Petráéknál az élet 1. – Minden, ami élő, tökéletlen

Éppen címkézzük a borokat a következő külföldi szállítmányhoz. Kézzel. Ehhez még mindig ragaszkodunk. Bár még nem tudjuk, hogy milyen érzés szülőként végignézni, ahogy kirepülnek a gyerekek, de egy kicsit talán ez is olyasmi lehet. Kell az az utolsó pillanat, simítás az elengedés előtt. Rápecsételjük a dűlőt jelképező famotívumot, ami – hol fakóbb, hol élénkebb, hol egy kicsit ferdén sikerül – titkon a tökéletlenséget is szimbolizálja. Hiszen minden, ami élő, tökéletlen. Ettől olyan izgalmas.

A múlt héten lepalackoztuk a 2019-es kadarkákat. Két dűlőszelekció kerül hamarosan forgalomba. A Herrebergből szüreteltünk fűszeres kadarkát, ez a P9-es klón hétköznapi neve. Ez a tavalyi évből különösen limitált palackszámban készült, mert a tervezett szüret előtt 3 nappal hatalmas jégesőt kaptunk. Siralmas volt a látvány, az egész éves munkánk kárba veszni látszott. Azonnal körbetelefonáltuk a családot, a néniket, akik segítenek nekünk ősszel, és elkezdtük a kényszerszüretet. Az eddiginél is szigorúbban kellett válogatnunk, de végül sikerült valamennyi termést megmenteni. Szerencsére a bor ízében ebből a traumából semmi sem érződik, sőt még több inkább a mesélnivalója. Csak a palackszám a címkén lett jóval karcsúbb.

A másik kadarkánk egy új területről való. Illetve csak nekünk új, tavaly vettük át a művelését. 88-as telepítésű, éppen a férjemmel, Balázzsal egyidősek a tőkék. Pár éve megfogadtuk már, hogy több szőlőterületet nem veszünk. Aztán jön Boldi bácsi, a nyugdíjas óvódagondnok, akiről a hajósi fiúknak egyből eszükbe jutnak gondtalan első éveik a közösségben, a zsibongó udvar, a még kötelesség nélküli, mókával töltött napok.

Boldi bácsi a maga közvetlenségével elmeséli, hogy nem bírja már tovább a művelést, a klasszikus, karós, bakművelésű kadarkatőkék pedig ezt jócskán igénylik. Szeretne már ő is végre kötelesség nélküli, gondtalan napokat. Szóval kadarka és sok kedves emlék. Persze, hogy elcsábultunk. Így lett megint eggyel több parcellánk, ezúttal a Csákányosban, vagy ahogy manapság hívják, a Kadarka-dűlőben.

Közben megérkezett az eső is, amire eddig már-már görcsösen vártunk. De elkésett, jobban mondva nem jókor jött. Kiszámíthatatlan, minden napra jut belőle több-kevesebb. Nehéz így a munkafolyamatokat tervezni, sokat bosszankodunk miatta. Ilyen ez, sosem tudunk megelégedni. A szőlő éppen virágzik, ilyenkor nagyon fogékony a betegségekre. Sok a csapadék, a reggeli pára – úgyhogy a permetezőnk is aktív részese a munkafolyamatoknak. Amikor ezt kimondom, sokan tágra nyílt szemekkel néznek: Na de bioművelésben?! Persze. A bio nem azt jelenti, hogy nem permetezünk. Sőt! Sokkal többször, folyamatosan kell jelen lennünk. A felhasznált anyagokban van a titok kulcsa – most éppen egy kevés kénnel és sok-sok gyógynövénnyel védjük a szőlőt.

Benedek, a lassan 21 hónapos kisfiunk is minden nap elmegy permetezni a kis lábbal hajtós traktorjával. Még szerencse, hogy a szőlők között élünk. Így képzeletben bármikor belebújhat apa bőrébe, vagy Feri bácsiéba, vagy Mongi bácsiéba... Lassan a környék összes traktorosát messziről megismeri, nevén szólítja. Azt hiszem, példaképek lettek.

A történet hamarosan folytatódi a második résszel...