Kinyitott a Sophisto terasza!

Bevallom, magam azt gondoltam, hogy a Szent István-bazilika tőszomszédságában található pezsgőbárból étteremmé fejlődött egység nevét hosszas tanakodás után alkották meg az illetékesek. Csak később tudtam meg, hogy a sophisto angol szlengszó, melynek jelentése: trendi, szofisztikált személy. A hely terasznyitó partiján – mely a rossz idő miatt sajnos nem a teraszon, sokkal inkább az épületben zajlott – a közönség is láthatóan sophistókból állt: olyan influenszerekből, akik meg tudják szólítani a vendégkörnek azt a belföldi részét, akikre a tulajdonosok számítanak.

Rokonszenvesen jópofa kezdés volt, ráadásul számomra újdonságként hatott a ring for a drink. A terasz egyik oldalán két méternél is magasabb zöld fal. Ha a szélén megrántjuk a csengőt, a falon átnyújtott kézből vehetjük el a proseccóval teli poharat.

Bent, az alsó szint közepén sűrűn párolog a szárazjég, benne egy-egy palack azokból a habzókból, melyeket meg fogunk kóstolni. Sorban érkeznek aztán a finom falatok: négyféle sós töltelékű macaron – a gombás a legjobb –, majd mangó- és ruccolaemulziós osztriga. Mindkettő klasszikus „habzókorcsolya,” többszöri repetázásra érdemes annak, aki szereti.

Friss levegőt veszünk magunkhoz, amikor egy, a divatipar területén tevékenykedő hölgyvendég az utcán sikeresen szabrázsol egy magnum palack proseccót, aztán bent már jön a következő tétel, ami nem más, mint a ház pezsgője. A somlói Fehérvári Pincészetnél készült, a Mundus Vini Borversenyen aranyérmet nyert tradicionális furmint pezsgő cukortartalma alapján brut nature. Legfőbb értéke ásványossága, mely lecsengésében is markánsan van jelen. Jól csúszik mellé a sertéshússal gőzölt batyu, a gyoza.

A Fidora rozé proseccójának különösen megörültem, hiszen néhány éve a Mitiszol? kóstolón szuper mesterkurzust tartott Emilio, a család képviselője. Azóta tudom, hogy pincészetük megoldotta azt a nem épp könnyű feladatot, hogy a nagy mennyiség mellé kiváló minőséget társítson. A poharamba töltött ital – a 2019 végén megismert „champagne stílusú prosecco” – erre ismét példát szolgáltatott, tisztaságával és finom buborékjaival a kóstolt italok legjobbja volt számomra. A végén azért „átnéztünk” a Földközi-tenger túlpartjára is, egy cava volt ugyanis az est zárása.

A Sophisto egyik kulcsembere Fóti Gyula sommelier, akivel egyetértő és vitatkozó állításokat egymáshoz dobálva nézzük végig a hely imponálóan hosszú és jól strukturált borlapját. A külföldön nagy tapasztalatot szerzett szakember elmondja, hogy sok külföldi tétel az ő rendelésére vagy közbenjárására jelent meg a Sophisto italkínálatában, nem egy közülük – például Angliából, Luxemburgból, Dél-Afrikából vagy Új-Zélandról – pedig hazánkban csak az étteremben érhető el. Magunk is egyedülállónak tartjuk, hogy az arra fogékony magyar közönség ilyen sokféle importtermékből választhat. Csak champagne-ból huszonnyolcat számoltam meg, cavából ötöt, de nagy kedvencemből, a franciacortából is van kettő. Ha azonban külföldi szemmel nézzük – így is muszáj, elvégre a pesti belváros közepén vagyunk –, a magyar borászatoktól több csemegét is el tudnánk képzelni a lapon. Pohárnokunk láthatóan éppolyan nyitott a tippjeinkre, mint a meglévő tudása átadására: péntekenként Pezsgő Pénteket tart, ahol a különféle márkák ismert és titkos hátterét egyaránt felfedi.

Egy trendi helyről nem hiányozhatnak a koktélok sem, a Sophisto pedig ebben is erősnek látszik: hét signature koktélt rendelhetünk itt. Nem meglepetés, hogy gin & tonikból is tucatnyi van. Többféle gint többféle tonikkal keverve mindenféle fakszni nélkül kijön ennyi variáns.

Az étterem vezetése az ételek frontján is felvállalt egyfajta edukációt, a terasznyitás után nem sokkal például egy raclette témájú rendezvényt tartottak, melynek Fenyőházi Ervin, a Bon Fromage szaküzlet vezetője volt a házigazdája.

Az étlapon a naponta friss osztriga és a szarvasgombás mille-feuille visszatérő elemek. Az elő- és főételek frontján jelenleg is szimpatikus a választék, a kombinációk pedig izgalmasnak tűnnek: a tintahaltacóban dinnyét, csilit és marhanyelvet találunk, a marhatatárt wontonnal, bodzával, körtével és kaviárral kínálják, a nyúlgerincet májjal, kukoricával és jus-vel – és még sorolhatnánk. Ha itt bonyolítanánk le egy komoly üzleti ebédet, arra is van lehetőség, sőt van speciálisan ilyen helyzetre kitalált menü is.

A fentieken túl azonban egy további erőssége is van a Sophistónak: a tojásos reggeli, ami hatféle omlettet jelent. Vagy tükörtojást. Vagy ham & eggset. Vagy hétféle buggyantott tojást. Vagy ötféle grillezett bagelt. Vagy háromféle croque-ot. Vagy komplett angol reggelit. Sőt! Gazdag, kényelemben és nyugalomban fogyasztható – vagy inkább fogyasztandó –, két személyre összeállított reggelimenüt (signature super brunch) is.

A Sophisto igazán nagy vállalás: tükrökkel és pasztellszínekkel komponált enteriőrjében és jó időben csábító, „piazzás” teraszán magyarok és külföldiek hódolhatnak a lustálkodós bruncholás, a gyors üzleti megbeszélés vagy szertartásos üzleti ebéd, a színház vagy buli előtti aperitivózás, a többfogásos pezsgős ünnepi vacsora élményének vagy éppen a barátokkal közös „tanulásnak” egy ital- vagy ételworkshop keretei között. Nyilvánvaló, hogy a Kossuth és a Deák tér közötti, vendéglátóegységek által sűrűn szőtt területen a Sophisto nemcsak egy hely, hanem A Hely kíván lenni. A szerzett élmények alapján elmondhatom, a gárda jól vizsgázott, az étteremben ott van a lehetőség, hogy lassan, de biztosan kultikus hellyé váljon. Ha a nyitottságot, a tempót és az alázatot az ott dolgozók képesek megőrizni, akkor a Sophisto itt bemutatott sok arca közül mindegyik szép maradhat.