Kemény napok

Szerda. Reggel 5:25. Közép-hegy tető, 12 fok, hideg szél. Tiszta sötétség. Szüretelőkre várva. Egynapos késésben a legújabb naplóbejegyzés leadásával. Kemény napok – mentségemre váljék –, ráadásul rengeteg minden történt és történik. Szóval, nem életem legjobban összeszedett naplóbejegyzése következik.

Hurka lebukott

A hónap első hétvégéjén részt vettünk az első Mádi Kör-kóstolón. Kivételesen kiállítóként, nem vendégként. Régebben is szerettem ezekre a helyi nagy kóstolókra eljárni, de most még különlegesebb volt, hiszen már tagként lehettünk ott.

Hurka (Petra, a tesóm) is csatlakozott segítségként, mivel másnap kinyitottuk a pinceajtót, nem is akárhogy. És amúgy is, a mini Hurkák megszületése előtt ez a kóstoló amolyan hagyomány volt számunkra, mindig ketten nyomultunk rajta. Mostanában viszont sokkal kevesebb az olyan alkalom, amikor Hurka itt van Hegyalján. Viszont Sógi Mutterkával bevállalta a lurkókat (köszi!), így újra összeállt a Zsirai Sisters.

Kicsit kapkodós, sűrű volt a nap, Hurka pedig az ország másik sarkából caplatott felénk. Én már javában pakolásztam a helyszínen a borokat, morogtam magamban, vajon merre lehet már ez a lány, mindjárt kezdődik az esemény. Erre egy kedves visszatérő vendégem rám ír: „Képzeld, Kata, vicces dolog történt. Azt hittem, te vagy a mádi kávézóban a kanapén, és odaszaladtam, hogy na, mi a helyzet, fáradt vagy? Mivel eléggé visszafogott volt a reakció, rájöttem, hogy mégsem te vagy az, aztán kiderült, hogy a tesód volt!” Miközben ezt olvastam, Nővér még mindig nem jelent meg a színen. Már javában jöttek a kóstolóvendégek, amikor egyszer csak belibbent, széles mosollyal. Én meg hirtelen a fáradtságtól és az izgalomtól jól le is támadtam, hogy miért a kávézóba vezetett az első útja, miért nem a rendezvény helyszínére, hogy nekem segítsen. Lebukott. Ilyen ez: nem maradhat titokban, ha a hasonmásod megjelenik a faluban, mert mindenki összezavarodik.

Mádi Furmint Ünnep

Másnap a Furmint Ünnep keretében a vendégháznál vártuk a tömeget.

De nem csak mi, ott volt velünk Az Ösvény Projekt kávézó, a Home of the Pie és a Karám. Nagyon jó volt a csapat, hiszen számomra fontos emberek álltak mellettem. Az Ösvényben tanultam meg kávét főzni, és ott bontogathattam szárnyaimat, a Home of the Pie workshopjain pedig rengeteget tanultam a cukrászat csínjáról-bínjáról. Szóval nagy megtiszteltetés volt a mesterek között mozogni, és én most maradtam szigorúan a borok mögött. Már ezért is megérte számomra, arról nem is beszélve, hogy sikerült Hurkát felrángatni északra.

Szüreteljünk vagy ne?

Aztán jöttek a szürke – vagy őszi – hétköznapok, mert még mindig nem egyszerű ez az év. Szüreteljünk vagy ne? Száraz boros vagy aszús évünk lesz? Milyen lesz az idő? Ó, mára nem is írtak esőt, mégis szakad. Tegnapra meg meleget írtak, mégse volt meleg. Tiszta káosz, döntések hegyekben, a súly a vállunkon, de nekimentünk: Zsiraiék is szüreteltek. Mondjuk, eddig csak két napot, de mire oda elértünk, a sok variálás, újratervezés lefárasztotta az egész csapatot. Ilyen ez a borászélet.

Partnertalálkozó élményekkel

Mindeközben pedig egy nagyon fontos projekten pörögtünk: partnertalit szerveztünk. Hónapok munkája, bár eddig nem beszéltem róla. Amikor először megszületett a gondolat, hogy jó lenne egy partnertalálkozót összehozni – mert rég nem volt már, és rengeteg az újdonság –, több opciót is vázoltunk. Számomra az tűnt a legszimpatikusabbnak, ha itthon, Mádon tesszük meg mindezt, mert itt vagyok önmagam, és így lehet őszinte az egész esemény. Nem akartam feszengeni, nem akartam nagy hűhót csapni. Csak azt szerettem volna, ha tényleg annak látnak minket, amilyenek vagyunk. És szerencsémre mindannyian ezt éreztük helyesnek.

Úgyhogy belefogtunk, megszerveztük, kreatívkodtunk és készültünk. Végül minden összejött, mi nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy akik el tudtak jönni, kellemes élményekkel távoztak. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy itt voltak számunkra fontos szakmabeliek, és jelenlétükkel támogattak minket. Még mindig nem pihentem ki magam, de megérte.

Nincs mese, meló van…

Másnap megint a tervezőasztalhoz ültünk, már délelőtt 10-re megérkeztek a próbaszüreti eredmények. Csabesszel hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a szüretet. Ment is a telefon a néniknek, holnap találkozunk a Közép-hegy tetején. Épp hogy ez megtörtént, elkezdett szakadni az eső. Cseppet sem (bocs a szóviccért) meglepő, hogy erről se volt szó az időjósok részéről. És ne őszüljön bele az ember egy szüreti időszakba!

Most itt ülök a Toyotában, közben kivilágosodott, és a nénik már szedik is a szőlőt. Az idő nem akar melegedni, a szél egyre nagyobb, ami tök jó is lehetne, hiszen szépen leszáradt a tegnapi eső. Csak nekem ne kéne kiszállni a fűtött kocsiból, de nincs mese, meló van. Úgyhogy rohanok, kívánjatok sok sikert, hogy ne fagyjak oda a tőkék mellé! Viszlát!