Vissza
Ilyen volt a Kerekdomb
2020.09.30. | Vargha Márk
A zene és a bor jó, de a szervezésen lenne még mit csiszolni. A tállyai Kerekdomb Fesztiválon jártunk…
Két éve voltunk először a „kis Kapolcson”, vagyis a tállyai Kerekdomb Fesztiválon. A rendezvény tavaly forráshiány miatt elmaradt, de idén újra megrendezték, és ha a becslésünk nem csal, nagyjából ugyanannyi vendéget vonzott a program, mint két évvel ezelőtt. Ahogy akkor, a műsorkínálat ezúttal sem hagyott kívánnivalót maga után.
Hogy csak néhány programot emeljünk ki: eljött a DEKK Színház háromfős csapata, hogy Garázsbanda című, humorban bővelkedő előadásukkal bemutassák egy rockzenekar megalakulásának és működésének magasságait és mélységeit, de hallgathattunk kelta hárfát, a Miskolci Szimfonikusokat, Závada Pétert, Kemény Zsófit, Beck Zoltánt és Vecsei H. Miklóst, és aki a kulturális programokba belefáradt, dűlőtúrázhatott, vagy akár kenuzhatott is a Bodrogon.
Számunkra a paletta legszebb színe Pál András és Rozs Tamás Petri György-estje volt. A színjátszás és a zene két művésze a szűk tér és a kevés kellék engedte lehetőségeket maximálisan kihasználva adott ízelítőt a költő életművéből, zajos sikert aratva.
A szervezést és a fesztivál infrastruktúráját tekintve már akadtak fenntartásaink. A programfüzet térképe alapján nem volt könnyű megtalálni a programhelyszíneket. Az elvileg látogatható kádárműhely kinyitásáért a tulajdonosok édesanyjával kellett szóbeli egyeztetést folytatni. A Péterfy-Novák Évával való beszélgetés izgalmát annullálta, hogy profi, de legalábbis kíváncsi újságíró híján egyik legközelebbi barátnőjét kérték meg, hogy vezesse a diskurzust, aki már az elején leszögezte, hogy nagyon nehéz helyzetben van, hiszen az írónő szinte minden fontos történetét ismeri.
Az idén a nem túl közeli szomszédos település, Golop is fesztiválhelyszín lett. Ezt többen akkor tartották igazán érthetetlennek, amikor az egyik oda meghirdetett koncertre az esti metsző hidegben Tállyáról mikrobusszal szállították át a közönséget. A járművön a vendégek összezsúfolva utaztak, sokan maszk nélkül, néhányan állva, sőt kutyát ölbe véve. Amikor végre megérkeztek, a kissé megrázó utazásra és a hidegre való tekintettel jólesett volna egy pohár pálinka, de a golopi színpad mellett lélekmelengetőt még bor formájában sem lehetett kapni.
Aki jó bort akart inni, annak egyébként is elég sokat kellett járnia utána, kitelepülés csak a tállyai nagyszínpad mellett volt, egyetlen bódéval. A jó pincészeteket szerencsére sikerült meglátogatnunk, de igyekeznünk kellett a kóstolással, mert túl sokáig sehol sem tartottak nyitva.
Ami pedig a gasztrokínálatot illeti: a legjobb minőségű ételeket a Gasztrohack csapata tálalta a Tokaj Guide udvarában, ahol több érdekesnek ígérkező tállyai borválogatást is kóstolhattunk – volna, ha adnak (akár letétbe) poharat. Nem adtak, és mivel mi a törésveszélytől tartva nem cipeltük végig a településen a poharainkat, hoppon maradtunk. A hamburger-lángos-wrap háromszögben mozgó pavilonos étkek átlagosak voltak, viszont a hajdanán jó nevű borhotel mélyen az átlag alatt teljesített. Azóta is azon gondolkodunk, miképpen történhet meg egy BBQ-étellel az a csoda, hogy jéghidegen érkezik az asztalhoz. Az ételek minőségénél már csak a felszolgálók nyeglesége volt elszomorítóbb.
Szerencsére a táj, a hangulat, a kulturális programok, na meg a kóstolt borok bőven kárpótoltak bennünket minden kellemetlenségért. Jártunk Árvay Angelikánál (Árvay Családi Pincészet), Kiss Jánosnál (Breitenbach Pince), Éless Tímeánál (Szóló Borászat), Homoky Dorkánál (Homoky Dorka Pincészet), Szűcs Ferencnél (Szűcs Pincészet) és Kada Anikónál (TR Művek). Következő írásunkban az ott kóstolt borokról számolunk be.
Fotó:
Kerekdomb Fesztivál
