Újra itt!

Ááá, nem is hiszem el, hogy eltelt egy egész hónap az utolsó szösszenetem óta! És visszagondolva a történésekre, annyi minden volt, az még két hónapban is nehezen férne el. Nem is tudom, hol kezdjem vagy folytassam, úgyhogy inkább csak írok pár sort.

Startvonalon

A héten átcsúsztunk a szeptemberbe, ami mindig izgalmas, hiszen a nyakunkon a szüret. Mivel a nyár most nem volt kifejezetten meleg, de cserébe meglehetősen aszályos az év – legalábbis eddig –, picit furák az eredményeink. A cukor megvan, de olyanok a savak, hogy leszedik a fogamat, úgyhogy mi most hazardírozunk, és nem kezdtünk bele a szüretbe. Én bízom a – matematikailag is – páratlan évjáratban, remélem ezt az égiek is érzik, azaz most kellene valami csoda! Köszi! Viszont azzal együtt, hogy beőszülök a stressztől, el kell mondanom, hogy a szőlő ritkán ilyen csodaszép, mint most. Még a bioterületeink is példásan feszítenek, betegségeknek nyoma sincs, szóval tényleg, ennek jónak kell lennie.

Összeegyeztetésekben

Nemcsak a szüreten izgulok, az egész hónap eseménydúsnak ígérkezik. A hétvégén (szeptember 5–7.) ismét megrendezik Mádon a Furmint Ünnepet, és szombaton hozzánk is be lehet térni sütizni – amit kivételesen nem én csinálok –, kávézni – ezt sem – és persze borozni – ezt viszont igen! Előző napon pedig Mádi Kör-kóstoló, ahol most kiállítóként veszünk részt, ugyanis a múlt héten kaptam meg a hírt, hogy bekerültünk az egyesületbe. Egész menő, nem? Aztán: említettem legutóbb az új címkéinket, azok is elstartoltak, most ennek adunk hangot, nem is keveset. Lesz mindenféle izgalmas rendezvény ezzel kapcsolatban is.

Visszatekintés

Tényleg annyi minden történt, hogy ha csak listaszerűen sorolnám, akkor is hosszas lenne. Próbálom kiemelni az izgalmas részeket, a teljesség igénye nélkül.
Két hét varrótáborral kezdtük az augusztust – nagyon jól sikerült. A hónap második hetében mindenkit szabadságra küldtem a pincészetből, hogy erőt gyűjthessenek szegények a szüretre, így én is kevesebbet voltam bent, és maradt erőm a varrógéphez ülni. Született pár új ruhadarab, és egy csomó, eddig be nem fejezett dolgomra is végre gomb vagy gomblyuk került. Jövőre 5 éves lesz a tábor, és már most azon agyalunk, hogyan fogjuk felejthetetlenné tenni a jeles alkalmat, de tuti, hogy izgalmas lesz.

Ahogy bezártuk a kapukat, kocsiba pattantam, és nyargaltam Nyúlra, ahol a Cseri Pincészet hangulatos kis rendezvényén vehettem részt. Barni ünnepelte a születésnapját, és úgy gondolta, pár borászt meghív vendégségbe, így egy jó kis sétálókóstolón mutatkoztak be az új címkés Zsirai-borok. A kóstoló után ott maradtunk, és jól megünnepeltük a szülinapost. Kedves rendezvény volt, nehezen indultunk haza, de aztán szép lassan csak sikerült búcsút venni.

Aztán elmentem nyaralni, ami nálam soha nem szokványos sémát követ. Pár hónapja szembefutott velem egy hirdetés, hogy a Budajenőn lévő Jenői Pékségbe gyakornokokat várnak a nyár folyamán. Hát én le is csaptam a lehetőségre, és sikerült bepréselni magam. Így közel egy hetet a környéken és munkával töltöttem. Annyira jó volt, el se tudom mondani. Minden szerelemügyem egy helyen: kenyér, sütemény, kávé. Már csak a bor hiányzott volna, de azt persze vittem. Nagyon jó a pékség, és remek csapat van körülötte; ha még nem voltatok ott, feltétlenül menjetek el! Rengeteget tanultam, tapasztaltam, tök jó társaságban, szóval tényleg kikapcsolódás volt a javából.

Azóta bőven visszatértem, dolgoztam eleget, most pedig próbálom magam felkészíteni az elkövetkezendő hónapra. Még a hétvégébe belefért egy gyors baráti lazulás, és bár fejben már javában szüretelek, örültem neki, hogy kicsit elterelték a gondolataimat a lányok.

Na, megyek is vissza a feldolgozóba, várom a laboreredményeket, agyalok tovább, tervezgetem a szüretet. Aki már belekezdett, annak sok sikert és kitartást, mindjárt itt a karácsony! Viszlát!