Vissza
Puskás Panni Szicíliában járt, és evett…
2022.01.12. | Puskás Panni
Puskás Panni, író, a Revizor kritikai portál újságírója 2021 nyarán egy hónapot Szicíliában töltött. Gasztronómiai élményeiről háromrészes sorozatban mesél a Borsmenta olvasóinak. Ez az 1. rész…
2021 nyarán egy hónapot töltöttem Szicíliában. Főképp Szirakúzában, de jártam Ragusában, Modicában és Taorminában is. Rengeteget ettem. Ez a párrészes cikksorozat nem első osztályú éttermekről fog szólni. Anyagi lehetőségeim ugyanis nem tették lehetővé, hogy drága ristorantékat járjak végig. Voltam viszont helyette rengeteg bárban, trattoriában, gelateriában, pasticceriában. Igyekeztem azt enni, amit a helyiek, és úgy. Olcsón, egyszerűen, szicíliaian.
Pasta alla norma
Mindez azért volt különösen izgalmas, mert Szicíliában az evés, a történelem és a kultúra hihetetlenül sok szálon kötődik egymáshoz. Így van ez persze a világ más részein is, ám erre a szigetre ez hatványozottan igaz. Szicíliát az ókori görögök alapították, de történelmében meghatározók voltak a normann, a spanyol és főleg az arab uralom időszakai, ami a gasztronómiában legalább annyira nyomon követhető, mint az építészetben. A pisztáciát, ami ma is a sziget egyik legfőbb exportcikke, az arabok hozták ide, ahogy a kuszkusz is miattuk vált népszerűvé. A pasta alla norma pedig, ami Szicíliai egyik legismertebb étele, ugyancsak az arab időszakból öröklődött tovább. Utóbbi egy paradicsomszósz alapú padlizsánnal készült tészta. Egyszerű étel, finom is, de mi (a barátommal, Viktorral, aki azóta a vőlegényem lett) nem találtuk igazán különlegesnek.
Cassata
Sokkal izgalmasabb étel a cassata nevű sütemény. Ez egy piskótaalapú, ricottakrémmel töltött torta, amit fehér marcipán borít, rajta színes kandírozott gyümölcsökkel. A sztori szerint az arabok készítették először ezt is, ám a marcipánbevonat és a színes díszek már a barokkban kerültek rá. Szicíliában – és különösen annak keleti részén – az építészetben is pontosan ugyanezt a rétegzettséget figyelhetjük meg. Ha a földrengés miatt félig összeomlik egy középkori templom, akkor új barokk homlokzatot és oldalhajókat kap, de a főhajó marad a régi. (Ilyen például a szirakúzai dóm.)
A modicai csokoládé
Az egyik kedvenc, történetileg ugyancsak fontos gasztroélményem a modicai csokoládé volt. Ezt a város különben a spanyol gyarmatosítóknak köszönheti. A modicai csoki más, mint amit csokoládéként ismerünk és megszoktunk. A recept egyenesen az aztékoktól származik, a csokoládét máig kézzel készítik a kis, helyi műhelyekben. A kakaót nem hevítik és nem is adnak hozzá semmiféle plusz zsiradékot, hanem a cukorral együtt összepasszírozzák. Rettentően kemény izommunka ez. A csoki állaga ettől kicsit darabos, heterogén és kristályos marad. A hagyományos ízesítések – a fahéjas és a vaníliás – nagyon finomak voltak, de az igazi különlegesség nem ez volt.
Tenger a bonbonban
Modicába a legtöbb turista a Csokoládémúzeum miatt érkezik. Így tettünk mi is, ám az sajnos kiábrándítóan színvonaltalan. Helyette meleg szívvel ajánlom az Antica Dolceria Bonajuto nevű csokoládéboltot. Az üzletet 1880-ban alapították, belső faburkolata, elegáns vitrinjei engem leginkább Neruda Nándor egykori pesti drogériájára emlékeztetnek (ma az Ajka Kristály üzlete a Kossuth utcában, érdemes oda is bekukucskálni). De nemcsak a díszlet, hanem a kínálat is nagyon különleges az Antica Dolceria Bonajutóban: a legkülönfélébb ízesítésű modicai csokoládékon kívül kitűnő süteményeket is vásárolhatunk itt.
A legizgalmasabb termékük pedig a Maris nevű bonbon. Én magam is egy utazós blogon olvastam róla, és mindenképp ki akartam próbálni. Ebbe a kis csokoládéba ugyanis a tenger ízét rejtette el a megálmodója. Sós és édes remek harmóniáját érezheti, aki megkóstolja, és némi halas utóízt, hiszen a bonbon egyik legfontosabb összetevője a tengeri hínár. Oké, értem, hogy ez kicsit fura, én sem enném minden nap, de aki arra jár, annak feltétlenül érdemes kipróbálnia.
(folytatjuk…)
Puskás Panni 1987-ben született Győrben. Jelenleg Budapesten él, a Revizor kritikai portál szerkesztője és újságírója. Első novelláskötete, A rezervátum visszafoglalása 2021-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.
