Vissza
A szőlőnek gondviselője, a bornak világra segítője szeretnék lenni
2021.01.09. | Szabó Edit
Az egri Eszterházy Károly Egyetem másodéves szőlész-borász mérnök szakos hallgatóját, Magyar Dánielt arról kérdeztük, milyen az élet az egyetemen, és milyen lehetőségeket kapnak az ott tanuló hallgatók…
Történelem alapszakos bölcsészként végeztél az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de ahelyett, hogy ott folytattad volna a tanulmányaidat, jelentkeztél az Eszterházy Károly Egyetem szőlész-borász szakára. A bor izgalmasabb, mint a történelem?
Másként izgalmas. Humán beállítottságú ember vagyok, de bölcsész diplomával a kezemben úgy éreztem, hogy mielőtt mesterszakon folytatom, szeretnék valami kézzelfogható, gyakorlatias dolgot tanulni. Ezért választottam a borászatot, és azt hiszem, másodévesként már nyugodtan mondhatom, hogy jól döntöttem.
Vannak más gyakorlatias szakmák is, miért éppen a szőlész-borász szak mellett tetted le a voksodat?
Tárnokon nőttem fel, büszkén vállalom, hogy falusi srác vagyok, a gyerekkorom a nagymamám kertjében telt, kapával a kezemben. Tárnok az Etyek–Budai borvidéken található, és bár nem számít borvidéki településnek, szinte mindenkinek van szőlője. Nekünk is volt, kisgyerekként én is vittem a hátamon a saját kicsi puttonyomat szüretkor, és ez az élmény nagyon belém égett. Szerintem az érdeklődés csírája már akkor bennem volt, de csak mostanában szökkent szárba.
Bort is készített a családotok?
Igen, saját fogyasztásra, ahogy errefelé mindenki. Aztán az ültetvényt eladtuk, de amikor a pincére került a sor, a sarkamra álltam, és arra kértem a szüleimet, hogy őrizzék meg nekem, mert terveim vannak vele. A nagymamám nem szólt egy szót se, csak a kezembe adta a pincekulcsot. Furcsa, mert akkor tizennyolc éves voltam, és történésznek készültem, de éreztem, hogy a szőlővel és a borral lesz még dolgom.
Megvan még a pince?
Megvan, egyelőre üresen áll, néhány palack számomra kedves bort rejt csupán. Várja a nagy pillanatot, ahogy én is.
Tárnok Budapest közelében van. A fővárosban is tanulhattál volna. Miért döntöttél Eger mellett?
Még ELTE-s koromban beszélgettem egy szaktársammal, aki arról mesélt, hogy egy ismerőse borásznak tanul az egri egyetemen, ahol nagyon színvonalas az oktatás, és a hallgatók rengeteg lehetőséget kapnak. A hír teljesen felvillanyozott, addig azt se tudtam, hogy ezt a szakmát oktatják egyetemen. Akkor döntöttem el, hogy a mesterszak még várhat, nekem előbb borászatot kell tanulnom.
Történelem szakos bölcsészként egyébként mi a szakterületed?
Az oszmán-török kor, a turkológia érdekel leginkább, de elsősorban nem a város történelmi kötődése vonzott, hanem a távolsága. Amíg az ELTE-re jártam, Tárnokon éltem a szüleimmel, és vágytam már az önállóságra. Nem is jelöltem meg másik intézményt, úgy éreztem, hogy engem hív ez a hely, és válaszolnom kell a hívására.
Megtaláltad Egerben, amit kerestél?
A legteljesebb mértékben. Ez a város egy olyan borvidék szívében fekszik, ahol rendkívül sok a lehetőség egy szőlész-borász szakos egyetemista számára. Különös kegyelmi állapot, hogy karnyújtásnyira vannak a szőlőtőkék, a nagyszerű borászatok, és hogy kék és fehér szőlő egyaránt kiváló minőségben terem. Itt mindent meg lehet tanulni, ha egy hallgató nyitott és érdeklődő. Ráadásul a duális képzési rendszer arra is lehetőséget ad, hogy az elméleti ismeretekkel párhuzamosan a gyakorlati tudást is megszerezzem.
Mit jelent pontosan a duális képzés?
Azt, hogy az egyetem mellett a képzésembe egy választott partnerintézmény, konkrétan egy borászat is bekapcsolódik, így a szakma alapjait a gyakorlatban ismerhetem meg. Mire diplomát kapok, rendelkezni fogok egy olyan szintű szakmai tapasztalattal, amit a munkahelyek elvárnak a pályakezdőktől, de a duális képzés keretei nélkül ez a tudás szinte megszerezhetetlen.
Te melyik borászathoz kerültél gyakorlatra?
Ahová a legjobban vágytam: az egerszalóki St. Andrea Pincészethez. Életem egyik meghatározó élménye volt a pince 2015-ös Napbora. Amikor először megkóstoltam, egyszerűen nem hittem el, olyan ízek voltak benne, mint a mesében. Korábban sokat olvastam arról, hogy Lőrincz György hogyan viszonyul a szőlőhöz és a borhoz, és mivel én is vallásos vagyok, nagyon közel éreztem magamhoz az ő szemléletét. Borásznak lenni ma nagyon divatos, de engem nem a hírnév érdekel. Én a szőlőnek gondviselője, a bornak pedig világra segítője szeretnék lenni, szeretnék úgy törekedni a tökéletességre, ahogyan Lőrincz György. Szepsy István mellett ő a példaképem. Lehetőségem volt pincészetet választani, és mivel ők is benne vannak a duális képzési rendszerben, hozzájuk jelentkeztem. Nagyon örülök, hogy elfogadtak, és hogy náluk szerezhetem meg a gyakorlati tapasztalatokat.
És milyen az elméleti képzés?
Alapos és színvonalas. Az első év az alapozó tárgyakról szólt, nagyon sok irányból közelítettük meg a szőlő és a bor kérdését. Most már mélyítjük ezt a tudást, de nem úgy, hogy pörgetjük a poharunkban a bort, és okosságokat mondunk. Szeretem, hogy itt a kétkezi munkának is ugyanolyan értéke van, mint az elméleti tudásnak, egyik sincs meg a másik nélkül. Nem lesz mindenkiből szőlész-borász azok közül, akik itt kapnak diplomát, de mindenki megtalálja azt a területet, ami számára kedves. Lehet, hogy a vendéglátásban, lehet, hogy a bormarketing területen fog elhelyezkedni, de felkészülten kezdi majd a munkát.
Kik a tanáraitok?
A saját területén mindenki nagy tudású, kiváló szakember, elég, ha csak annyit mondok, hogy dr. Pók Tamás és dr. Lőrincz György is nálunk tanít. A tanszékvezetőnk, Zsófi Zsolt tanár úr nemcsak szakmailag, hanem emberileg is fontos számunkra, bármilyen kérdéssel fordulhatunk hozzá. Kicsi a szakunk, mindenki ismer mindenkit, jó érzés, hogy itt nem csak egy Neptun-kód vagy a tömegben. Engem főként a szőlészet érdekel, a szőlő mint önálló entitás. Ezért a mezőgazdasági növénytan, a szőlőfajták tanulmányozása, a szőlő biológiája izgat legjobban, de aki a gépek iránt érez vonzódást, az is megtalálja a neki megfelelő tantárgyakat, a színvonalas oktatókkal együtt.
.jpg)
Milyen a hangulat az egyetemen és a városban?
Ezt most, a járvány idején kevésbé érezzük, de Eger pezsgő, lüktető város, és számomra különösen szerethető, mert megőrizte kisvárosias jellegét. Itt köszönnek az emberek egymásnak, megállnak beszélgetni az utcán, a szomszédok segítik egymást. Bővelkedünk kulturális eseményekben, és közülük sok a borhoz kötődik, ami kiváló lehetőség arra, hogy szórakozva tanuljunk. Aktív az egyetemi élet, az évfolyamok közötti összetartást kirándulások erősítik, és van borklubunk is, ahol az oktatás keretein kívül, de tematikus program szerint oszthatjuk meg egymással a véleményünket, a tapasztalatainkat.
Külföldi tapasztalatszerzésre is van lehetőség?
Az egyetemünk nagyon jó külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, igen vonzóak a fogadóintézmények. Erasmus-ösztöndíjjal több országba is utazhatunk, és szakmai gyakorlatra is várják a hallgatókat a külföldi borászatok. Én Franciaországba, Bordeaux-ba készülök jövőre, remélem, hogy addig a nyelvet is sikerül jobban megtanulnom.
Kinek ajánlod ezt az egyetemet?
Annak, akit vonz a lehetőség, hogy egy emberi léptékű városban éljen, és akiben van elég kurázsi és elhivatottság ahhoz, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Ez a szak rengeteg lehetőséget kínál, és aki komolyan veszi, élni is tud ezekkel a későbbiekben.
Maradsz végül boros területen, vagy visszahúz a történelem?
Másodéves vagyok, egyelőre a szőlész-borász tanulmányokra koncentrálok, de nem titok, hogy komolyan érdekel a pszichológia is. A jövőben szeretném ezt a három területet valahogyan összekapcsolni. Vonz a tanítás, de az alkotás vágya is, jó lenne tanulmányokat, könyveket írni, és persze közben olyan bort készíteni, amire büszke lehetek, amit örömmel fogyasztanak az emberek. Édesanyám egyszer azt mondta, olyan vagyok, mint a nagyapám: ha kitűzött egy célt, ő abból soha nem engedett. Amíg élt, ő művelte a családi szőlőt, ő készítette a bort. Ha még köztünk lenne, biztosan együtt dolgoznánk az ültetvényen, de ez nem adatott meg. Igyekszem úgy tanulni és dolgozni, hogy bárhol is van, büszke legyen rám.
(x)
Fotó:
Berta Fanni
