Vissza
Valaha tündér voltam
2020.12.24. | Szabó Edit
A Hab Dórájaként öntudatos cukrászlány, az Apró mesék Juditjaként titkokkal, fájdalmakkal teli asszony. Kerekes Vica ezer életet él a vásznon és a színpadon, de karácsonykor még mindig ő díszíti a fát otthon, Füleken. Szabó Edit interjúja…
Kerekes Vica saját készítésű tatárbifsztekkel vár, ami az édesanyja ketchupjától nyeri el különleges ízét. Én a szekszárdi Sebestyén Pince 2017-es Iván-völgyi Bikavérét teszem mellé az asztalra, és közben nézem, ahogy Vica határozott mozdulatokkal fokhagymát dörzsöl a pirítósára. Régi barátság már a miénk, fiatal színésznő volt, lángvörös hajú, légies tünemény, amikor majdnem 20 éve megismertem. Azóta színházi és filmes főszerepek egész sorát játszotta el, de ha összejövünk, én még mindig ugyanazt az álmodozó szemű, mégis céltudatos fiatal lányt látom benne, mint megismerkedésünk pillanatában. A bifsztek egyébként nagyon finom, meg is kapjuk majd a receptet, ha jók leszünk…
.JPG)
Szeretsz főzni?
Szeretek, de nem lételemem. Ha van egy kis időm, amit magamra fordíthatok, nem az az első, hogy bevonulok a konyhába.
Mi az első?
Az, hogy elcsendesedem. Megszabadítom magam minden zajtól – ilyenkor még a zenét is zajnak érzem –, és végiggondolom, hogy mi minden történt velem az elmúlt napokban, hetekben. Aztán pedig jöhet az olvasás. Viszont arra nagyon büszke vagyok, hogy mióta zárva vannak az éttermek, magamnak főzök.
Milyen ételeket szeretsz?
Mindent, ami nem egészséges, amiről azt szokták mondani, hogy ha ilyesmit eszel, vess számot az életeddel, mert úgyse tart sokáig. (Nevet – „Vicásan” –, de nem színésznősen.) Imádom a krumplit, a tésztát, a kolbászt, a szalonnát, a zöldségekkel viszont hadilábon állok. Így aztán vettem egy-két vegetáriánus szakácskönyvet, és úgy döntöttem, hogy kikísérletezem, mi a jó ebből nekem.
.jpg)
Hogy megy?
Képzeld, egész jól! De ne aggódj, nem leszek vegetáriánus, csak néha kicsit kímélem a szervezetemet. Ha otthon vagyok a szüleimnél, mindig nagy reggelikkel indul a nap, máskor viszont elég egy gyümölcsturmix. Hagyományos konyhán nőttem fel, nálunk szinte mindig volt hús az asztalon, mostanában viszont ünnepszámba megy, ha megehetek egy szál kolbászt. Egy szálat mondtam, jól hallottad, annyira imádom, hogy képes vagyok annyit megenni belőle egy ültő helyemben. (Nevet – lásd mint fent.)
Hol nőttél fel?
Füleken, a határ túloldalán, a szüleimmel és a nagyszüleimmel közös családi házban. A szüleim ma is ott élnek. A kertben minden megterem, és nálunk otthon minden házi. Apukám paprikakrémje, anyu ketchupja és savanyú káposztája legendás, de most már a bátyám is beállt a sorba. Nagyon ügyes a konyhában, és képzeld, pálinkát is főz, mégpedig elég jót. Majd hozok belőle, azt meg kell kóstolnod!
Mindkét szülőd magyar?
Igen, de apukám édesanyja szlovák volt, ezért nálunk a magyar és a szlovák ízek sokszor keverednek. Apukám nem igazán újító típus, vannak bizonyos hagyományok, amiket megtart, ilyen például a karácsonyi menü is.
Milyen asszony volt a szlovák nagymamád?
Határozott, karakán nő volt, erőteljes személyiség, de számára csak abból állt az élet, hogy kiszolgálja a családját. Soha nem értette, hogy én miért megyek el folyton otthonról, az én szabadságom neki idegen volt. Voltak konfliktusaink, nem álltunk egymáshoz igazán közel, de azt hiszem, tőle örököltem azt, hogy szeretek másokról gondoskodni, és hogy a házimunkát mindig magam végzem el, soha nem engedem másnak.
.jpg)
És mit örököltél anyukádtól?
Tőle nagyon sok mindent. Magyarok voltak a felmenői, és egy kicsit mindig kilógott a Kerekes-házból. Művelt, tanult nő, szlovák-magyar szakos tanár, de sokat utazott, és dolgozott idegenvezetőként is. Kíváncsi, mindenre fogékony, szabad gondolkodású ember, és engem is szabadnak nevelt. Nem jelölt ki számomra utakat, elfogadta, hogy megyek a saját fejem után.
Apukád mit szólt hozzá, hogy színész lettél?
Először azt mondta, hogy inkább válasszak magamnak valami rendes szakmát. Ha jobban belegondolok, igaza volt, mert akkor még én se tudtam pontosan, hogy mit jelent ez az egész. Honnan is tudhattam volna! Apukám féltett a csalódástól, és ez teljesen érthető. Meg aztán Fülek kisváros. Élsz egy klasszikus családban, és egy szép napon arra ébredsz, hogy a lányod szakít a hagyományokkal, és elmegy színésznek. Neki se lehetett ezt könnyű elfogadni.
Mostanra elfogadta?
El, persze, és nagyon büszke rám, büszke arra, hogy megállom a helyem. Örül a sikereimnek, de legjobban annak örül, hogy most végre vettem egy autót, mert így könnyebben hazamehetek.
.jpg)
Fantasztikus szerepeket kapsz színházban is, filmeken is, egyik bemutatód a másikat éri. Alig mutatták be a Hab című filmet, és már tudod, hogy mi lesz a következő filmszereped. Hogy gyűjtöttél össze ennyi élményanyagot, amiből mindez táplálkozhat?
A pályám elején azt mondták nálam okosabb emberek, hogy akkor leszek jó színész, ha mindent megtapasztalok. Ebben biztosan van igazság, de az empátia sokkal fontosabb. Ha át tudsz venni érzelmeket, ha bele tudod magad képzelni helyzetekbe, akkor bele tudsz bújni egy másik ember bőrébe, és könnyedén azonosulsz vele. Vannak híres színészek, akiket fel se ismernél az utcán, nem különcök, nem csodabogarak, élik a maguk életét, aztán megnézed őket a vásznon, és lenyűgöz, amit látsz, annyira hitelesek. És van még valami: soha nem tudod, hogy az előző életeidből mit hozol magaddal. Ebben lehet hinni vagy nem hinni, de érdekes belegondolni a lehetőségbe.
Mögötted hány élet van?
Nem tudom, de szerintem van több is. Járok tornázni, és a múltkor, az egyik óra után odajött hozzám egy nő. Azt mondta, már régóta figyel, és tudja, hogy honnan jöttem. Azt mondta, valaha tündér voltam. Nem biztos, hogy ebben hinni kell, de az, hogy valaha tündér voltam, nagyon szép gondolat, ezzel szeretek együtt élni. (Széles Vica-mosoly.)
Az életed egy részét cseh és szlovák színpadokon töltöd, ezekből az alakításokból mi kimaradunk, a filmjeidet viszont látjuk. Volt olyan szereped, amivel maradéktalanul azonosulni tudtál, ami rád volt szabva, amiben magadra ismertél?
Ez nagyon nehéz. Kerekes Vica vagyok, 39 éves, de nem ez határoz meg engem. Minden ember hihetetlen széles skálán mozoghatna, de vannak, akik beszűkítik magukat, határokat, korlátokat állítanak fel, és vannak, akik nem. Ha megszabadulok a korlátaimtól, képes vagyok azonosulni a figurával, amit játszom, és akkor már nem kérdés, hogy magamra ismerek-e benne, mert amíg játszom, én vagyok ő.
Pozsonyban jártál a színművészetire, de rögtön utána elindult a magyarországi karriered. Előbb színházi szerepeket kaptál, aztán gyorsan felfedezett magának a film is. Hol érzed magad a legjobban?
Mondhatnám, hogy otthon a konyhában, vagy a kanapén egy könyvvel a kezemben, de nem lenne igaz. Akkor érzem legjobban magam, amikor dolgozom, mert akkor adhatom magamból a legtöbbet. Hogy színházban vagy a kamera előtt, az mindegy, a lényeg az, hogy bárkinek a bőrébe is kell belebújnom, valójában akkor vagyok igazán önmagam. Viszont nem akarok állandóan jelen lenni, szinkronba, showműsorokba rohanni, a megmutatkozásnak ez az oldala nem érdekel. Annál sokkal fontosabb, hogy találkozzak a barátaimmal, és legyen egy jó esténk együtt.
Azt mondtad, nálatok otthon, Füleken mindig ugyanaz a karácsonyi menü. Van olyan étel, amit te készítesz?
Nincs. Az én feladatom gyerekkorom óta az, hogy feldíszítsem a fát. Így maradt, és ez így van rendjén. Régen mindig nagymama főzte a káposztalevest, ami csak karácsonykor volt olyan ízű, a saját magunk által savanyított káposztával, házi kolbásszal és azzal a gombával, amit mi szedtünk az erdőben. Ostyával kezdődik az étkezés, aztán jön a káposztaleves, amit már apukám főz. A kolbászt külön esszük, és van mindig fokhagyma is az asztalon a rossz szellemek elűzésére. A leves után gubót tálalunk, ami egy sima, egyszerű fehér kifli, zsírral leöntve. Ennyi az egész, ennyire puritán. Így volt a nagyszüleimnél is, így hoztuk tovább.
Na és másnap?
Ó, másnap kacsasült van, és a máját már reggel felszolgálja anyukám. Ez is hagyomány gyerekkorom óta. Nálunk ez a karácsony. Mindig minden ugyanúgy történik, mégse unod meg soha. Hát nem gyönyörű?
Fotó:
Upor László
facebook
