Vissza
Kirándulások Bolognából
2024.06.01. | Sparing Ildikó
Ravenna a gyönyörű mozaikok, Brisighella a különleges óratornya és a szamarak, Dozza pedig a falfestmények miatt lehet vonzó úti cél. Aki Bolognában időz, ezekbe a kisvárosokba feltétlenül látogasson el!
Bologna közel van Ravennához, és aki még nem járt arra, annak kötelező megnézni a város csodálatos mozaikjait. Szerencsére a templomok közel vannak egymáshoz, így ez a kaland fél nap alatt teljesíthető. (Aki maradna még Ravennában, annak javasoljuk, hogy eredjen Dante nyomába, és támpontul használja korábbi írásunkat: Ravenna – Dante ezer arca; és még egy, aki pedig éttermet keres, az kattintson ide: Ravenna – egy konyhakultúra mozaikja.) Ha viszont a félnapos kirándulás éppen megfelelő, akkor Ravennából Bologna felé érdemes útba ejteni két kis települést, Brisighellát és Dozzát. És hogy mi a vonzó bennük? Nos, hát a szamarak és a graffiti…
Brisighella
Ez a kedves, középkori falu a Lamone folyó völgyében, az Appennin-hegységben található, Firenze és Ravenna között. A közelében lévő három sziklás domb egyikén egy 14. századi kastély, a La Rocca, a másikon egy 18. századi templomi szentély, a Monticino, a harmadikon pedig egy óratorony őrzi a várost.
Az 1310-re elkészült várat a Manfredi család (Faenza urai) építtette, 1503 és 1509 között a Velencei Köztársaság uralta – ők egészítették ki a Nagy Toronnyal és több védőfallal –, végül a vatikáni állam tulajdonába került.
Az óratorony a 16. századig a város védelmi szerkezetének része volt. 1850-ben teljesen újjáépült, akkor adták hozzá az órát, aminek érdekessége, hogy egytől hatig vannak rajta a számok, és emiatt az óra négyszer fordul. Mindig napnyugtakor érte el a 6 órát, ezért kéthetente a napnyugtához igazították. Ez a típus a középkortól egészen a 18. század végéig elterjedt volt a mai Olaszország területén. (Ilyen látható például Rómában, a Palazzo del Quirinale tetején is.)
Ha már felmentünk az óratoronyhoz, akkor egy könnyű sétával átjuthatunk a várhoz. A Monticino-szentély mögött bányászták régen a gipszet. A felhagyott bánya helyén ma egy érdekes geológiai múzeumot találunk.
Mi sajnos elég későn értünk a városba, ezért nem volt időnk felmenni a várhoz, de utunk valódi célja amúgy is a fotón látható árkádos házsor volt. Az árkádok mögött egy fedett gyalogút rejtőzik, amiről boltok, lakások nyílnak. Az út neve Via del Borgo vagy Via degli Asini (szamarak útja).
A gyalogút eredete a 16. századik nyúlik vissza. Akkoriban csak egy, a sziklába vájt magas út volt, ami védelmi, őrző célokat szolgált. Később, amikor erre a funkcióra már nem volt szükség, befedték és nyitott árkádokkal látták el, ezek biztosították a fényt. A város egyik fontos jövedelmi forrása akkoriban a gipszbányászat volt. A kitermelt gipszet szamarakkal szállították, és a szamarak állítólag ezen a fedett úton bandukoltak nehéz terhükkel. Az alatta található sziklába később hatalmas üregeket vájtak, ezekben tárolták a „birocce” nevű szekereket. A hatalmas ajtók most is jól láthatók, de ma már boltok és éttermek rejtőznek mögöttük.
Az emeleten, az út mentén istállókat alakítottak ki a szamarak számára, fölöttük pedig lakások voltak, itt éltek a gipszhordók. A lakásokat hátul, a hegy felőli oldalon, kis hidakon lehet megközelíteni.
A tér végén lévő feljárat neve „Porta Delle Dame”. Állítólag régen „bizonyos falusi leányzók” e bejárat előtt fogadták az idegeneket...
Dozza
Ez az Emilia Romagna régióban található bájos, középkori falu a Sellustra folyó völgyére tekint le. A település legmagasabb pontján a Rocca Sforzesca di Dozza áll, a falu keskeny és színes utcái mind ide futnak.
A várat a 13. században kezdték építeni, de mivel stratégiailag fontos helyen állt, gyakran át- vagy újraépítették. A jelenlegi külső megjelenését a 15. század végén nyerte el. A reneszánsz idején az erődöt nemesi rezidenciává alakították. A 17. században Tommaso Campeggi márki lett a tulajdonos, az ő leszármazottai lakták a palotát egészen 1960-ig. Ekkor vásárolta meg az önkormányzat, és azóta a városi múzeumnak ad otthont.
A kastély pincéjében található az Enoteca Regionale Emilia Romagna, jelezve, hogy a régióban jelentős bortermelés folyik. Aki az itt található boltba betér, 600 különböző bor közül válogathat.
Mindez nagyon érdekes, de más hasonló településre is jellemző, nem biztos, hogy csak ezek miatt a látványosságok miatt ellátogat ide a turista. Van viszont egy másik ok, ami miatt Dozza mégis vonzó az utazók számára. 1960 óta minden páratlan év szeptemberében ez a település ad otthont a Biennale del Muro Dipintónak (tkp. a festett falak seregszemléjének). Ilyenkor olasz és nemzetközi művészek érkeznek a faluba, hogy freskókat fessenek Dozza falaira.
Néhány falfestményt átfestenek, például a városba vezető kapu boltívét, más művészek pedig az üres falakra visznek fel új alkotásokat. A fesztivál programja kiállításokat, koncerteket és installációkat is tartalmaz. Gyönyörű street art falfestményei miatt Dozza ma már Olaszország művészfalujaként ismert; aki szereti a szokatlan alkotásokat és a pezsgő, kulturális közeget, feltétlenül térjen be ide.
Fotó:
Sparing Ildikó
