Vissza
Történelem, fenékig! 2. rész
2016.09.13. | Szabó Edit
Hogy milyen egy 150 éves bor? Most elmeséljük. Íme másfél századnyi történelem kilenc tokaji aszú cseppjein keresztül…
Bacsó András, a Tokaj Oremus birtokigazgatója különleges aszúkóstolóra hívta áprilisban a tokaji nagybirtokok tulajdonosait. Az esten kilenc bor mutatkozott be, közülük az első négyről írásunk első részében már beszámoltunk. Következzenek most a hajlott korú matuzsálemek 1927-ből, 1918-ból, 1884-ből, 1876-ból és 1866-ból. Csodálatos számsor, és a borok nemkülönben…
1927 Ludmilla Schickedanz Tokaji Aszú 5 Puttonyos
Amikor ez a bor megszületett, Amerikában már évek óta tartott a szesztilalom. A divatosan öltözködő, zselézett hajú hölgyek és urak szívesen sportoltak, szabadidejükben pedig moziba jártak, a hangosfilmre azonban még két évet várniuk kellett. A Paramount Pictures nevű híres filmvállalatot is ebben az évben alapította a magyar származású (sőt: a tokaji régióban született!) Adolph Zukor. Magyarország mindeközben próbálta túlélni az első világháborút követő válságot. A gazdaságélénkítő program részeként az év első napján a magyar korona helyett bevezették az új hivatalos fizetőeszközt, a pengőt. Ugyancsak ebben az évben fogadta el a magyar felsőház azt a törvénycikket, amely nemzeti ünneppé nyilvánítja március tizenötödikét.
Sajnos az 1927-es aszúnak ezúttal nem sikerült megmutatnia valódi nagyságát. Enyhe zavarossága már a pohárba töltéskor megmutatkozik, illatban és ízben pedig nehezen élvezhető, ecetes jegyek kísértik. Kóstolva szinte teljesen száraz, inkább finom ecetre, mint borra emlékeztet. Meglehet, épp ezzel a palackkal nem volt szerencsénk, ennek az évjáratnak most csupán hajdan volt értékei előtt hajthatunk fejet.
.jpg)
1918 Tokaji Aszú (Ausbruch) Tokaji Bortermelők Társasága
„Bárhová utazom, a borkedvelők mindig megemlítik Tokajt, és azt is elmondják, hogy az ő pincéjükben hány palack tokaji bor fekszik. Biztos vagyok benne, hogy az 1945 előtti aszúkból sokkal több van külföldön, mint Magyarországon” – meséli a hallgatóságnak Bacsó András, a házigazda.
Mivel az 1927-es aszú szereplése nem volt meggyőző, a teremben érezhetően nőtt az izgalom, amikor Szik Mátyás a következő, 1918-as évjáratú bort a poharakba töltötte. Elég volt azonban egyetlen pillantást vetni az aszú színére, és máris láthattuk, hogy aggodalomra semmi ok. Hát még amikor megéreztük az illatát!
Ehhez a borhoz a négy évig tartó első világháború utolsó esztendejében szüretelték a szőlőt. A harcokban meggyengült Oroszországban közben megdőlt a cári hatalom, és a katonai vereség következményeként Magyarország is kivált az Osztrák–Magyar Monarchiából. Korda Sándor ebben az évben forgatta Az aranyember című trilógiát, Bartók Béla pedig megírta A kékszakállú herceg vára című operát.
A poharunkban lévő aszú is igazi remekmű, ehhez kétség sem férhet. A termen az elragadtatás moraja fut végig, teljes joggal. A színe világos bronz, illatában ezerféle fűszer. „Ilyen gyógynövénybombával még soha nem találkoztam” – súgja Béres József, a Béres Szőlőbirtok tulajdonosa. A kömény, az ánizs és a menta mellett Mészáros László méhviaszt, virágokat és keserű narancsot említ, az Oremus Szőlőbirtok tulajdonosa, Pablo Álvarez pedig mosolyogva jegyzi meg, hogy őt ez az illat egyértelműen az Unicumra emlékezteti. Kóstolva is meglepően fiatalos, nyoma sincs benne a túloxidált, idős aszúk jellemző jegyeinek. Az íze tiszta, aszalt gyümölcsök, fűszerek sokasága jelenik meg benne, a szerkezet példás, a bor közel százévesen is fantasztikus egyensúlyt mutat. „Ebbe a borba tényleg bele lehet feledkezni” – jegyzi meg Sauska Krisztián, és csukott szemmel élvezi a kortyot, ahogyan sokan mások is a teremben. Nincs kétség, a rendezvény egyik kimagasló aszúját volt szerencsénk megízlelni. Ezt a matuzsálemet nem csupán a kora, az erényei miatt is volt okunk tisztelni.
1884 Vághy Lajos K.u.K. Tokayer Ausbruch 6 Buttig
Kevesen tudják, hogy Szik Mátyás eredetileg történésznek készült, ezért a borok töltése közben szívesen repíti vissza a hallgatóságot néhány évtizeddel-évszázaddal, hogy el tudjuk képzelni a kort, az akkor élő embereket. Kezében az 1884-es dekantált aszúval épp azt meséli, milyen sokat lehetne tanulni az Osztrák–Magyar Monarchia időszakából. A Habsburg-ház nagyon sokat tett az aszúbor népszerűsítése érdekében. Ekkoriban vált Tokaj aranya a nemzetközi uralkodóházak kedvencévé.
A következő borunk majdnem húsz évvel a kiegyezés után született. Magyarország a virágkorát élte, Budapesten, Európa nyolcadik legnagyobb városában ekkorra már bevezették az elektromos közvilágítást, és 1884. szeptember 27-én Erkel Ferenc Bánk bán című operájának díszelőadásával megnyílt a város egyik legimpozánsabb épülete, az Operaház.
A bor színe barnás, kissé opálos, illatában pörkölt kávés, fűszeres, gyógynövényes jegyek mutatkoznak gazdagon. A gyakorlott tesztelők szerint az öreg madeiraboroknak van hasonló illata – mindenesetre nagyon vonzó és rendkívül összetett. A gyógynövényes, kávés, fűszeres világ ízben is megmutatkozik, az illósav-tartalom magas, de nem bántóan, az alkohol enyhén fűt. A savak még mindig tartanak, de a bor sajnos elindult lefelé a lejtőn, illatban gazdag, ízéből azonban már kezd veszíteni. Ezzel együtt még mindig élvezhető, értékes ital.
1876 Lorenz Reich Tokayer Ausbruch
Tokaj-Hegyalja valószínűleg nagyon sokat köszönhet egy Lorenz Reich nevű, magyar származású borkereskedőnek, aki az Amerikai Egyesült Államokban öregbítette a tokaji bor jó hírét. Cambridge nevű családi szállodája az 5. sugárút és a 33. utca sarkán fogalom volt New Yorkban az 1800-as évek második felében. Lorenz Reich pincéiben sok értékes bor pihent, köztük a Tokayer Ausbruch, vagyis a tokaji aszú több évjárata, valószínűleg komoly mennyiségben. Nála, tőle vásárolva kóstolta meg ezt a különleges édes bort a kor számtalan politikusa és híressége, és többen közülük levélben vagy egyéb írásokban méltatták a tokaji erényeit. „Nincs még egy bor, amely akkora rajongást keltene, mint a magyar szőlőkből préselt olvadt topáz” – magasztalta a bort esszégyűjteményében Oliver Wendell Holmes amerikai orvosprofesszor, de állítólag a tokaji aszú tartotta a lelket az Egyesült Államok 18. és 20. elnökében is, amikor betegséggel küzdöttek, sőt ha hihetünk a kabinetfőnökök feljegyzéseinek, Chester Alan Arthur elnök vendégei sem ittak ennél nemesebb italt a Fehér Házban.
A kóstoló utolsó két bora Lorenz Reich gyűjteményéből való.
„Ezt a bort Pablo Álvareztől kaptam ajándékba, ő pedig Londonban, a Christie’s árverésén vásárolta – meséli Bacsó András. – Azt kérte, hozzak haza belőle néhány palackot. Betettük a táskámba, és én elindultam Londonból Tolcsvára. Mindenki el tudja képzelni, mit éltem át, amíg hazaértem, táskámban a számomra felbecsülhetetlen eszmei értékű, de pénzben kifejezve is meglehetősen értékes palackokkal.”
Szinte hihetetlen, hogy ez a bor épp abban az évben készült, amikor a skót születésű amerikai feltaláló, Alexander Graham Bell szabadalmaztatta első telefonját, Németországban pedig Nikolaus August Otto megalkotta az első négyütemű, belső égésű motort. Pest, Buda és Óbuda ekkor már három éve egyesült, és 1876. április 30-án avatták fel az immáron Budapest nevű magyar főváros második állandó hídját, a Margit hidat.
A mély borostyánszínű bor illatában igen meglepő jegyek vonulnak fel. Első pillanatban rumos csokoládéra, aztán meggylikőrre és kávéra emlékeztető aromák töltik be a poharat, végül az illat mélyülni kezd, és elbűvölően szép konyakosság árad a borból, megfűszerezve egy kis narancshéjas, narancsvirágos vonulattal. Intenzitása és finomsága hihetetlen. Íze kezdetben kávéra, karamellre emlékeztet, aztán megjelennek és meg is maradnak a meggylikőrös jegyek. A szerkezetben már érezhető egy pici rendezetlenség, a savak enyhén élesek, az alkoholtartalom magas – valószínűleg avinált bort kóstolunk –, de még így is igazi élményt nyújtó, bámulatosan szép aszú.
1866 Lorenz Reich Tokayer Ausbruch
A nap fénypontja a kóstoló legidősebb bora, az 1866-os aszú volt. A teremben ülő vendégek közül még senki sem ízlelt korábban ilyen korú tokaji bort, a hangulat ehhez mérten meglehetősen emelkedett, várakozással teli csendben figyeljük Szik Mátyás minden mozdulatát. A sommelier minden palackot maga nyitott ki a kóstoló előtt. Mozdulatai magabiztosak voltak, úgy dolgozott, mint egy régész, aprólékos gonddal, koncentráltan. Sajnos az 1866-os borba beletört a dugó. Ezt egészen biztosan nem dugózták át, amióta palackba zárták, a dugó vékony volt, ázott és morzsalékos. Szik Mátyás dekantálóba szűrte át a bort – így járt el az összes többivel is –, így nem kerülhetett szennyeződés az italba.
„A dekantálóban még fantasztikus volt az illata, a pohárban már érezhető, hogy erősen illós, de még így is mutatja különleges, meggylikőrös, zöld diós jegyeit” – beszél a borról Szik Mátyás, miközben óvatos mozdulatokkal a poharakba tölti a 150 (!) éves aszút.
Százötven év. A magyar történelem egyik legfontosabb pillanatát, a kiegyezést megelőző évben járunk. A prágai békeszerződés aláírásával véget ért a porosz–osztrák háború, Londonban elindult az első metró, Budapesten megnyílt az Állatkert, Tokajban pedig leszüretelték azt a szőlőt, amiből ezt a bort elkészítették. Nehéz erre szavakat találni.
A bor csillogó, mély bronzszínű. Illata karamellás, kávés, rumos meggyes, illósav-tartalma magas, és van benne egy pici bizonytalanság. Kóstolva a kávés, diós ízek mellett megjelenik és folyamatosan erősödik a konyakmeggyes aromatika, ami végül uralkodóvá válik, és az utóízben is tartja magát. A bor még él, lélegzik, változik, kommunikál a kóstolójával, jelzéseket ad, és ami a legfontosabb: élvezhető. Hölgyeim és uraim! Egy 150 éves tokaji aszú volt a poharunkban. És élmény volt minden cseppje. Köszönjük, hogy részünk lehetett benne.
Írásunk első része itt olvasható: Történelem, fenékig! 1. rész
Fotó:
Csíkszentmihályi Márton
