Habsburg Miksa kastélya, a Castello di Miramare

Trieszttől alig 8 km-re nyugatra egy meseszerű kastélyt találunk, amelynek 22 hektáros parkjában üvegházak, tavak, pavilonok szabdalják a sétányokat. A csodálatos kertet maga a főherceg, Habsburger Ferdinand Maximilian von Österreich (1832–1867) tervezte és gondozta – ameddig tehette.

Az építmény lenyűgöző. Nem kis vállalkozás volt az osztrák Carl Junker részéről, hogy a főherceg megrendelése szerint egy tengerbe érő sziklanyúlványra tervezte és építette meg a kastélyt. Ugyanakkor a XXI. századi parkolási problémákra nem gondolt, így nem mindig könnyű elhelyezni a modernkori konflisainkat, de azért nem lehetetlen. (Ma legalább kevesebb abrak kell annak a jóval több lónak, amelyek a kasztnik alatt lapulnak…)

Nagyvonalú belső terek

Pompában, díszítettségben, nemesebbnél nemesebb anyagok használatában nincs hiány, 1856 és 1860 között volt is az osztrák főhercegnek miből létrehozni ezt a csekélységet. A szépsége mellett az épület egyediségét az adja, hogy szinte teljes, eredeti bútorzattal, berendezéssel maradt az utókorra. (Arrafelé nem volt, aki szétlopja…) Megtekinthetjük Miksa saját maga tervezte szobáját, amely a hajókabinját idézi meg, annak minden puritánságával együtt. Az osztrák haditengerészet főparancsnokaként végül is nem meglepő a ragaszkodása a hajós élethez. A felesége, Sarolta (Charlotte Amélie von Belgien) számára készült lakosztálynál Junker eltekintett a „kabinromantikától”, és egy tágas, nőies, finom színhasználatú helyiséget álmodott meg. Közös szobájuk is volt természetesen, bár a leírások azt nem közlik, hogy milyen gyakran használták azt egyszerre – de talán ez nem is ránk tartozik.

A könyvtárszoba polcai mind a mennyezetig érnek, a könyvgerincekből ítélve irigylésre méltó tartalommal. A szoba két bejáratát két-két mellszobor őrzi: Homérosz és Dante, Shakespeare és Goethe. Jó ízlésre vall…

Sarolta remekül zongorázott, az épületben egy sokablakos, első emeleti szobácska őrizte számára a hangszert, amelynek eredetije sajnos már nincs meg.

Mindenféle igényeket kielégítendő készült téli és nyári ebédlő is a kastélyhoz, előbbi kazettás mennyezettel rendelkezik, és belmagasságát tekintve akár tűzijátékot is tarthatnának benne. A trónterem természetesen mindenben túltesz az ebédlőkön, az olasz restaurátorok kiváló munkájának köszönhetően teljes pompájában láthatjuk.

Beleszólt a történelem

Egészen pontosan 3 évig élvezhette a komplexum adta kényelmet a pár, ugyanis 1863-ban, III. Napóleon nem egészen jószándékú kezdeményezésére Miksa elfogadta a felkérést, hogy Mexikó császára legyen. Történt ugyanis, hogy az amerikai polgárháborúval (1861–65) egyidőben Mexikó lakossága is egymásnak esett, royalisták a köztársaságpártiak ellen.

A Francia Császárság úgy gondolta, hogy most kell közbelépni nevető harmadikként, amikor a mexikóiak egymással vannak elfoglalva. A gyarmatszerzési célhoz a royalisták oldalát erősítették természetesen, mindjárt 25.000 katonával, akik nagyrészt le is győzték a Benito Juárez pártján álló csapatokat. Miksa – családja egyértelmű rosszallása ellenére – 7.000 katonával érkezett az országba (ebből 1000 magyar volt), hogy elfoglalja a trónt. Bátyja (I. Ferenc József osztrák császár és magyar király) ugyan érdekelt volt az amerikai kontinensen való terjeszkedésben, de nem a kétszínű franciákkal közösködve.

A jószándékú Miksa alapvetően megtartotta Juárez reformjait (például földet osztott a parasztoknak), és igyekezett európai mintájú országgá alakítani Mexikót, ami azért – lássuk be – kissé naiv elképzelés volt. A franciák eközben a császár tudta nélkül fosztogattak és gyilkoltak, a mexikói nép pedig egyértelműen a „véreskezű” császárt okolta minden sérelemért.

Az amerikai polgárháború befejeztével a fehér sas szeme is délre szegeződött. Az amerikaiaknak nem nagyon állt érdekükben, hogy bármilyen európai hatalom megvesse a lábát a kontinensen (lásd Monroe-elv). Így először fű alatt, majd nyíltan küldték katonáikat az országba, mire a franciák – tartva Amerika hadba lépésétől és féltve gyarmataikat –visszavonták csapataikat Mexikóból.

A gyors veszteségeket követően Miksát kérték, hogy hagyja ott császárságát, de hiába. Pár ezres seregével Querétaro erődjébe menekült, de elfogták, és hazaárulás vádjával tábornokaival együtt halálra ítélték. Az erődtől nem messze nyitott rájuk tüzet a mexikói kivégzőosztag.

Sarolta korábban elhagyta Mexikót, de hiába könyörgött a pápánál és a spanyoloknál segítségért. Hatvan évvel élte túl férjét, 1927-ben hunyt el.

A kert és a környék

A botanikus kertben a rengeteg egyéb különlegesség mellett több mexikói növény is található. Ezeket a hercegi pár gyűjtötte össze. A sétányok mentén találunk egy kisebb, de hasonlóan gyönyörű kastélyt, a Castelletót, és ha a nagy séta során elfáradtunk, akár kávézhatunk is egyet a ciprusok árnyékában, a kert közepe táján.

Eleven történelem, esztétikum és a természet varázsa. Nem véletlenül szerette a vidéket Rilke is, aki a nem messze lévő Duinóban alkotta meg híres elégiáit. A nevét viselő sétányról fantasztikus az Adria a látványa, csak egyszer jussunk el oda is…

A sorozat következő részében Sienába utazunk.