Vissza
A zabolátlan szépség
2021.03.30. | Szabó Edit
A Kárpát-medencében őshonos csókaszőlő az utóbbi másfél évtizedben jelent meg újra hazánk szőlőskertjeiben. Az öntörvényű fajtából többek között a Vylyan Pincészet készít figyelemre méltó bort. A 2016-as évjáratot kóstoltuk…
Régen cigányszőlőnek meg vadfeketének is hívták ezt a Kárpát-medencében őshonos kékszőlő-fajtát, amit mostanában csókaszőlő néven szoktunk emlegetni. Hogy pontosan hogyan került Magyarországra, nem nagyon tudjuk, de az tény, hogy sokkal hamarabb itt volt, mint a kadarka, amit a török hódítás elől menekülő és hazánkban letelepülő rácok hoztak magukkal a 15. században. A kadarka megjelenése után a két fajta borát gyakran házasították, a sötét bogyójú csókaszőlő ugyanis mélyebb színt adott a sápatag kadarkának. A honi csókaszőlő-ültetvények nagy része a filoxéravész áldozatává vált, és mivel megbízhatatlansága és alacsony terméshozama miatt amúgy se becsülték sokra, nem is igen telepítették vissza a gazdák. A kétezres évek elejére szinte már egyetlen csókaszőlőtőke se maradt az országban, de a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet génbankjában még fel lehetett lelni. És ez a mi szerencsénk.
![](/userfiles/20200828-0947-08521-csortos-szabolcs.jpg)
Történt ugyanis, hogy Szentesi József borász 2001-ben a Szabad Földet lapozgatva felfigyelt egy újságcikkre, amely a hajdan híres „budai óvöröst” méltatta. A bor nagyrészt a budai hegyekben termett csókaszőlő és kadarka házasításával készült, és a monarchia kori Magyarország egyik legjelentősebb exportcikke volt. Szentesi Józsefnek se kellett több, azonnal kijelentette, hogy ne legyen ő többet a „szentesijóska”, ha nem lesz neki csókaszőlője. Felvette a kapcsolatot a Pécsi Kutatóintézettel, és a sukorói Borjú-völgyben található ültetvényén el is telepített 300 tőkét. A 2004-es évjáratból mindössze 40 liter bor készült, de annak mindenki a csodájára járt, és a következő évben több borász „csókatelepítésbe” fogott.
„Hordószárogató! Kádkongató!” – mondta nevetve Bussay László, amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen a csóka. Az azóta elhunyt muraszemenyei körorvos a legjelentősebb zalai borászok egyikeként vonult be a történelembe, csörnyeföldi birtokán az elsők között készült bor a csókaszőlőből. Találkozásunkkor ugyan azt mondta, hogy bánja már, hogy telepített, és kivágja az egészet, de aztán szerencsére mégse tette meg. Birtokát lánya, Bussay Dorottya viszi tovább, aki szintén hisz a csókában, és minden jó évben 15-20 hektó különleges bort készít belőle.
Maga a szőlő valóban kényes fajta, még nagy híve, Szentesi József is azt mondja róla, hogy nem könnyű vele dolgozni, de megéri a fáradságot.
![](/userfiles/Mandolas.jpg)
Kevesen tudják, hogy Magyarország (sőt, a világ!) legnagyobb csókaszőlő-ültetvényével a Villányi borvidéken, közelebbről Kisharsányban található Vylyan Pincészet rendelkezik. Ők is Szentesi József 2004-es borának kóstolása után döntöttek a telepítés mellett. Ma mintegy 4000 szőlőtőke terem csókát a Vylyan birtokán, és a belőle készült bor igazán figyelemre méltó.
A csókaszőlő öntörvényű fajta, úgy terem, ahogy neki tetszik, nem nagyon szorítható korlátok közé, és talán éppen ez az, ami az egyediségét adja. Megbízhatatlansága miatt a gazdák többsége nem szereti, a kezdetben lelkesedők közül azóta már sokan felszámolták az ültetvényt, de aki tiszteli az egyéniséget, az megőrizte a csókaszőlőtőkéket, és minden évben megküzd a fajtával annak reményében, hogy a megszülető bor újra valami különleges, egyéni karaktert mutat majd. De talán éppen ez a zabolátlanság, a behódolni nem akarás a legszebb a csókában, szinte olyan, mintha csak annak adná oda magát, aki nem kívánja tőle, hogy feladja az egyéniségét.
![](/userfiles/kofal%20elott%20csoka.jpg)
A Vylyan Pincészet 2016-os Csóka bora egy nehéz évjárat szülötte. Már eddig is jó bor volt, de kiteljesedéséhez kellett az eltelt idő: most teljes pompájában ragyog. Színe halványrubin, de már megjelentek benne a borostyános árnyalatok.
Egyedi, kissé vad, dohányos, aszalt meggyes, somos, csipkebogyós illatát némi finom puncsos, vaníliás fűszeresség kíséri, de a dohányosság a legszebb benne. A vágott dohánylevelek illatát hordozza, ami jobban emlékeztet egy frissen kaszált, gyógynövényes rétre, mint a szivarra. Minél több időt adunk a bornak a pohárban, annál több szépséget mutat meg magából. A fentiek mellé lassan felzárkózó keserű csokis, kakaóbabos karaktert némi gombás, avaros, szárított narancshéjas világ ellenpontozza. Sok finomság van benne, és ezeket szépen, elegánsan, cseppet sem hivalkodóan mutatja meg.
![](/userfiles/viragok4.jpg)
Ha megkóstoljuk, érezzük, hogy könnyű inni. A savak még mindig jó alapot adnak, a tanninok integrálódtak, a kompozíció szép, arányos. Ízében visszatér az illatban is ígért meggyes, somos, csipkebogyós, étcsokis világ egy kis finom, dohányos kesernyével a lecsengésben. Méltó társa minden bárányételnek, de sonkás, gombás fogások mellett is megállja a helyét.
Különleges, izgalmas, elegáns bor, viszont lágyságot ne várjunk tőle. Igazi zabolátlan szépség, értékeljük eszerint. Megérdemli!