Icáék Kínában – 1. nap
A Gubán házaspár ezúttal Kína felé vette az irányt, és csodás utazásukról naplószerűen számolnak be a Borsmenta olvasóinak. Az első részből kiderül, hogy miért van csend és tisztaság egy 25 milliós metropoliszban, amit történetesen Pekingnek hívnak, és hogy milyen egy laza kínai vacsora…
Bevezető
Megérkeztünk Pekingbe, és már az első néhány óra is tartogatott meglepetéseket! Hogy lehet egy 25 milliós város ilyen csendes, tiszta és szinte szmogmentes? Kamerák mindenütt, egy felejthetetlen vacsora és egy lenyűgöző szálloda. És ez még csak a kezdet!
Mogorva hölgy a pult mögött
Hát, nem is tudom, mit vártam. Miklós sokat mesélt már Kínáról, de azért egészen más hallani róla, mint ott lenni. Kora este érkeztünk. A beléptetés pikk-pakk ment: mind a tíz ujjunk ujjlenyomatát rögzítették, fénykép is készült. Innentől minden lépésünkről tudni fognak. Lehet, hogy még otthon is…
Néztem Miklós beléptetését. A rendszerben sorra megjelentek a régi képei, a hölgy pedig meglehetősen mogorván tanulmányozta az előéletét. Végül azért csak beengedte.
A terminálból kilépve azonnal feltűntek a gyönyörű autók. Hatalmas Audik, Teslák és mindenféle luxusjárgányok, amelyeknek a márkáját sem ismerem. És ekkor még nem is értettem, mi az, ami annyira furcsa.
Tiszta a levegő
Nagyon jó minőségű, többsávos úton indultunk Peking felé. Minden hatalmasnak tűnt. Amikor bent a városban leszálltunk a buszról, akkor esett le, hogy mi a furcsa. Nyüzsgő a forgalom, autók, robogók cikáznak, és mégis hatalmas a csend, semmi szmog, tiszta a levegő. Egy 20–25 milliós metropoliszról beszélünk. Ugyanis minden, ami jármű, az hangtalanul suhanó elektromos szerkezet.
Pekingben csak heti két nap közlekedhet benzines autó, ezért ezek lassan kikopnak. Dízel már csak elvétve van, és a robogó is csak elektromos lehet.
A másik, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az a patyolattisztaság. Mindenhol! Állítólag 250 ezer ember dolgozik azon, hogy Peking tiszta legyen. És úgy tűnik, a lakók is vigyáznak rá.
Bízom benne, hogy ez nem kizárólag a mindenfelé látható kameráknak köszönhető. Mert azokból aztán van bőven! Ráadásul még forognak is. Követnek. Szerintem előbb-utóbb beszélni is fognak.
Úgy gondolom, hogy a pekingiek büszkék a tiszta városukra. És végül is mindegy, miért, a lényeg, hogy vigyáznak rá.
Csodás vacsora
Több mint 14 órát voltunk úton, úgyhogy a mai napra egy csodás vacsorán kívül más program nem jutott. De micsoda vacsora!
Egy tízszemélyes, nagy, kerek asztalnál ültünk, középen forgó lappal. Erre hordták ki a finomabbnál finomabb falatokat, mi pedig csak forgattuk magunk előtt a kínálatot, és válogattunk. Nem számoltam meg, de legalább tízféle étel került az asztalra, így mindenki talált kedvére valót. Az én kedvencem a rák volt, vízigesztenyével és uborkával körítve.
És még nem volt vége az ámulatnak!
A szálloda egyszerűen lenyűgöző. Kívül-belül, a felszereltségét tekintve is. Ezt igazán nem lehet szavakkal visszaadni, beszéljenek inkább a képek!
És ez még csak az első három-négy óránk volt Kínában. Mi lesz még itt? :)
Ja, és ami fontos! Megnyugtató, hogy az Airalo korlátlan adatforgalmú Ázsia-csomagjával minden úgy működik, mint otthon. Hip, hip, hurrrrrrááá!
(folytatjuk)
