Király utcai sörbéke

Úgy látszik, szép csendben új alternatív gasztrocsomópont alakul a budapesti Király utca „másik végén” – azaz az óperenciás körúton is messze túl, a százas sorszámok környékén (majd’ tízpercnyire a villamostól, egyes romkocsmáktól akár bő negyedórányira is, oh!). Itt, a Lövölde téri torkolatnál, a Borsmentán is méltán megénekelt remek pizzéria (Little Italy) és az eddig lapunkban méltatlanul nem emlegetett vegán-alter Szabad Bisztró közé ékelve új sörfőzde/söröző nyílt.

Amint e mondatot írjuk, a kínálat kilenc sör – három lager, öt IPA és egy stout –, de nagyon csalódnánk, ha Tomi, a világlátott és ambiciózus főzőmester nem állna elő újabb tételekkel, amennyiben a kereslet úgy kívánja. Márpedig a kereslet úgy fogja kívánni. Sejtésünk szerint hamar idetalálnak majd azok, akik élnek-halnak a helyben készült sörökért

A Unity néven nyílt főzde és ivoda szimpatikus minimalizmusa (csupasz fehér falak, egyszerű asztalok-székek) hangulattalannak tűnhet, de ezt bőven ellensúlyozza a sörcsap mögött álló Évi és Tomi póztalan mosolya és a minőségi lé, ami a csapból csorog. Aztán ki tudja, idővel tán a fal is kap majd némi dekorációt. A kirakatüveg fölötti roló mindenesetre máris afféle sörös Tesz-vesz várost idéz.

A poharak is mintha mind idéznének valamit. A könnyű lagereknek való félliteres „nagy” korsó inkább az angolpubos pintesre emlékeztet, a négydecis „normál” korsó, illetve a kétdecis pohár elegáns fehérboros kehelyre, az egydecis pedig grappakóstoló vagy whiskys pohárra.

Hogy miért kell egydecis pohár egy sörözőbe? Egyszerű: ide nem vedelni jön az ember (bár lesznek, akik de), hanem hogy a friss sör természetes ízét érezze – és lehetőleg többfélét is. A sörmenü árlistájának egyik legvonzóbb tétele épp ebben segít: nagyjából korsóáron befizethetsz a szabadon összeállítható háromszor egydecis kóstolóra. Pár éve arra kaptuk fel a fejünket, hogy valamit majdnem átaludtunk: egyszeriben nemcsak a borsorokon érdemes odafigyelve végigsétálni oda és vissza, de a sörkínálatban is nem várt színek széles spektruma jelenik meg.

A többek között a Szent András sörfőzdében, illetve londoni és bristoli vendéglátó egységekben kikupálódott (bocs) Mátyus Tamás egy hétköznapi lakóházban, a Király utca 101. alatt állítja elő és veri csapra a teljes kínálatot. Egy részét – a jövőben feltehetőleg egyre nagyobb részét – saját recept alapján. A főzde speciális konstrukcióban, közösségi támogatással (is) jött létre.

A nyitás utáni első hét egy átlagos estéjén még nem volt tumultus, kóstolás közben jót beszélgethettünk a pultnál – Tamás szívesen és szakszerűen (de nem elijesztő tudományossággal) sorolta a tudnivalókat erjesztésről, forralásról – vagy épp nemforralásról –, az élő sör természetéről és naponkénti változásairól.

Választani nehéz, mindenki megtalálja majd idővel, ami neki tetszik. Mi elsőre úgy döntöttünk, a lager mint műfaj – legyen bármilyen korrektül elkészítve – továbbra sem tud felizgatni; a spektrum másik végén álló ébenfekete stout (Ön matt) annál inkább: a típus vadságához képest kifejezetten engedékeny, finoman kávés. A szortiment egyetlen kiugróan „zamatosított” tétele, a Monstrogue-nak keresztelt bazsalikomos NEIPA megosztó sör lesz. Párosunk egyik tagja beleszeretett, a másiknak nem szimpatikus a túlzottan ízgörbített karakter. A másik négy IPA viszont mindkettőnket meggyőzte – leginkább talán a NeLeGa nevű tropical és a saját recept alapján készült hazy – művésznevén Easy beginnings.

Nagyképűségmentes környezet, jó sörök a csapon, két kedves arc a pult mögött, támogató látogatók – Király utcai sörbéke: mi kell ennél több, hogy az ember visszajárjon? Amíg még befér.