat és élményeket palackozunk, amelyek kibontva a connoisseurben önálló életre kelnek, útnak indítanak beszélgetéseket, felszabadítják a képzeletet, vagy éppen arra késztetnek, hogy a képzelet helyett egyszerűen maradjunk egy pillanatban, csukjuk be a szemünket. Nem biztos, hogy a nagy bor hibátlan, ugyanakkor biztosan nem hibás – de nem is ez a lényeg, hanem az élmény, amit szerez. A bor nem csak élelmiszer, annál sokkal több: tényleg van benne valami isteni eredetű.
Hát, ez történt az elmúlt két hétben. Közben megint izgatottan várom, hogy szombat este legyen, majd hétfő és kedd, lent a pincében, kint a hegyen.
Fotó:
Unger Bormanufaktúra
