Icáék Kínában – 4. nap

Nyári Palota
A pekingi Nyári Palota (Jiheüan) a kínai császári kertművészet legszebb alkotása, az UNESCO világörökség része. Hatalmas területen, közel 3 km²-en fekszik, és több mint 3000 építmény, pavilon, híd és fedett folyosó tartozik hozzá.
A Hosszú Élet és Jóság Csarnokába lépünk be először, amely elött egy mitikus lény, egy bronz csi-lin biztosítja a szerencsét, jólétet és a békét. Itt fogadta Ce-hszi császárné a hivatalos vendégeket, és itt intézték az államügyeket.

Pár udvar után elértük a Hosszú Folyosót, amit több mint 14 ezer színes festmény díszít. Ezek a festmények külön is a kínai művészeti örökség kiemelkedő darabjai.

Ce-hszi, aki Hszien-feng császár egyik ágyasa volt, fiút szült, és ezzel jelentősen emelkedett a rangja. Amikor a császár meghalt, Ce-hszi fia még kisgyerek volt, így a nő régensként magához ragadta a hatalmat és Kína egyik legbefolyásosabb vezetője lett! A luxus iránti vágya nem ismert határt. Ez a mesébe illő palota és park a korrupció kőbe, fába és vízbe öntött emlékműve. A néptől beszedett pénzből – amit a hadiflotta megerősítésére szántak – a fényűző palota újjáépítésére is bőven jutott, miközben a birodalom roskadozott.

A Hosszú Élet és Boldogság Csarnoka előtti udvarban áll egy körülbelül 8 méter hosszú és 4 méter magas jádeszikla. Egy Ming-kori hivatalnok szerette volna a saját kertjébe szállíttatni, de belebukott a költségekbe. Később Csien-lung császár hatalmas ráfordítással vitette a császári kertbe. Ezért is nevezik a „tönkretett család sziklájának".

De ez hagyján! A tóban álló hatalmas márványhajóra már tényleg nincsenek szavak.
Cixi márványhajója nem tudott elhajózni sehová, miközben a kínai haditengerészetnek valódi hajókra lett volna nagy szüksége. Van egy kínai mondás, hogy „A víz hordozhatja a hajót, de fel is boríthatja.” Vagyis a nép hatalomra emelheti az uralkodót, de el is söpörheti. A mondás beteljesedett, csak egy kicsit később. Az 1911-es forradalom söpörte el a Csing-dinasztiát.

A Nyári Palota egyben múzeum is: közel 40 ezer műkincset őriz a császári udvar egykori gyűjteményéből.

A Kínai Kommunista Párt is látott fantáziát a császári luxusban. 1949-ben a Nyári Palotában tárgyaltak a hatalomátvételről – mert hát a nép jövőjét mégiscsak illik méltó környezetben megvitatni.

Egy kicsit vízre is szálltunk, hogy onnan is gyönyörködhessünk a császári kert szépségében.

Gyöngymanufaktúra

Kiderült, hogy a kínaiak a gyöngytenyésztéshez is értenek. A manufaktúrában megtanultuk, hogyan lesz az apró kagylóból értékes ékszer, és már felismerjük az igazgyöngyöt is. Az édesvízi, tenyésztett kagyló nem cicózik: 25–30 gyöngyöt is felnevel, szemben a tengeri kagylóval, ami általában csak egy szem gyönggyel büszkélkedik. Ráadásul különböző ásványi anyagokkal is „megkínálják” őket, ettől függ, hogy milyen lesz a gyöngy színe.

Ami nem megfelelő méretű vagy alakú, az sem megy kárba! A gyöngyöket megőrlik, és a port a gyógyszeriparban is felhasználják. A tiszta gyöngyport az egyik legjobb étrend-kiegészítőként tartják számon, és a kozmetikai ipar is alkalmazza.

A hutongok világa
A Si-csia-haj tó partján riksába ültünk. Balra a víz csillogott, jobbra pedig a régi Peking szürke cserepes hutongjai sorakoztak. Egy kicsit én is nyeregbe pattantam, de a főnök tekerni sajnos már nem engedett.

A hutongok valójában a régi pekingi utcácskák, ahol egymás hegyén-hátán sorakoznak a közös udvarok köré épült szürke, hagyományos kínai lakóházak. Egy-egy udvarban akár 5-6 család is élt/él, osztozva a közös helyiségeken, és sokan nyilvános fürdőkbe jártak.

A város igyekezett megőrizni ezeket a régi negyedeket, ezért megkezdték az ingatlanok kivásárlását. Volt idő, amikor annyi lakást kaptak a házért, ahány felnőtt volt oda bejelentve. Ma már sok hutongban üzletek működnek. Néhányan azok közül, akik megtartották a lakóházukat, belépti díj ellenében beengedik a látogatókat. Azt mondják, ebből meg is tudnak élni. A legtöbb látogatójuk kínai. Igyekeznek széppé tenni a környezetüket, a cserepekben fűszernövényeket nevelnek.

Jó néhány hutongot nagyon tehetős családok vásároltak meg. Az épületek jellegét kívülről megőrizték, de belül megteremtették maguknak a tökéletes luxust.

Esti száguldás

Bye-bye, Peking, utazunk Lojang, mégpedig gyorsvasúttal. Csalódtam, mert egyszer sem láttam kiírva a 350 km/óra sebességet, csak 349 -cel suhant a vonat. Bő 800 kilométert tettünk meg mindössze 3 óra alatt!

Természetesen az állomáson is a jövő fogadott. Az információs robot a jegy beolvasása után mutatja az utat a terminálhoz, követve a tempódat.

Egyébként hatalmas állami projekt zajlik Kínában. A belföldi repülőjáratok egy részét nagysebességű vonatokkal akarják kiváltani. Sőt! Tervben van a Peking–Sanghaj mágnesvasút (maglev) fejlesztése is, ami akár 600 km/órás sebességgel száguldhatna a két város között. Ha megvalósul, a menetidő akár 2,5–3 órára is csökkenhet. A vonaton egyébként a már megszokott, tiszta, kulturált környezet fogadott, amit meg is őriztek az út végéig. Minden megálló után felmosták a kocsit, letörölték az összes felületet, a kilincseket is.

Büfékocsi is van, de nem kell feltétlenül odazarándokolni, mert az ülések között időről időre megjelenik a nasit kínáló személyzet. A hideg- és melegvíz-adagoló automatát már nem is említem.

(folytatjuk)