Vissza
Piacon az első Steigler-pezsgő
2025.01.18. | Szabó Edit
Zöld velteliniből készítette első pezsgőjét a soproni Steigler Pince. A palackot Rácz Erikával, a Sanzon Tokaj tulajdonos-borászával együtt nyitottuk ki. És hogy mit találtunk benne? Elmeséljük!
Varga Tamás, a soproni Steigler Pince főborásza imádja a zöld veltelini fajtát. A fejébe vette, hogy megmutatja, mi mindenre képes ez a szőlő, ezért annyi változatban készíti el, amennyiben csak tudja. Pét-nat, pezsgő, tartályos, héjon erjesztett, seprőn tartott, hordóban érlelt variációban egyaránt készül, és ki tudja, hogy még mit tartogat a jövő! A tartályos és a hordós változatot már ismerjük, most pedig a 2024 decemberében napvilágot látott pezsgővel köthettünk közelebbi ismeretséget.
Mivel a pezsgősítést – csakúgy, mint a SanzonTokaj pezsgőjének esetében – az Ausztriában található Szigeti Pezsgőpincészet végezte, arra gondoltam, hogy Rácz Erikával, az erdőbényei pincészet tulajdonos-főborászával nyitjuk ki a palackot, de úgy, hogy ő nem tudja, mit kóstol.

Akkor nézzük!
A nagyon tetszetős, világos aranysárga szín mindkettőnknek azonnal feltűnt, ahogy az is, hogy a buborékok aprók, és egyenletes szalagban futnak fölfelé.
Az illata tartózkodó, várni kell, míg megmutatja magát. „Nagyon friss az illat, ebből arra következtetek, hogy valószínűleg fiatal még, és nem tartották nagyon sokáig seprőn” – fogalmazza meg Erika az első benyomását. Engem első szippantásra az élénk citrusosság fog meg, amihez kivis, sárgadinnyés, zöldalmás gyümölcsösség társul kedvesen, de visszafogottan.
Kóstolva a határozott savasság érzete jelentkezik elsőként, ezt mindketten megállapítjuk. Az íze fanyarabb, mint az illat alapján képzeltük. Erika meg is állapítja, hogy az illatban már felfedezett citrusok, valamint a zöldalma és a kivi jegyei ízben is megjelennek, de én érzek benne egy kis fehér virágos, erdei szamócás karaktert is.

Már tíz perce kóstolunk, és még mindig futnak a gyöngyök, nem fárad a pezsgő. Megbeszéljük, hogy jók az arányai, elegáns és ígéretes, de még nagyon fiatal. „Az egyetlen negatívumnak azt érzem, hogy az utóízéből gyorsan eltűnnek a gyümölcsök, és csak a savérzet marad” – fogalmazza meg kritikáját a tokaji borász.
Újra töltünk, és most hagyunk neki időt. Az illat mélyül, a citrusosság most inkább narancsos, narancshéjas hangulatra vált, és megjelenik benne egy édes, enyhén tejkaramellás árnyalat is. „Nem jövök rá, hogy milyen szőlőből készült, de azzal nem vádolom, hogy illatos fajta – mondja nevetve Erika arra célozva, hogy az illatokkal meglehetősen fukarul bánik az italunk –, ezzel együtt nagyon szívesen innám egy nyári délutánon.”

És hogy milyen étel mellé töltenénk pohárba? „Szusihoz” – vágjuk rá mindketten gondolkodás nélkül. Aztán mondjuk még a salátát, a friss, sós sajtokat, de – nyugodtan lehet velem vitatkozni – én egy ropogósra sült keszeg mellé is elszopogatnám.
A pezsgő mindkettőnknek tetszik, de Erika szerint jót tenne neki még egy kis seprőn tartás, hogy finomodjon, krémesedjen a textúra.
Hogyan készült?

A kóstolás után megkértem Varga Tamást, hogy avasson be a műhelytitkokba. Ő mondta el, hogy a pezsgő 2023-ban, korán szüretelt, kifejezetten pezsgőnek szánt zöld veltelini szőlőből készült. A pincészet híres arról, hogy a területein bioművelést folytat, de ez az ültetvény még csak most van átállás alatt, ezért nem rendelkezik tanúsítvánnyal. Az alapbort 2023 decemberében vitték ki a Szigeti Pezsgőpincészetbe, ahol 2800 palackot töltöttek meg vele. Az első 800 palackot 10 hónapos seprőn tartás után degorzsálták, mi is abból kaptuk ezt a mintát. Eredetileg brut nature-nek szánták, de maradt benne 3,3 g/l cukor, amivel Tamás végül nem elégedetlen. „Nekem kifejezetten tetszik így, és akik eddig kóstolták, azok is csak jót mondtak róla” – fogalmaz a borász. Egyébként a szerkezetet 6 g/l sav tartja, az alkohol pedig 12%, tehát az analitika is alátámasztja, amit a kóstoláskor éreztünk: jók az arányok.

A tervek szerint hamarosan újabb ezer palackot degorzsálnak – a fogyasztók nagy örömére –, az utolsó ezer palackot azonban hosszabban érlelik majd, és figyelik a változásait. A 2024-es alapbor pedig már úton van Ausztria felé. A fajta maradt, és a mennyiségen sem változtattak. Úgy tűnik tehát, hogy aki megszereti a Steigler Pince pezsgőit, annak nem kell aggódnia, hogy kifogy a készlet. Sok sikert a folytatáshoz!
Fotó:
Upor László