Vissza
Zwack Open 2024
2024.05.31. | Szabó Edit
Ismét az Unicum Ház kertjében tartotta meg hagyományos májusi szakmai kóstolóját a Zwack Izabella Borkereskedés. A hangulatos térben felállított asztaloknál húsznál is több borászat várta a vendégeket. A rendezvényen a Borsmenta női csapata járt…
Hogy miért mesélek egy olyan borkóstolóról, ahová a nagyközönség nem, csupán a szakma szűk köre nyer bebocsátást? Nos azért, mert ha az esemény nem is, maguk a borok mindenki számára elérhetőek. Kétségtelen, hogy ezen a napon az is fontos volt, hogy a standoknál személyesen a borászok várták a vendégeket, de ugyanez elmondható sok jó hazai borfesztiválról és sétálókóstolóról. Kezdem tehát a végén: bort kóstolni mindig jó, de jobb, ha azt általunk szeretett emberek körében tesszük, még jobb, ha az italokról szakember beszél, de magasan az a legjobb, ha maga a borász tölti meg a poharunkat. (Ennek a minősített esete, ha mindez ott történik, ahol a szőlő termett vagy ahol a bor készült, tehát az adott borvidéken, a szőlőben vagy a pincében, de most nem ez volt a helyzet.)
A Zwack Izabella Borkereskedés és ami mögötte van
A Borsmenta csapata meghívást kapott a Zwack Open nevű nagyszerű rendezvényre, amelyet a Zwack Izabella Borkereskedés szervezett kifejezetten azért, hogy a borkereskedéshez tartozó borászok bemutathassák új és régebbi tételekiket azoknak a kereskedőknek, akik segítenek a borok terjesztésében, forgalmazásában. A találkozóra Budapest egyik jól ismert pontján, az Unicum Ház udvarán került sor. Bár az időjárás tréfás kedvében volt – előtte is, utána is esett –, a kóstoló zavartalan napsütésben zajlott, a néhány átvonuló felhő keltette árnyék pedig még jól is esett a májusi melegben.
A borkereskedés elve, hogy a nagy múltú, híres pincészetek mellett kisebb, alig néhány hektáros birtokokat is képviselnek, sőt a honi borászatokon kívül néhány nemzetközi viszonylatban magas szinten jegyzett nagyágyúval is találkozhatunk a portfólióban. Az évente egyszer megrendezett Zwack Open kiváló alkalom arra, hogy a borászok személyesen találkozzanak a kereskedőkkel, étteremtulajdonosokkal, szakértőkkel, sommelier-kkel, a sajtó néhány szerencsés képviselőjével, de arra is, hogy megkóstolják egymás borát, megvitassák az éppen aktuális kérdéseket, barátkozzanak, együtt legyenek, hogy örüljenek a találkozásnak. Mindig jó látni, milyen örömmel üdvözlik egymást, és milyen őszinte lelkesedéssel ajánlgatják egymás borait a kóstoló közönségének.
Úgy alakult, hogy ezen a napon a Borsmenta női szakasza járta végig a standokat, vagyis Nádasi Eszter, Pesti Eszter és jómagam, majd később Bara Szilvi is csatlakozott hozzánk. Buborékokkal indítottunk, aztán mentünk a fehérek felé, hogy a vörösökön át végül megérkezzünk az édesekhez. A teljes merítéshez mindig kevés az a néhány óra, ami ilyenkor az ember rendelkezésére áll, de nem is az a lényeg, hogy mindent szisztematikusan végigkóstoljunk. Sokkal fontosabbak a találkozások, az ölelések, egymás vállának veregetése, a rövidebb-hosszabb beszélgetések, amelyekből szép lassan kirajzolódik, hogy hol is tartunk most, milyen a borászok hangulata, mire kell figyelni, mik lesznek az új trendek.
Szemezgetés a kínálatból
Ludányi Balázs kirobbanóan gyümölcsös kékfrankos pét-natjából mindössze 300 palack készült. Aki szeretné megkóstolni, kapja össze magát, és sürgősen látogasson el Gyöngyöstarjánba, ez a virgonc gyalogpezsgő ugyanis nem kerül kereskedelmi forgalomba, kizárólag annak jut belőle, aki személyesen keresi fel a borászt a kis mátrai birodalmában.
„Kértek egy kis herbateát?” – kérdezi Légli Géza, és már tölti is a Kislaki Bormanufaktúra rajnai rizlingből készült pét-natját. Nincs kérdés, ezzel is boldogan kiülnénk a teraszra – már ha lenne –, friss és üde, el lehetne vele tölteni egy egész nyarat. Ebből is kevés van, 600 palackot töltött meg a borász, jól teszi, ha igyekszik, aki ezzel szeretne teraszozni. Akinek nem jut, a Matacs-dűlőről szüretelt chardonnay szőlőből készült tradicionális pezsgővel vigasztalódhat. Gézának ez a második pezsgője; az első rajnai rizling volt, de a borász azt mondja, a chardonnay pezsgőalapanyagként jobban teljesít. Nincs okunk vitatkozni, szép, érett ital, selymes buborékokkal, ünnepi asztalon a helye.
Török Csaba csóválja a fejét. Elkéstünk, az ő pezsgője sajnos már elfogyott, így aztán Szittnyai Zalán standja felé vesszük az irányt, ahol a borkereskedés szakmai vezetője a külföldi pincészetek remekeit kínálja – ahogyan ő mondaná – boldog örömmel. Egy szűretlen proseccóval vigasztalódunk: a Ca’di Rajo glera szőlőfajtából készült remeke maga a természetesség, és nagyon itatja magát.
Szászi Endrénél végigkóstoljuk a sort: két olaszrizling között egy szürkebarát, egyik jobb, mint a másik, bármelyiket gondolkodás nélkül hazavinnénk, csakúgy mint a Benedek Pince mátrai sauvignon blanc-ját, amit Benedek Péter kínál széles mosollyal.
Visszakacsintunk Légli Gézához, hogy a Kislaki Bormanufaktúra csendes boraiból is vegyünk egy kis ízmintát, és itt aztán belecsapunk a vörösökbe. A 2019-es Franc régi kedvencünk, jó volt most újra megkóstolni. Ugyanolyan sűrű, fűszeres, mint másfél éve, amikor teszteltük, de mostanra sokat mélyült, érett. Boldogító bor.
Bolyki Jánosnál hosszan időzünk. A 2023-as Királyleányka a borász szerint fűnyíráshoz éppen ideális, tisztán vagy fröccsnek, ki hogy szereti. Beszélgetünk a nyárról, a gyerekekről, aztán ahogy mélyülnek a borok, úgy jönnek elő a súlyosabb témák. Élet és halál, elfogadhatatlan veszteség, van, amikor nehéz megszólalni, még szerencse, hogy a 2019-es Bolyki & Bolyki beszél helyettünk is.
A szekszárdi standoknál Németh János és Juhász Tibor kadarkát kínál. Mindkettő üde, lendületes, piros bogyós gyümölcsös, tele van élettel. A Pastor Pince 2020-as Sauvignon Reserve bora mély, gazdag és intenzív, Németh János 2022-es syrah-ja a Görögszó-dűlő húszéves tőkéiről olyan, mintha egy fűszerkertben sétálnánk, eső után.
A Bussay Pince csókaszőlőjét ezúttal nem Bussay Dorottya, de nem is a férje, Kis Tamás, hanem Tamás édesapja kínálja. A fiatalok máshol tartják a frontot, így hát ő szállt be segíteni. Komoly vendéglátós tapasztalatainak köszönhetően jól elboldogul a borok úrvesztőjében, mi pedig örülünk, hogy alkalmunk nyílt újra megkóstolni ennek a makrancos szőlőfajtának ezt az igen kiváló borát.
A villányi nagyágyúk közül Gere Zsoltnál ragadunk le egy időre, és élvezettel követjük azt az ívet, amit a borász a friss Redytől a 2012-es(!) Aureus Cuvée-ig felrajzol. Az első könnyed gyümölcsösségével, az utolsó megdöbbentő mélységeivel ejt rabul, a kettő között a 2017-es cabernet franc és a 2015-ös cabernet sauvignon pedig fiatalságával tüntet. Mintha Villányban máshogy múlna az idő.
Sok borászatnál nem jártunk még, de lassan a végéhez közeledik a rendezvény, itt az ideje, hogy rákanyarodjunk a tokaji vonalra. Domokos Attila, a Dobogó Pincészet társtulajdonosa, borásza, lelke évtizedek múltán is olyan őszinte rajongással és csodálattal beszél Tokajról és az ott születő borokról, hogy a lendülete ránk is átragad. Tegyük hozzá rögtön: van miért lelkesedni. A 2017-es
Izabella utca névre hallgató pinot noir a műfaj egyik legjobbja. Az Úrágya-dűlő termése, és noha hetedik évét tapossa, még mindig irigylésre méltóan friss és fiatal. A 2021-es Mylitta hozza a késői szüret könnyed szépségeit, a 2017-es 6 puttonyos aszú pedig különös egységével ejt rabul. Tökéletes textúra, nagyon szép idomok jellemzik, és ezerféle íz játszik benne. Igazi klasszis, az a bor, amitől ötven év múlva is boldog lesz majd, aki issza.
A hazai bortermés nagyon szép keresztmetszetét adta ez a délután, és őszintén remélem, hogy ezek után az olvasók is kedvet kapnak majd egy kis kóstoláshoz. Ahogyan az írás elején mondtam, ezek a borok megvásárolhatóak, így bárki hazaviheti az élményt, de még jobb, ha egy-egy nyári hétvégét hazánk valamelyik gyönyörű borvidékén tölt, pohárral a kézben, a borászok történeteit hallgatva. Kedves Olvasók! Borkalandra fel!
