Kuba – Cayo Santa Maria

Hát, ezek a kubaiak tudják, hogy hová kell konferenciát szervezni. A szigetet a Királykert fehér rózsájának is nevezik. A világ legjobb strandjai között tartják számon, 13 km porcukor finomságú fehér homokos part, türkizkék, kristálytiszta víz. A hőmérsékletét nem érdemes kérdezni, a válasz az, hogy meleg. Az UNESCO a sziget nagy részét bioszféra-rezervátummá nyilvánította. A sziget körüli korallzátony-rendszer a második legnagyobb a világon, és azt mondják, hogy hemzsegnek benne a halak, a homárok és egyéb más tengeri élőlények. Ezt nem ellenőriztük.

Cayo Santa Mariára egy 48 km-es, feltöltött gáton lehet eljutni, a gátat 50 híd töri meg. Az út olyan, mintha a tengerben lebegne.

Relax üzemmódba kapcsolva

A sziget zárt turistaövezet. Nem nagyon van más, mint all-inclusive luxusszállodák és egy mesterséges falu, Puebla las Dunes, ahol pár ajándékboltot, bárokat és kézműves portékát találunk. Helyi lakosság nincs, kubaiak nem is léphetnek be a szigetre. A dolgozókat busszal szállítják.
Nem volt más dolgunk, mint relax üzemmódba kapcsolva élvezni a tengert, a karibi napot és a hotel kényeztetését. Miklós időnként visszavedlett tudóssá.

Semmi panaszunk nem lehet a szolgáltatás minőségére, fantasztikus napokat töltöttünk itt, de volt pár megmosolyogtató, olyan „kubai” dolog. Például ha valaki ide látogat, és a Grand Memories hotelt választja, szóljon nekem, és küldök ki 50-60 kiskanalat. Valami rejtélyes okból nincs. A bárban a fantasztikus kávéhoz műanyag villát adnak, amit szépen elmosogatnak.

A leveseskanál is kincs, a szépen megterített asztaloknál nincs, de van pár ember, akinek az a dolga, hogy figyelje, ki szedett levest, és annak azonnal felszolgálnak egyet. Ha fagylaltot viszünk az asztalhoz, akkor is pillanatokon belül kapunk evőkanalat.

Volt egy karbantartó, aki szerszámosládával a kezében elég gyakran megjelent a medencénél és a tengerparti bároknál. Megszámoltam: a szerszámosba épp 5 üveg sör fér bele. :)

A hotel egy nagyon szép parkban terül el, hatalmas kókuszpálmákkal. A kertész minden nap 1-2 talicska kókuszt szüretelt, amit 1 dollárért örömmel felcsapott bárkinek. Időnkét kifogyott pár napig a kóla, de lelkesen igyekeztek meggyőzni, hogy a Cuba Libre narancsos üdítővel is jó. Ok, hát legyen!

Az éttermek választéka a kubai emberek számára elképzelhetetlenül széles. Javarészt csirke- és sertéshúsok, frissen grillezve is, kevés hal, köretnek plantin sülve és pürének, többféle batáta, jukka, kukorica, rizs, fekete babos rizs, tésztabár, pizzabár, szendvicsbár, sok-sok gyümölcs, churrospont, sütemény és fagylalt. Az étkezéshez könnyű spanyol vörösborokat kínáltak. Az ásványvizet folyamatosan töltik a szobai minibárban is. A hétéves kubai rum, a Siete Años soha nem fogy ki, tisztán és koktélokban is jólesik.

Valahol olvastam vagy hallottam, hogy Kubát a szívünkkel kell nézni. És valóban. A karibi napsütés, a zene lüktetése, a bárok, a szivar, a rum, az 50-es, 60-as évek amerikai autócsodái, a 70-es, 80-as évek Magyarországát idéző Zsigulik, Moszkvicsok, „kispolszkik”, ZIL-ek és a klasszikus gyarmati építészet magával ragadó. Nem egyszerű a kubaiak élete, de úgy tűnik, az emberek határtalan életigenléssel, egymás iránti nyitottsággal igyekeznek felülemelkedni a gondokon. Az a kis szelet, amit az országból láttunk, tényleg izgalmas időutazás volt. Kuba az az ország, ahová szívesen visszamennék, hiszen annyi szépséget tartogat még. Receptre kellene felírni mindenkinek, hogy magunkba szívhassunk egy kis optimizmust.

Az előző részeket itt találja:
1. rész:Kuba – egy másik világ
2. rész:Kuba – Havanna kívül-belül
3. rész:Kuba – Hemingway nyomában
4. rész: Kuba - Santa Clara