Vissza
Wachau két keréken
2022.04.29. | Gónusz Gabriella
Csillogó kék, fűszeres zöld, édes sárga – két intenzív nap a színek és az ízek vonzásában. Pattanjatok biciklire, és irány Wachau! Mutatjuk az utat…
A bortúrázásban az a jó, hogy többféle sportos programmal, például a kerékpározással is összekapcsolható. Így amellett, hogy a borokkal a születési helyükön találkozunk, és csodaszép tájakra jutunk el, a lelkünk is megnyugszik, hogy nemcsak a karunk edződik a poharak emelgetésétől, hanem a lábizmaink is a pedál taposásától. Persze a szervezésnél érdemes odafigyelni arra, hogy komolyabb kóstolóra csak az aznapra kiszabott táv megtétele után vállalkozzunk. Kis bicajos csapatunkkal ezúttal Ausztriába, Wachauba látogattunk el.
Miután a Szamár-ösvényen (Eselsteig) felértünk a hegytetőre, a pulzusunk szépen lassan visszaállt a normálisnak mondott érték közelébe, de csak egy pillanatra, mert amint körbenéztünk, ismét felgyorsult. Festők vásznára kívánkozó, álomszerű táj terült el alattunk. Hullámos dombvidéket, a völgyekben apró házakat láttunk a távolban. A meredek domboldalakra rajzolt szépséges szőlőültetvények között kéklett a Duna, rajta hajók, csónakok igyekeztek le és fel. Wachaui kerékpártúránk első napján a Dürnstein apró óvárosa feletti sziklaszirten álló várrom gyalogos megmászására vállalkoztunk – változatosságképpen.
Kerékpárral a bor körül
Wachau borvidék Krems és Melk városai között, nagyjából 33 kilométer hosszan terül el a Duna mindkét partján. Köves, meredek, apró parcellákon terem itt a szőlő, főleg a grüner veltliner (zöld veltelini) és a riesling (rajnai rizling). Wachau emellett a sárgabarack, a várak és az apátságok „országa”, és egyben a kerékpáros turisták kedvenc úti célja. Nagyszerű minőségű, precízen kitáblázott kerékpárutakon lehetett falni a kilométereket a szőlőtőkék között, rendezett, ápolt kis falvakon, kisebb-nagyobb dombokon át.
Krems an der Donauban laktunk, és innen indultunk a pincészetek, rusztikus borozók, az UNESCO világörökség részét képező varázslatos lovagvárak (néhol csak várromok), csodálatos kastélyok felfedezésére. Többnyire sík terepen, sportos, de azért kényelmes tempóban tekertünk, az első nap körülbelül 40, a másodikon 60 kilométert, és maradt idő a gasztronómiai élvezetekre is.
1. nap: Dürnstein, Mautern és a Weingut Nikolaihof
Az első nap reggelén mindössze nyolc kilométert tekertünk a Donauradwegen Dürnsteinig, bal oldalunkon a Dunával, a jobbon pedig a meredek lejtőkön terpeszkedő rendezett szőlősorokkal. Néhol bemerészkedtünk a dűlőutakra, és elhaladtunk a Weingut Fink, a Weingut Emmerich Knoll és a Weingut F.X. Pichler mellett, hogy majd ha nem biciklivel jövünk, könnyen visszataláljunk. Továbbhaladva hamarosan a Domäne Wachau impozáns épülete elé értünk, ahol júniustól októberig szombatonként nyílt kóstolót és pincelátogatást tartanak, de előzetes bejelentkezés alapján egyéb időpontokban is meg lehet látogatni a borvidék egyik legnagyobb területét összefogó pincészetet.
Dürnsteinben felmásztunk a már említett várromokhoz a meredek lépcsősorokon. A „könnyű” kitérő után visszafelé indultunk Mauternbe, ahol Ausztria legrégebbi pincéjét, a Weingut Nikolaihofot látogattunk meg. Megcsodáltuk az antik szőlőprést, az alacsony mennyezetű pinceágakat, és hallgattuk a családtörténetet. A hatalmas tölgyfák árnyékában megkóstoltunk néhány bort az aktuális kínálatból, és ráérősen ebédeltünk, miközben a tulajdonos asszonnyal, Christine Saahsszal beszélgettünk.
A közel kétezer éves történelemmel büszkélkedő Nikolaihofot a Saahs család vezeti, holisztikus szemlélettel, a természet iránti alázatos tisztelettel. A pincészet az elsők között vezette be a Demeter (speciális ökológiai gazdálkodásból származó termékek megjelölésére szolgáló nemzetközi védjegy) minősítési rendszer szerinti, szigorú biodinamikus szőlőművelést a régióban. Kézzel szüretelnek, nem használnak mesterséges élesztőt, és nagyméretű osztrák hordókban érlelik a boraikat. Huszonkét hektár területen gazdálkodik a család, elsősorban rizlinget és zöld veltelinit termesztenek, de sárga muskotály és tramini szőlőültetvényük is van.
Megtudtuk, hogy a helyi borászokat tömörítő szervezet, a Vinea Wachau Nobilis Districtus egy három szintből álló eredetvédelmi rendszert dolgozott ki a borok minőségi besorolására. A borokat Wachauban a Steinfeder, a Federspiel és a Smaragd kategóriákba sorolják. A Steinfeder borok üdék, könnyűek, alkoholtartalmuk maximum 11,5% lehet. A köztes, Federspiel kategóriában szintén friss, de intenzívebben gyümölcsös és kicsit elegánsabb tételeket kóstolhatunk, míg a csúcson a hosszabb érlelési potenciállal bíró, minimum 12,5% alkoholfokkal rendelkező Smaragd borok állnak.
A pincészet legnépszerűbb borai közé tartozik a Federspiel Grüner Veltliner, ami a Vivinón évek óta 3,9-4 pont közötti eredményt ér el. A 2016-os évjárat bekerült a világ borainak top hat százalékába! A család ad vineas néven egy kedves kis vendégházat is üzemeltet, a tulajdonos asszonynak helyi gyógynövényekre és virágokra komponált saját szakácskönyve van, és kozmetikai termékeket is készítenek bioszőlőből.
2. nap: Spitz an der Donau, Arnsdorf, Aggsbach és a sárgabarack
Másnap a Duna jobb partján tekertünk egészen Spitz an der Donauig, körülbelül 25 kilométert. Útközben számos jó nevű pincészet mellett haladtunk el, mint például a Schwaiger, a Jäger, a Zottl vagy a Hirtzberger. Ismét átkerekeztünk Dürnstein városán, ahol a parti promenádon megcsodáltuk Oroszlánszívű Richárd szobrát – aki 1191 és 1193 között itt raboskodott, és szabadon bocsátásáért a világ egyik legnagyobb váltságdíját (éves bevételének háromszorosát) fizette Anglia VI. Henrik német császárnak –, aztán a Wehrkirchét St. Michaelben, és próbáltunk betelni a Duna változatos látványával. Mielőtt átkeltünk volna a Dunán, megpihentünk Wachau szívében, Spitz an der Donauban. A Tausendeimerberg (Ezer-puttonyos-hegy) köré épült város több száz éves szőlőtermesztési és borkészítési hagyományokkal büszkélkedik. Betekertünk a városba, megcsodáltuk az impozáns gótikus templomot, a kiválóan rendben tartott, több száz éves polgárházakat, és tovább ismerkedtünk Wachau kedvenc szőlőfajtájával, a zöld veltelinivel.
A pihenő után egy régi, köteles-csörlős dunai kompon keltünk át a folyón Arnsdorfba, ahonnan további 7 kilométer megtétele után Aggsbachba érkeztünk. A csapat kemény magja bevállalt egy hegymenetet a háromszáz méterrel a Duna felett magasodó aggsteini várromokhoz. Az egykori sasfészekből gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterülő borvidékre.
A hős „hegyrefel” csapat szélesen mosolyogva gurult vissza a Duna-partra, és lelki szemeink előtt már meg is jelentek a Marillenknödelek (sárgabarackos gombóc), Marillenkuchenek (sárgabarackos sütemény), sárgabaracklevek, -szörpök és természetesen a „sárgabarack-pálinka”, a Marillenschnaps. Így történt, hogy a nehezen elvesztett kalóriákat nagyon gyorsan pótoltuk.
Június végén, a sárgabarack érési szezonja közepén jártunk Wachauban, amikor a vidéket simán „Marillenland”-nak, azaz sárgabarackországnak nevezik.
Először a szemünk lakott jól a napszínű sárgabarack-ültetvények szépségével, majd szaglóhámunkat és ízlelőbimbóinkat is kényeztettük. A gyümölcs egyébként „Wachauer Marille" néven 1996 óta védett eredetű termék, és saját weboldala is van.
Jó lett volna még tovább maradni, és meglátogatni az egyelőre csak kívülről feltérképezett pincéket vagy a Sandgruber élménypincét, ami a nem kifejezetten borivókat is leköti. De hamarosan megint június lesz, és ismét nyeregbe pattanhatunk. Addig pedig szívesen emlékezünk a szél, a napsütés, a sárgabarack, a szőlő, majd a belőle készült borok illatára, a Duna kékjére és a veltelini zöldjére.
Fotó:
Gónusz Gabriella
