A gombák csodálatosak!

2020.08.01. | Szabó Edit
A Lenti környéki erdőket úgy ismeri, mint a tenyerét, gombásztábora még a teljesen tudatlanok számára is hatalmas élmény. Magai Beátával egy kiadós túra után beszélgettünk…
 


Úgy tűnik, a Lenti környéki erdőkben csukott szemmel se tévednél el. Mióta barangolsz errefelé?

Mióta az eszemet tudom. Lentiben születtem, a nagyszüleim Pórszombaton és Kerkabarabáson éltek. Mindkét nagyapám ezer szállal kötődött a természethez, így én is ebbe nőttem bele. Gyerekkoromban a gomba nem nagyon érdekelt, inkább játszottam a fűben vagy néztem a bogarakat. Az egyik családi gombásztúrán szóltam a nagyapámnak, hogy pisilni kell, ő pedig kézen fogott, és azt mondta, mindjárt mutat egy jó helyet. Mutatott is, akkora vargánya díszelgett ott, mint egy kisszék. Papa megmutatta, hogy kell felvenni, én pedig boldogan vittem a családnak megmutatni. Ez volt az első gombászélményem.



Milyen volt akkoriban az erdő?

Valahogy nagyobbnak tűnt, de lehet, hogy csak azért, mert én voltam kicsi. Azóta rengeteg fát kivágtak, de telepítettek is, minden változik évről évre. Voltak hatalmas szamócás területek, oda mindig nagymamával jártunk. Tejeskannába szedtük a szamócát, amiből ő otthon szörpöt és lekvárt főzött. Gomba is több volt akkoriban, úgy emlékszem, de azért panaszra most sincs okunk.

Most már te vagy az, aki lekvárt és szörpöt készítesz mindabból, amit az erdő ad. A nagymamád receptjeit követed?

Nem. Mindent azóta tanultam meg. A zalaegerszegi vendéglátóipari szakközépiskola cukrász-szakács osztályába jártam, de nem helyezkedtem el a szakmámban. Apuék építettek Körmenden egy tejüzemet, végzés után oda mentem dolgozni, aztán egészen más irányt vett az életem.

Miszerint?

Egy szerelem miatt képes voltam Budapestre költözni. Aztán a kapcsolat zátonyra futott, én meg valahogy Pesten ragadtam.



Hogy viselted?

Nehezen. Rettenetesen hiányzott a természet, így egy idő után elkezdtem kijárogatni a Pilisbe, aztán ráakadtam egy kedves társaságra, akik minden héten túrákat szerveztek a Vértesbe. Ha nem jöttem haza Zalába, mindig velük jártam az erdőt. Ők biztattak, hogy végezzem el a gombaszakellenőri tanfolyamot, és végül néhány ottani csoporttársammal együtt 2015-ben le is tettem a vizsgát.

Dolgoztál szakellenőrként?

Nem. A tudás megszerzése fontos volt, de az én igazi terepem az erdő, az az életem.

Mindez számodra akkor még csak hobbi volt. Hogyan vált életformává, hivatássá?

Azt hiszem, édesapám betegsége volt a fordulópont. Rákos lett, és elutasított minden hivatalos kezelést, egyedül arra sikerült rávennünk, hogy kipróbáljunk néhány alternatív gyógymódot. Az egész csapat neki gyűjtötte a gyógygombákat, a pecsétviaszt, a lepketaplót, mindent, amiről csak tudtuk, hogy gyógyhatása van, én pedig daráltam, porítottam, hogy belecsempészhessem az étrendjébe.



Segített?

Igen. Meggyógyult, és ma is kitűnő egészségnek örvend.

Akkor elmondhatod, hogy csodát tettél…

Ehhez ő is kellett, mert hitt benne, de azért ez tényleg csoda. Azóta tudom, hogy a gombák közelében kell leélnem az életemet.

Mit érzel, amikor bemész egy erdőbe?

Számomra nincs annál felszabadítóbb érzés. Egy erdő tele van titkokkal.



Mindig találsz gombát?

Mindig. Van, amikor többet kell menni érte, és előfordul, hogy amit találok, nem ehető, viszont valamiért különleges, esetleg olyan, amilyet még addig soha nem láttam. Sokszor rácsodálkozom, hogy milyen hihetetlen gazdag ez a világ, hogy hányféle variációban léteznek ezek a teremtmények a Földön.

Azt olvastam, hogy a mai napig rengeteg azonosítatlan gombafaj van…

Ez így igaz. És szinte nincs olyan túra, hogy ne találkoznék valami újdonsággal vagy ritkasággal. Még itt, Lenti környékén is érnek meglepetések, pedig ezeket az erdőket tényleg jól ismerem.

A gomba se nem állat, se nem növény. De akkor micsoda?

Bizonyos tulajdonságaik az állatokhoz, mások a növényekhez sorolnák őket, tehát mindkettő és egyik sem. Amit a föld felszínén látunk, az csupán a termőtest, a lényeg a föld alatt van. A gombafonalak behálózzák a talajt és összekötik az élőlényeket. Van olyan faj, amely szimbiózisban él a fákkal, cukrot kap tőlük, és cserébe segít a nedvesség felszívásában, de vannak parazita fajok is, amelyek a fák életére törnek. Viszont az egyensúly megtartásához mindegyikre szükségünk van. Gombák nélkül nem lenne élet, egyszerűen nem tudnánk létezni.



Az ehető gombák csoportja nagyon szűk?

Az egészhez képest igen, de sokkal több ehető gomba van, mint gondolnánk. Egy átlagember általában 4-5-félét ismer, de a vargányán, a galambgombán, a tinórun és a rókagombán túl több száz ehető gombafaj lapul az erdőkben, csak kevesen tudnak róluk.

De te megmutatod. Évek óta szervezel túrákat és gombásztáborokat, ahol a teljesen kezdőtől a gyakorlott gombászig bárkit szívesen látsz. Neked mi a jó ebben?

Az, hogy másokkal együtt mindig újra átélhetem a felfedezés örömét. Számomra is boldogító a pillanat, amikor valaki belép az erdőbe, és néhány perccel később megtalálja élete első vargányáját. Még jobb, ha egy kisgyerek bukkan valami szépre. Szeretem látni az arcokon a boldogságot.



Ezt az örömöt én is átéltem a mai túrán, és azt is tapasztaltam, hogy a csoportban mindenki önzetlen és segítőkész. Akinek kevés gomba került a kosarába, annak mindenki adott néhányat a sajátjából. Ez mindig így van?

Mindig. A gombászok tisztelik az erdőt, a természetet, őszintén örülnek, ha valaki egy ritka példányra bukkan, és tényleg nem irigyek.

Csak a környékbeli erdőkbe viszel csoportokat?

Leggyakrabban igen, de járunk például Ausztriába is. Havonta egy tábort szervezek, de 2-4 fős csoportokkal szinte minden áldott nap megyek az erdőbe.



Hogyan képzed tovább magad?

Táborokban, rendezvényeken. A helyi gombászegyesület például minden évben szervez tábort Erdélyben, ahol egy héten keresztül egyetemi oktatókkal, mikológusokkal túrázunk együtt. Ezt úgy képzeld el, hogy 200 ember kap egy területet, amit bejár, összeszedi a gombákat, és esténként fajtalistákat készítünk. Így lehet követni, hogy milyen a populáció, élnek-e például védett fajok azon a vidéken. Ez nagy segítség a helyi természetvédők számára, ezért is van a tábor minden évben más-más helyszínen.

Bukkantál már valahol igazán ritka, különleges gombára?

Az egyik közeli erdőben illatos tinórut találtam, ami Európa-szerte ritka. Nagyon szép gomba, olyan, mintha kakaóba mártották volna a kalapját. Aztán néhány nappal később megint arra jártam, és azt láttam, hogy valaki felrugdosta mindegyiket.



Miért tett ilyet?

Mert nem ismerte, azt gondolta, hogy mérgező, és így jelezte a többi gombaszedőnek, hogy szerinte ezt nem kellene megenni. Szomorú látvány volt.

De a mérgező gombákkal egyébként így kell eljárni?

Nem. Az erdőben minden egyes élőlénynek funkciója van. Az a gomba sem véletlenül nőtt éppen oda, azért van ott, mert valamilyen feladatot lát el. Ha valaki mérgező gombát lát, örüljön neki, fényképezze le, de ne bántsa. A gyilkos galóca is jó helyen van ott, ahol van.



Az általad gyűjtött gombák „élete” a konyhádban folytatódik. Mi mindent készítesz belőlük?

A savanyúságtól a lekvárig szinte mindent, még vargányás szárított tésztát is. Szeretem a színezett, ízesített tésztákat, amiket cékla, spenót, gomba, csili vagy sáfrány felhasználásával készítek. A sáfrányt is én magam termesztem. Egyre többen tudják, hogy foglalkozom ilyesmivel, így gombakészítményekre, tésztákra és sáfrányra is viszonylag sok megrendelést kapok.



Most láthatóan a helyeden vagy, azt csinálod, amit szeretsz. Van valami távolabbi célod?

A legfontosabb az, hogy élményt adjak az embereknek. Hihetetlen jó érzés látni az arcokon a boldogságot, amikor megölelünk egy fát az ősbükkösben, a tiszteletet, amikor elmélyülten nézünk egy hatalmas vargányát, de nem vesszük le, mert védett területen vagyunk, vagy a meglepetést, amikor valaki életében először lát tintahalgombát. Jó lenne, ha mindenki megtanulná, hogy ha mi is úgy viszonyulunk hozzá, a természet a barátunk, ezért egy itt élő képzőművész házaspárral olyan programokat szervezünk a jövőben, amelynek során mindenki alkotó módon kerülhet közelebb a természethez. Aki szeretné, kipróbálhatja, hogy milyen érzés kaszálni, kosarat fonni, csuhébabát készíteni. Ismernünk kell a múltat, mert aki nem tiszteli a hagyományokat, az sosem fogja igazán értékelni a jelent és a jövőt.
 
Fotó:
Szabó Edit -

Főzünk

Tavaszíz: kucsmagombás gnocchi

2016.03.30. | Szabó Edit
A kiindulásban biztosak vagyunk: a kucsmagomba köré kell szerveződnie mindennek. Tanácsot kérünk: olvasgatjuk a nyomtatott és az internetes recepteket, barátokkal, hobbiszakácsokkal és…
Főzünk

Gombás-medvehagymás quiche

2016.04.14. | Szabó Edit
A quiche nem más, mint egy francia omlós tészta, amit tejszínes, tojásos feltéttel sütünk össze. Könnyen elkészíthető, pazar és megunhatatlan, hiszen a variációknak csak a fantáziánk sz…
Főzünk

Juhtúróval töltött gombafejek

2016.06.09. | Szabó Edit
Villámgyors, látványos étel, akár vendégváró falatnak is tökéletes, de könnyű vacsoraként is megállja a helyét.  
Főzünk

Töltött-rántott kucsmagomba

2017.05.28. | Szabó Edit
A receptet Gazsó György színművésztől kaptuk, aki szenvedélyes hobbiszakács, és él-hal a kucsmagombáért…
Főzünk

Padlizsános-gombás lasagne

2019.01.21. | Szabó Edit
A lasagne az egyik legfinomabb olasz tésztaétel. Számos változata ismert, mi most egy hús nélküli variációt mutatunk be. Elkészítése egyszerű, de időigényes, viszont megéri a fáradtságo…
Utazunk

Gombavadászat

2020.07.09. | Szabó Edit
Se nem állat, se nem növény, mégse élnénk nélküle, mi az? Hát a gomba! Valamennyi faj megismeréséhez kevés egy élet, pompájuk, formai gazdagságuk bámulatos. Magai Beáta gombásztáborában…

címkék

ausztria (4) badacsony (13) balaton (70) balatonfüred csopaki borvidék (8) beszélgetünk (14) bikavér (20) bio (13) biodinamikus (6) bocuse d'or (9) bor (267) borász (32) borászok borásza (5) borbár (28) borfesztivál (27) bori mami (5) boriroda (11) boriskola (4) borkorcsolya (22) borkóstoló (26) borshanta (12) borterasz (14) borteszt (91) bortúra (23) borvacsora (14) borverseny (14) bott pince (29) bottszerda (21) budapest (192) cabernet franc (7) cava (7) CEWI (13) csirke (6) csokoládé (10) cukrászda (11) dél-balaton (4) demeter zoltan (5) desszert (4) desszertbor (4) édes (75) eger (35) egészséges (5) egri csillag (4) erdőbénye (6) étterem (126) etyek (11) etyeki kúria (9) fehérbor (16) fesztivál (35) figula (4) franc&franc (5) frittmann (4) furmint (54) furmint február (10) gizella pince (6) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (11) hárslevelű (10) heimann (8) húsvét (8) interjú (102) iszunk (4) kadarka (14) káli-medence (5) karácsony (15) karantén (23) kávé (38) kavezok (8) kékfrankos (11) kéknyelű (5) kenyér (7) késői szüret (4) koktél (10) koronavírus (27) kóstoló (55) kovács nimród winery (7) köveskál (4) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (7) laposa birtok (5) leves (10) london (12) luka enikő (4) mád (11) magnamátra (11) mátra (37) merlot (12) michelin-csillag (8) monyo brewing co (5) mór (5) művészinterjú (10) nyár (13) nyaralás (5) olaszország (13) olaszrizling (22) őstermelői piac (6) paletta (4) pálffy szőlőbirtok (4) pálinka (9) pálinkaverseny (7) pannonhalma (9) pannonhalmi apátsági pincészet (5) pécs (8) pezsgő (49) piac (13) pinot noir (8) pizza (4) pofonegyszerű (5) portugália (8) programajanló (27) rácz jenő (4) rajnai rizling (8) recept (129) rosalia (5) rozé (29) saláta (7) sanzon (6) sauvignon blanc (8) somló (11) sommelier (10) soproni borvidék (12) sör (41) sós (60) spanyolország (7) specialty kávé (9) st andrea (7) super 12 (4) sütemény (28) süti (15) svét (16) syrah (6) szakácsverseny (4) szamorodni (11) száraz (27) szekszárd (28) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (12) tállya (9) támogatott írás (6) tanfolyam (4) tarcal (8) tavasz (12) tea (8) tenger gyümölcsei (4) természetes bor (7) tészta (8) tesztelünk (5) tokaj (111) tokaj-hegyalja (70) tokaji aszú (29) tudnivalok (4) túra (4) utazás (21) utazunk (5) vacsora (9) verseny (10) villány (8) villányi borvidék (41) vörösbor (34) vylyan (11) zenit (5) zöld veltelíni (4)